"Ennyi markoló előtt még soha nem játszottunk!" - így vezette fel a Kaukázus koncertjét a frontember, Kardos-Horváth János pénteken, a nagy eső másnapján a Strand Fesztiválon. Ehhez képest játszottak egy teljesen jó délutáni koncertet a nagyszínpadon, összegyűjtve nagyjából az éppen fesztiválozó közönség 80 %-át. Ami meglepő egy fesztiválon, hogy ezt megelőzően János a szerelemről is beszélt hosszasan, másodmagával a kihelyezett Kultúrfitnesz című műsorban. Megnéztük, mi van még a zenén kívül a Nagyon Zene Fesztiválon.
A nyár utolsó nagyobb szabású balatoni bulija, a Strand Fesztivál még bőven keresi saját identitását, de az egyelőre tény, hogy itt érdemes átgondolni, mit kiabálunk az előttünk andalgó csinos lányok után, a mellettünk élénken rajongó koncertező fülébe, vagy csak úgy bele a levegőbe, hiszen majdnem minden résztvevő érteni fogja a bármilyen megjegyzéseket. Ugyanis döntő többségben magyarok látogatják a Strandot, akik vélhetően a színpadokra állított húzónevek miatt váltanak jegyet. A szervezők ezért gondolhatták, hogy ezzel egy olyan közönség jön létre, akiknek rizikó vállalás nélkül lehet különböző hazai szereplőkkel mozgatott kulturális programokat szervezni. Mindezt akár központi helyszínen.
A kult próbálkozás az idén másodjára megrendezett Strand Fesztiválon egyelőre valóban szelíden történik, de vannak pontok, ahol a közönség kifejezetten üdítő élményben részesülhet, ha némi áldozatot hoz a szieszta oltárán. Ilyen a Diákhitel Kávézó is, amelynél csak a nem kifejezetten szerencsés névadással merülhetnek fel aggályok, a programokkal egyáltalán nem. A színes kisszékekkel és puha babzsákokkal megpakolt, füstölő illatú éterben minden nap a Design Terminál Café és a Kultúrfitnesz beszélgetései vonzzák a fiatalokat, jól eltalált tematikával. Olyan embereket szólaltatnak itt meg, akiket ismer, ért, elismer a hazai közönség.
A Design Terminál képviseletében Lengyel Roland vezeti a főként a magyar kreatív ipar különböző fejleményeinek boncolgatásával foglalkozó két-három fős beszélgetéseket. Csütörtökön például a jelenlegi helyzet ismertetésén túl, a magyar filmek jövőjére vonatkozó jóslatok is elhangzottak Török Ferenc és Csáki László rendezők részéről.
A Kultúrfitneszes Horváth Gergely a “Szabad Szalai Évával almát szedni?” kérdéskört Kiss Boro pszichológussal és Kardos Horváth Jánossal (Kaukázus) fejtegette, a vendégek által hozott dalokat szó szerint és a választást magyarázó gondolatokkal hangosítva. “A zene nagyon jó távkapcsoló”- értettek egyet a résztvevők, de ennél sokkal mélyebbre vezetett a V-Tech-kel, Keresztes Ildikóval, Kalapács zenekarral, Roxette-tel, Anna and the Barbies-zal, Presser Gáborral vagy épp az Üllői úti fákkal hangszerelt beszélgetés. Hogyan változik a szerelemkép a tapasztalatok révén, miért nem jelentenek ellentmondást a "hiszek a szerelemben" és "az ember magányra ítéltetett" tézisek? Mit is jelent a gyakorlatban a sokat hallott szülői mintakövetés, vagy épp, a Boróra és Janóra is értelmezett, szenvedés áhítata. Sekélyesnek semmiképp nem mondható témák a délutáni fesztivál szélben.
Szintén jól irányzott ötlet volt festésre invitálni a feltörő érzelmeivel intenzíven küzdő fesztivál közönséget: Nikon és barátai is így tettek pénteken a Strandon. Nem hiába, itt az eredetiség alapvetés, az amatőr hozzáállást pedig csak üdvözölni tudják a murál festés mentorai. Levezetésnek, hangolásnak, közös programnak, napsütéses és szeles időben egyaránt igaz még az utolsó napon is: "Menjetek festeni!"
