Az Országos Kéktúra (OKT) balatoni, Keszthelytől Nagyvázsonyig vezető szakasza mellett a Balaton-felvidéknek van egy saját, szintén kék sávval jelzett túraútvonala is. A Balaton-felvidéki kéktúra Pétfürdőtől indul, Balatonalmádit, Csopakot, Balatonfüredet érintve halad Szentantalfán át a Káli-medencébe, majd a badacsonyi hajóállomáson ér véget. Az összesen 103 km-es útvonal 6–14 km-es szakaszokból áll, amelyek teljesítését pecsételéssel bizonyíthatjuk, az OKT-hoz hasonlóan.
Míg a legtöbben a Bakonytól közelítenek a Balaton felé, mi fordítva indultunk el a kék sávos úton. Az első, Salföldig tartó szakaszról itt írtunk korábban, most a második „felvonás” első része következik. Ez egy 6 km-es, könnyű, jól kitáblázott szakasz, amit érdemes kicsit meghosszabbítani néhány vargabetűvel, egy kis hegymászással és gasztroprogrammal.
A Salföldi majornál csatlakozunk a Balaton-felvidéki kéktúrához. Aki gyerekekkel túrázik, kapásból számolhat egy hosszú kitérővel, ugyanis itt rengeteg izgalmas látnivaló vár. Tartanak racka juhot, mangalicát, bivalyt, szürke marhát, baromfit, pásztorkutyákat, valamint lovakat, van itt állatsimogató, fűszer- és gyógynövénykert és egy szuper játszótér is. (A major 2023-ban november 2-ig tart nyitva.)
Elhagyjuk Salföldet, és egy félórás sétával érünk át Kékkútra, a távolban a Hegyestű magasodik. A Balaton-felvidéki építészet mintapéldáinak is tekinthető, hófehér házak között vezet az út. Aki összekötné a kiadós sétát némi gasztroélménnyel, a Kőkút Kert étteremben ehhez minden adott, ráadásul hétköznap ebédmenüt is kínálnak.
És ha már a gasztroélményeknél tartunk, érdemes előre kideríteni, hogy nyitva tart-e a falu utolsó házában található családi gazdaság, a Levendula Porta, ahol finom termelői sajtok, szalámik és levendulaszörp vár.
Innen rövid sétával érjük el a Theodora-forrást, ahol megtöltjük a vizespalackokat. A Római Birodalom idején a Káli-medencén fontos kereskedelmi útvonal haladt végig, ami érintette a mai Kékkút területét is, és Balácapusztán át egészen Óbudáig vezetett. A legenda szerint az itt feltörő forrásvíz I. Justinianus bizánci császár felesége, Theodora nagy kedvence volt. Az ásványvizet 1907-ben kezdték el palackozni, akkor a „Kékkúti Anna-forrás víz” nevet viselte.
Kitérőkre itt is akad alkalom. Aki nyáron jár erre, kipróbálhatja a közeli farmon legelésző kecskék tejéből készülő kecskefagyit. A forrástól indul, és ide is tér vissza a 15 állomásos, kb. 8 km-es Theodora tanösvény, ami a Káli-medence természeti kincseit mutatja be, vízkészletét és a Theodora ásványvizek eredetével.
Ezután a főúton haladunk tovább. Nincs árnyék, és a forgalomra is figyelni kell. Szerencsére nem tart túl sokáig ez a szakasz, mert elérkezünk Kővágóörsre, ahol egy 1700-as években épült mosóháznál pihenünk meg.
A Burnót-patak egyik kis ágának partjára épült mosóházat az 1940-es évek közepéig használták, majd a rossz állapotba került építményt permi vöröskőből építették újjá 2005-ben. A kőépület alján folyt át a patak, keresztben és hosszában pallókat fektettek le. Elképzeljük, milyen lehetett itt 3-6 órán keresztül tisztítani a ruhákat a patak 18 °C fokos vizében.
Innen a Jókai utcán, Kővágóörs házai között sétálunk tovább, majd elhagyjuk a falut, és egy szürreális, hatalmas kövekkel teleszórt tisztásra érünk. Ez a Kőhát, ami a Káli-medence szélén, Salföldtől a Hegyestűig húzódó úgynevezett kőtengerek egyike (a legismertebb a szentbékkállai Kőtenger). A vulkanikus utóműködés során feltörő hévizes források alakították ki a képződményeket.
A Horváth lovastanyánál lekanyarodunk a Balaton-felvidéki kéktúra útvonaláról, és egy kisebb kaptatóval meghódítjuk a Kis-Hegyestűt. Nemcsak nagy testvére, a Hegyestű látszik, de mesés panoráma nyílik a Balatonra is.
