Szárazföldi krokodil koponyáját találták meg a bakonyi Iharkúton – derül ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) sajtóközleményéből. A koponyát két darabban találták meg négy év különbséggel, először a részleges koponyát, majd évekkel később ugyanitt a pengeszerű, recézett fogakkal rendelkező felső állkapcsot.
A leletet dr. Rabi Márton, a Tübingeni Egyetem kutatója, dr. Ősi Attila, az ELTE Dinoszaurusz Kutatócsoport vezetője és Szegszárdi Máté PhD-hallgató vizsgálta.
A legnagyobb meglepetésünkre a két darab tökéletesen illeszkedett egymáshoz, kétségtelenül ugyanahhoz az egyedhez tartozott. Korábban csupán fogak és néhány töredék árulkodott a Doratodonról, most azonban végre »arcot kapott« a pimasz ragadozó, amely persze a lelőhelyről leírt nagyobb dinoszauruszokkal nem egy ligában játszott
– fogalmaz dr. Ősi Attila.
A Doratodon carcharidens nevű őskrokodil 80-85 millió évvel ezelőtt, a késő krétakorban élt a mai Európa helyén. Körülbelül másfél méter hosszú volt, dinoszauruszszerű koponyája és fűrészelt, húsevő fogai alapján egy gyors, mozgékony, szárazföldi, apró gerincesekkel táplálkozó ragadozó volt, amelynek életmódja gyökeresen eltért a ma élő, vízhez kötött krokodilokétól – fogalmaznak.
A részletes anatómiai vizsgálatok is azt mutatják, hogy a Doratodon nem áll közeli rokonságban az afrikai és dél-amerikai formákkal. Egy északi eredetű krokodilcsoporthoz tartozott, amelynek rokonai Észak-Amerikában és Ázsiában éltek. A félelmetes megjelenés tehát nem egy közös származás eredménye, hanem „az evolúciós konvergencia látványos példája: különböző leszármazási vonalak egymástól függetlenül fejlődtek hasonlóvá, mert a fajok hasonló életmódot folytattak.”
A friss információk azért is érdekesek, mert a Doratodon eddig kulcsszereplője volt annak az elméletnek, amely szerint Európa és Afrika a kréta időszak nagy részében szárazföldi kapcsolatban állt egymással, lehetővé téve a dinoszauruszok és más fajok vándorlását, most viszont úgy tűnik, hogy ez a „bakonyi krokodil” nem délről érkezett, hanem északi eredetű volt, így az egész elképzelést újra kell gondolni.
A kutatók emiatt újraértékelték más, korábban afrikai bevándorlónak gondolt európai kihalt gerinces fajok – köztük dinoszauruszok – bizonyítékait is, és az eredmény hasonló lett: a töredékes leletek miatt a korábbi tanulmányok bizonytalan rokonsági kapcsolatokra alapozták a kontinensek közötti vándorlás elméletét, most azonban úgy tűnik, hogy „ezek az állatok ősi, még a kontinensek feldarabolódása előtt kialakult leszármazási vonalak maradványai voltak, amelyek Európában elszigetelten élték túl az idők változásait.”
Ezalapján az őslénytani bizonyítékok mégsem mondanak ellent a korábbi geológiai adatoknak, amelyek szerint Európa Ázsiával és Észak-Amerikával együtt korán levált a déli Gondwana szuperkontinensről.
(Borítókép: Zsoldos Márton illusztrációja a Doratodon carcharidensről)
