Dezső András A magyar tenger kalózaival nem kis feladatra vállalkozott: átfogóan összehozni több évtizednyi sztorit olyan alvilági szereplőkkel és ügyekkel, akik és amelyek mind a Balatonhoz köthetők. Az eredmény 400 oldalnyi hajmeresztő történettel jellemezhető leginkább, amibe néha olyan belemerülni, mintha egy kitalált regény szereplőiről olvasnánk – azért, hogy aztán még inkább arcon csapjon a puszta tény, hogy ez a valóság volt itt, Magyarországon, a magyar tenger területén.
Dezső András időrendben követi le, hogy mely évtizedekben kik és miként tartották hatalmukban a Balaton egyes pontjait. Ezek a 60-as évektől indulnak, néhányszor egymástól független sztoriként követhetjük egy-egy szereplő életét és húzásait, azonban előbb-utóbb valamilyen módon mindig összeérnek a szálak, hiába tekinthető például az északi és a déli part keleti része is mások irányítása alá tartozó régiónak. Mert
a Balaton fölötti uralmat sokan csak maguknak akarták, ha kellett, hidegvérrel.
A könyv remekül érzékelteti mindennek a közelségét: fölöslegesen is helyezzük távol magunkat átlagos emberekként az alvilágtól, az olykor sokkoló események – verekedések vagy balesetnek álcázott esetek – jóformán mindenki szeme előtt zajlottak. A strandokon, az éttermekben, egykori fényűző hotelekben vagy olyan szórakozóhelyeken, mint a tihanyi Hollywood Center, a siófoki Galéria vagy a későbbi Flört és Palace, az alsóörsi Dexion, a veszprémi Cash Box vagy az almádi Panoráma diszkó. Ezeken a helyeken a békés és szórakozni vágyó nyaralók között olyan nevek bukkantak fel, akiktől még a saját körükben is összerezzentek.
Dezső András újságíró. Több díjat is nyert oknyomozó-tényfeltáró munkái miatt. A magyarországi szervezett bűnözés, az alvilág témájával kapcsolatban A magyar tenger kalózai előtt négy további könyve jelent meg: a Maffiózók mackónadrágban, a Magyar kóla, a Fedősztori és a Nagyfőnök.
Ki a király?
Aki némi hasznot tudott húzni a környékből, az királynak számított, legyen szó piti bűnözőkről vagy komoly tekintélyekről. Dezső András számos olyan szereplővel foglalkozik, akiknek a neve egyidőben fogalomnak számított a Balatonnál. Onódy Lajos, Wossala György, Molnár Péter, Szlávy Bulcsú, Veszprémi Jimmy vagy Barna Sándor mind a térség legbefolyásosabb figurái közé tartoztak. A kérdés inkább az, hogyan jutottak el idáig.
Szlávy Bulcsú neve például számtalan fejezetben felbukkan. Szinte minden népszerű szórakozóhely tulajdonosával összehozta a sors, hiszen a védelmi pénzek rendszere idővel mindenkit utolért.
A módszer ugyanaz volt: először biztosították a portát, és ha egy tulajdonos ellenállt, Szlávy emberei gondoskodtak arról, hogy annyi balhé legyen a helyen, hogy a tulaj végül maga könyörögjön a védelemért
– Dezső ezzel a részlettel foglalja össze Szlávy működését, de a könyvből az is világosan kirajzolódik, hogy sokan mások is hasonló módszerekkel építették fel a befolyásukat. Molnár Péter nevéhez szintén több éjszakai klub védelme fűződik, emellett ő irányította a kindermaffiát is. Ha a csapat valamelyik fiatal tagját akár csak megfenyegették, Molnárral találta szemben magát az illető. Halála az alvilágban is rendhagyónak számított: felrobbantották. Veszprémi Jimmy is azok közé tartozott, akikkel jobb volt megegyezni, vagy legalább elkerülni őket. Őt végül 2025-ben tartóztatták le.
Barna Sándor ugyanakkor egyike volt annak a kevés figurának, aki nem elsősorban mások kárára akart valami nagyot létrehozni. Ez sikerült is neki, amikor megalapította a Flörtöt és a Palace-t, a siófoki éjszakai élet két meghatározó szórakozóhelyét.
A Balaton máig hordozza a sebeket
Az alvilági történetek mellett néhány fejezet a balatoni vendéglátás mindennapjaiba és a kisebb-nagyobb ügyeskedések világába is betekintést enged. Minőséginek eladott, vizezett tablettás borok, olcsó utánzatokkal teletöltött röviditalos üvegek, panírral és tálcával lemért halak, romló húsok a szagot elnyomó pácokban, de idesorolhatók a zimmer freiként hirdetett kiadó, omladozó lyukak, az egy éjszaka alatt fizetőssé vált strandok, vagy azok a szolgáltatások, amelyekért bár beszedték a pénzeket, mégsem voltak elérhetők a parton. A 90-es évekre a gyors pénzszerzési lehetőség már több embernek is elérhetőbbé vált, ez pedig szorosan hozta magával
a pofátlan lehúzásokat, amelyek évtizedekre billogként égtek a környékre.
Nem csak szemet hunytak, tehetetlenek is voltak
Joggal merül fel a kérdés, hogyan történhetett meg, hogy egy ekkora területen évtizedeken át ugyanazok a nevek uralták a térséget, miközben számtalan balhé és bűncselekmény kapcsolódott hozzájuk. Ezek az emberek tulajdonképpen a rendőrség fejére nőttek. Már Bujtor István idejében is inkább olyan szempontból közelítették meg a rendszer számára egyébként aggályos, de ikonikus balatoni filmeket, hogy az jó PR a belügy számára. Később pedig a tehetetlen rendőrök a gátlástalan maffiózókkal szemben inkább elnézték a feljelentéseket és a bűnözést, Szlávyt például szó nélkül továbbengedték, amikor ittasan vezetett, és még be is szólt a rendőröknek. Végül sajnos olyan kegyetlen, súlyos merényletek „kellettek”, amelyek miatt a belügy kénytelen volt a rendszer szintjén változtatni: megkezdődtek a komoly nyomozások, felderítések.
Dezső András egy-egy karaktert felidéző sztorija látlelettel ér fel egy országról, egy régióról. Végül tök mindegy, hogy éppen a szocialista érában vagy a rendszerváltás utáni időben történtek ezek, a legbrutálisabb és legeszesebb maffiózók mindig utat törtek maguknak, a kisebb halak pedig csak ideig-óráig maradtak felszínen.
Ez a könyv nem egy klasszikus regény, bármennyire is olyan érzetet keltenek bennünk a szélsőséges esetek. Ehhez Dezső András stílusa is hozzájárul, aki könnyedén eléri, hogy beszippantsanak a fejezetek. Mindenképp érdemes elolvasni azoknak, akiket érdekelnek a múlt valós történetei, de akkor is izgalmas olvasmány lesz, ha a 70-es és a 2000-es évek között néhány nyarat eltöltött az olvasó a Balatonnál, és fel tudja idézni a strandok, a büfék, a diszkók és a hotelek hangulatát.
A magyar tenger kalózai – Alvilág és felvilág a Balaton partján
- 21. Század Kiadó
- 400 oldal
- 5990 Ft
(Borítókép: We Love Balaton)
