A balatoni csárdákkal annyira mostohán bánt az elmúlt időszak, hogy a mirelit hasábburgonya és a zsé kategóriás marhahús elkezdett ugyanúgy hozzátartozni a műfajhoz, mint az eredendően magyaros konyha vagy a cigányzene. Azt persze egyáltalán nem merjük állítani, hogy ha a Balatonnál bármelyik csárdába tévednénk be, ott még a vágódeszkák is mahagónifából készültek, de az alábbi tíz helyet bátran ajánljuk kipróbálásra. Cigányzenés mulatósért és a csárdaadagoktól való jóllakás veszélyéért nem vállalunk felelősséget.

Rádpusztai Élménybirtok

A nagyság Rádpusztán minőségi és mennyiségi jelző is egyben. Annak ellenére, hogy a kettő ritkán kerül összhangba, itt sikerült megvalósítani az autentikus csárdahangulatot azzal együtt, hogy rengetegen, akár 350-en is asztalhoz tudnak ülni. Ha a társaságból bárki betévedne valamilyen látszólag hipermodern bormúzeumba, egy percig se lepődjön meg, mert itt tényleg található egy Magyar Borok Pincéje névre hallgató kiállítótér, amely az ország összes borrégiójának legjobbjait őrzi olyan látványosan, mintha a bormennyországba tévednénk be. Sőt, kialakítottak egy bortrezor névre keresztelt szekciót is, amely a törzsvendégek svájci alapossággal tárolt borait őrzi hétnél is több lakat alatt. Idén az étlap is teljesen megújult: tele van olyan különlegességekkel, mint az áfonyás, gombás szarvasragu, az ökörpofapörkölt, a libamájtorony tokajis körtével vagy Rózsa Sándor kedvencével (sertésszűz). Kicsit Rádpuszta is elbújik abban az értelemben, hogy nem egy balatoni város kellős közepén akadtunk rá. Komoly térkép viszont nem kell ahhoz, hogy megtaláljuk: Balatonszemes és Lelle között kell lekanyarodni az autópályáról a 67-es útra.

Udvarház Csárda - Bánd

Az Udvarház Csárda szinte minden évben kap valamilyen elismerést, ezért nekünk is muszáj volt utána járni, hogy vajon tévednek-e a gasztromogulok. Az ételkínálat szó szerint felfért a falra akasztott nyújtódeszkára, cserébe viszont ezek a magyaros ételek tényleg dédszülői receptek alapján készülnek. Kínosan alapos előkészületekkel. A szürke marha húsát például napokig pácolják, mielőtt a tányérra kerül, mert állítják, hogy nélküle nem lenne igazi az íze. Az nem nagy újság, hogy a jó étel a jó alapanyagoknál kezdődik, de Bándon ezt nagyon komolyan veszik: a zöldséget, gyümölcsöt maguknak termelik, az állatokat pedig saját maguk nevelik, ami kifejezetten ritka bárhol az országban. Egész évben próbálkozhat, aki hozzánk hasonlóan szeretné próbára tenni a sokszor díjazott bándi vendégszeretetet. Érdemes azzal számolni, hogy a főfogásokért 2-3000 Ft-ot biztosan ott fogunk hagyni, de ha már itt járunk, a babgulyás és a párolt káposztával vagy puliszkával tálalt libasült ne maradjon le a rendelésnél.

Gyöngyösi Betyár Csárda - Rezi

Ki hallott már olyanról, hogy egy csárda mellett síremléket találunk? Ráadásul igazi, két lábon járó (vagy már csak járt), körözött betyárokét, akiket Vak Illésnek, illetve Kőkes Pistának hívtak? Pedig Reziben ez a helyzet, mert elfogásuk előtt mindketten itt bujkáltak, a Dunántúl legrégebbi csárdájában, amely már kb. 300 éve folyamatosan vendéglátó egységként üzemel. Érdemes a mítoszt még tovább erősíteni: a fennmaradt írásos források szerint az előbb említett két úriember mellett járt itt Sobri és Savanyú Jóska is. A betyárok emlékét néhány muzeális bútordarab is őrzi az étteremben. Nyáron szőlőlugassal befuttatott, árnyas kerthelyiségük kifejezetten népszerű helyszín arra, hogy nekimenjünk a specialitásukként ismert túrós csuszával tálalt marhapörköltnek vagy a szarvasbélszínnek ribizli mártással és krokettel. Akiben még mindig passzív maradt a pavlovi reflex, gondolhat a harcsapaprikásra is kapros-túrós csuszával, ezekért pedig ugyanúgy, mint a listánk legtöbb helyén, a szinte alapnak számító 2-4000 Ft-os főételárat számolják. A betyárok mindenkori törzshelye január közepétől február végéig bezár minden évben, szóval addig valahol a Balaton másik felében csattogtassuk az ostorokat.

Piroska Csárda - Siófok

A Zamárdiból Siófokra vezető út melletti hatalmas csárda 1963 óta üzemel. 2009-ben kapta mostani modern arculatát, amikor egy véletlen tűz folytán leégett a korábbi nádtetős épület. Az ötszáz fő befogadására képes csárdához még játszószoba is tartozik. A hely specialitása a kemencés langalló, aduászuk pedig Nótár László olimpiai ezüstérmes mesterszakács, aki a korszerű és divatos fogások mellett maga is él-hal a magyar konyha különlegességeiért. Az étlap kínálatában találunk gyakorlatilag mindent 2000-től 5000 Ft-ig terjedő skálán a tejfölös csirkepaprikástól kezdve a körmös pacalon át egészen a zöld borsos mártással tálalt bélszínig, de náluk kóstolhatjuk a 2013-as Balatoni Halfesztivál győztes ételét is: balatoni fogasfilé burgonyapikkellyel összesütve, rókagombás rizottóval, mangóchutney-val.

Ferenc Pince Csárda - Tihany

Az egészen irigylésre méltó vezetéknévvel született Punk Ferenc gyerekként egy olyan ember kertjében szedett csigákat zsebpénzért, akit Illyés Gyulának hívtak. Azért nem rossz így kezdeni az élet nevű játékot, pláne hogy a Csigavér Rozéra keresztelt borhoz kapcsolódóan még alkalom is van elmesélni azt a történetet, hogy a 20. század egyik legismertebb magyar írója mindig azt kiabálta oda a kis Punk Ferinek, hogy "Csigavér!". Feriből azóta Ferenc lett, aki nem mellesleg a tihanyi révet az apátsággal összekötő út mentén üzemeltet egy nagyszerű éttermet tele igazi magyaros fogással. Azt azért nagyon ne higgyük, hogy a gulyásleves, pörkölt nokedlival vonalon el fogunk akadni, mert a kovászosuborka-krémleves, az angolnafilé Molnárné módra vagy a szürkeborjú-paprikás ordas galuskával valószínűleg még a leghazafibb hazafinak is tud majd újat mutatni. Viszont ha még idén belekóstolnátok valamelyik fogásukba, akkor érdemes észben tartani, hogy náluk a kedd mindig tabu, idén pedig sietni kell, mert október után egészen tavaszig csak nagyon indokolt esetben hajlandóak kinyitni.

Baricska Csárda - Balatonfüred

A veszprémi Chianti Étterem tulajdonosa tavaly nyáron úgy döntött, hogy új hullámmal kavarja fel a füredi csárdaéletet. A magyaros kaják és a csárdaadag a helyén maradt, viszont bejött a képbe rengeteg csavar, új ötlet és bizonyos ételek újragondolása. Azt nevezzük ma Baricskának, ahol a bőrös csirkemell vajas-rozmaringos „lecsóval” ugyanúgy megfér a szürkemarha-gulyás csipetkével nevű tétel mellett, mint Stan Pan oldalán. Az Aszófő felé tartó 71-es főút mellett található csárdában 2-3000 Ft alatt nem kapunk főételt, de ezért cserébe legalább egyértelműen minőségi alapanyagokkal dolgoznak. Ide akkor gyertek, ha elhagynátok már egy kicsit a nyüzsgő Tagorét. Arra viszont ne számítsatok, hogy a sétánnyal együtt a tömeget is magatok mögött tudjátok hagyni: asztalt foglalni pénteken és szombaton nagyon ajánlott. Aki pedig még idén pályázna egy jó harcsapaprikásra, jobb, ha siet, mert Baricskáéknál október végétől tavaszig bezárják a boltot.

Koloska Csárda - Balatonfüred

Füred az egyetlen város, amely két helyet is kinevelt magából a listánkra, de úgy voltunk vele, ha bármelyikük kimaradna, az olyan lenne, mintha kihagynánk Vasembert a Bosszúállók következő részéből. Ilyenre nem lennénk képesek, ezért irány a Koloska-völgy, és irány az 55 éves tapasztalat. Mert ez a csárda már akkor itt volt, amikor a párizsi diákok még csak tanulták, hogyan kell utcakövet hajigálni, vagy amikor még John Lennonék vérkomolyan gondolták a gombafrizurát. Persze attól még, hogy itt nem a gasztronómia tudományának napi újraértelmezése zajlik, kifejezetten érdemes kipróbálni, milyen is például a malaccsászár. Ez pont az a hely, ahova akkor kell jönni, ha macaron helyett túrógombócra vágynánk. Novemberig még van időnk ide megérkezni, de utána a Koloska márciusig tart jó hosszú szünetet.

Laci Pince Csárda - Balatonudvari

Balatoni helyeknél néha akkora közhely azzal érvelni, hogy egyszerűen csodaszép a panoráma, mintha Bordeaux-ról írnánk azt, hogy arrafelé tök finom a bor. Viszont az Öreghegyen, Balatonudvari és Vászoly között található Laci Pince tényleg nagymenő a témában: innen a környező hegyeket és a Tihanyi-félszigetet is nagyszerűen be lehet látni. Az magától értetődően alapkövetelmény, hogy egy csárda jól álljon húsokkal, amelyeket akár csak egyszerűen körettel vagy tálak formájában kínálnak az egyszerre akár 250 vendégnek. Az adagok emberesek, a tér hatalmas, viszont ne tévesszen meg senkit a rengeteg férőhely: a tulajok állítása szerint szezonban aznapra már nem tudnak asztalfoglalást felvenni, így ha itt akarunk vacsorázni, érdemes napokkal előre foglalni. Erre idén már csak szeptember közepéig lesz lehetőségünk, utána jön a hosszú téli szünet, az újranyitás pedig május előtt egyáltalán nem valószínű. Az árak a jó csárdákhoz képest egyáltalán nem szálltak elérhetetlen magasságba: főételt már 2000 forint alatt is kaphatunk, de ha a hely egyik specialitására, mondjuk az egyik embert próbáló tálukra próbálnánk rá, már egy kicsit jobban a zsebünkbe kell nyúlnunk.

Vígmolnár Csárda - Csopak

Csopakon a 71-es főút mellett, a vasútállomástól pár perc sétára található Vígmolnár egész évben szeretne nyitva tartani, ami azért önmagában még nem lenne nagy szám, ha nem társulna mellé egy egészen vállalhatóan jó konyha. Itt az újdonságok legfeljebb a marinált kápiapaprika vagy az őszibarack társaságában grillezett csirkemell formájában kerülnek elő, az ételek inkább azt a vonalat követik, amely a csárda műfajáról rögzült a fejünkben. Az árak 2500 Ft-tól tartanak felfelé, de egy túlméretezett komatál, amelyből egy négyfős család kis túlzással valószínűleg két napig teljesen jól elvan, vagy az olyan különlegességek, mint a libamáj és a bélszínjava, természetesen komolyabb ráfordítást követelnek. Azt már mondtuk, hogy a Vígmolnárt egész évben nyitva találjuk, de ősszel a szerdákat inkább hanyagoljuk ugyanúgy, ahogy ők is ezt teszik.

Hegyi Csárda - Balatonlelle, Kishegy

A lellei Kishegyen található Hegyi Csárdánál az egyik teraszon vagy a lugas alatt üldögélve az jut eszünkbe utoljára, hogy innen néhány kilométerre a benzingőztől az orrunkig sem látnánk az M7-esen. Persze erről azért is megfeledkezünk, mert közben az ízlelőbimbóknak is bőven kijut a jóból: ami itt történik, bőven túlmutat a negatív értelemben vett csárdán. A sült krumpli tabu, és bundázott ételek sincsenek, helyettük egy nagyjából tíz ételből álló menüsort kapunk, amelynek tételeit mindig friss alapanyagokból készítik. A kertben található kemencében sütött libacomb párolt lila káposztával, fahéjas szilvával kifejezetten nyerő kombinációnak bizonyult, csakúgy, mint a(z ugyanott) sült kacsacomb pirított káposztás, kacsatepertős széles metélttel. A friss gyümölcsök és a saját termesztésű füge a tányér szélén nálunk külön piros pontot értek, ugyanúgy, mint a rengeteg házi szörp az italkínálatban és a tény, hogy a német vendégek kedvéért megtartott kóla kivételével sikerült az agyoncukrozott üdítőket száműzni. Akit mindez érdekel, siessen, mert a Hegyi Csárda már szeptember 15-én elkezdi téli álmát, amit májusig fel sem függeszt. Beszerzési nehézségek és a konyha átszervezése miatt idén még nincs hal az étlapon, de jövőre már ez is tervben van, ugyanúgy, mint a hétvégi ajánlat.