Nyáry Krisztián neve sokaknak leginkább az Így szerettek ők történeteiből lehet ismerős, aki könyveiben magyar írók, művészek és történelmi alakok életének kevésbé ismert, személyes oldalát mutatja meg. Az író és irodalomtörténész munkásságában a Balaton kétségtelenül visszatérő helyszínt jelent, legutóbb pedig egy egész kötetben kapott főszerepet. Az Utazás a Balatonom körül című kortárs irodalmi antológia ötletgazdája és egyik szerzője. A Szederkényi Olga szerkesztette könyvben tizennégy kortárs szerző Eötvös Károly klasszikusából kiindulva meséli el a saját Balatonjának történetét.
Nyáry Krisztiánnak saját bevallása szerint az idei elég „Balaton-szegény” nyarat jelentett, amikor mindössze két-három alkalommal jutott el a tóhoz. Ahogy azt elárulta, idejét és energiáit leginkább egy budapesti lakásfelújítás és a munka kötötte le. Nemrég adott le azonban egy új könyvet, amely több szempontból eltér a korábbi munkáitól. Az irodalomtörténész és író ezúttal Udvaros Dorottyáról írt, vagyis most nem levéltári és könyvtári forrásokból rekonstruálta egy történelmi szereplő életét, hanem egy élő ember történetét dolgozta fel. Mint mondja, bár nehéz volt pontot tenni a kézirat végére, de annál jobb érzés volt megnyomni az entert, és elküldeni a kiadónak. Az új kötet várhatóan novemberben jelenik meg.
Most pedig nézzük, hogyan látja Nyáry Krisztián a Balatont:
We Love Balaton: Mi az első, legmeghatározóbb emléked a Balatonról? Van olyan balatoni íz, illat vagy hang, ami azonnal visszarepít egy emlékhez?
Nyáry Krisztián: Nagyon sok időt töltöttem gyerekként a Balatonon, alapvetően Balatonszepezden. A szepezdi strand a legelső emlékeim között van, annak egy speciális illatával. Ez a bronzolaj, amit akkor a fényvédő faktor ismerete nélkül kentek magukra az emberek. Nagyon kellemes illata volt. Ez keveredett a hekk és a lángos illatával. Összességében nem mondanám vonzó illatnak, de mégis ez összekapcsolódott bennem a Balatonnal, tehát nagyon szerettem. Később ez a Balaton-élmény kiteljesedett, amikor mindenféle titkos bújóhelyekkel és játékokkal bővült.
WLBa: Vannak kedvenc helyeid a Balaton körül (települések, strandok, rejtett pontok), ahová újra és újra visszatérsz?
Ny. K.: Leginkább azok a helyek, ahol gyerekkorom óta sokat megfordulok. Ami tulajdonképpen a Balatonszepezd és Badacsony közötti része az északi partnak. Ott vannak a személyes emlékeim Szepezdről, Révfülöpről, Ábrahámhegyről, Badacsonyról, Szigligetről és több környékbeli helyről. És ez később, már fiatalabb felnőtt koromban kiegészült a Szent György-hegy és környékével, a Káli-medencével. Nekem mindez körülbelül egyetlen lokációt jelöl a fejemben. Eléggé ismerem és szeretem azt a vidéket. Viszont mostanában úgy magáért a Balatonért Balatonfüredre megyek, ahol viszonylag gyakran vagyok a barátoknál, és hogyha vitorlázni megyünk, akkor is Füredről indulunk el. Eközben szeretem azokat a meglepő helyeket is a Balatonon, ahol még nem jártam.
WLBa: Mi az az egy balatoni élmény vagy hangulat, amit szerinted mindenkinek át kellene egyszer élnie?
Ny. K.: A naplementét mindenképpen, de talán még inkább a balatoni hajnalt, amit talán kevesebben ismernek. Nekem erről van egy nagyon régi, kedves emlékem. Még gimnazista voltam, és az érettségi szünetben Révfülöpön hajnalban mentünk haza a barátaimmal a nyaralóba. Mi éppen befejeztük az estét, miközben a pékségben már kezdődött, indult a nap, ahová benéztünk, és láttuk, ahogy a pék gyúrja a tésztát. Ennek volt egy mámorító, fiatalsághoz kötődő hangulata. A Balaton számomra egyébként is összekapcsolódik a fiatalsággal, a szerelemmel és a romantikus pillanatokkal. Tehát ez is benne van. Később, amikor fiatal szülők voltunk, kitaláltuk az „apás nyaralást”, amikor négy-öt apuka elvitte a gyerekeket két hétre a Balatonhoz. Ezt hároméves koruktól egészen addig csináltuk, amíg már huszonévesek lettek. Nagyon szerették a gyerekek, jó volt az apukáknak, és persze az otthon maradó anyukáknak is. Nekem azóta fontos balatoni alapélmény, hogy apukák és gyerekek együtt próbálnak túlélni két hetet. Mindenkinek nagyon tanulságos és nagyon jó volt. És van egy másik alapvető balatoni élményem, ez pedig a szabadban sütni-főzni, miközben az ember látja az aranyhidat a vízen, körülötte pedig csiripelnek a madarak. Imádom a Balatont. Imádom nézni és ott lenni, még ha nagyon ritkán megyek is bele. Talán azt szeretem benne a legjobban, hogy az élet érzéki része mindig karnyújtásnyira van, közben pedig alkotni is lehet.
WLBa: Az északi vagy a déli part áll közelebb hozzád – és miért?
Ny. K.: Az én Balatonom hirtelen mélyül, ami azt jelenti, hogy északi part. A gyerekkoromat, kamaszkoromat mindig valamilyen északi parti helyen töltöttem. Ezért ehhez a szőlővidékek, a hegyek, a nagyobb természethez tartozó területek mindig hozzátartoztak.
WLBa: Mit mutatnál meg először egy külföldi barátodnak a Balatonból?
Ny. K.: Szerintem a Káli-medence és a Szent György-hegy pont olyan, amiben egy külföldi is valami olyat láthat, amit más nyaralóhelyeken valószínűleg nem. Ez egy kivételesen speciális régiója egész Magyarországnak. Természetesen elmennénk a Balaton-partra és egy strandra, ami persze ma már nem olyan, mint amikor még egy romlatlan, érintetlen régiója volt az országnak. Már jártam itt külföldiekkel, és a Veszprém, Balaton-felvidék, Káli-medence, Szent György-hegy, Badacsony, Szigliget vonal azért szokott nekik tetszeni. És ott sok titkos helyet is meg lehet mutatni nekik.
WLBa: Ha egyetlen napod lenne a Balatonnál, hogyan töltenéd el reggeltől estig?
Ny. K.: Mostanában nagyon ritkán megyek be a vízbe, ami azért érdekes, mert előtte ki sem lehetett csalogatni onnan. Tehát nekem nem kell, hogy belemenjek a Balatonba, mert kiválóan nyaralok úgy, hogy a vízpartról nézem a vizet. Szóval nekem a tökéletes nap az az, amikor ülök valahol a parton, a kezem ügyében egy kávé vagy egy pohár bor. Írok, mert én általában nyáron fejezem be a könyveimet, tehát ez így kapcsolódik ehhez a képhez. Közben tudom, hogy a gyerekeim vagy a családom, a szeretteim ott vannak valahol a környéken, esetleg fürdenek, és jól érzik magukat. Hallom a háttérben a hangjukat, de azért arra nem figyelek oda, hogy pontosan miről beszélnek. És akkor időnként bejön egy „feladat”, hogy megsütünk valamit a grillen vagy megfőzünk bográcsban.
(Borítókép: Csapó Gábor)
