A nádasba nem kell bemászni, hogy egy jót együnk, elég bevenni magunkat Siófok-Töreki csendjébe. Az Egy Csipet a nyugalmat imádók Mekkája lehet szép kerttel, saját mókussal, általuk készített szörpökkel és minden héten más témára épülő étlappal.
Felesleges lenne e cikket azzal kezdenünk, hogy úgysem hallottál még Törekiről, meg Siófok mennyire eldugott szeglete ez, mert ez a kijelentés a múlté. Egyfelől hagyománnyá vált, hogy itt tartják az egyik legjelentősebb hazai (jó értelemben) pszichedelikus fesztivált, a Samsarát, másfelől ez Siófok zöld tüdeje a tórendszerrel és a zöld pokollal, a dzsungelbéli tanösvénnyel. Errefelé kereshetjük az Egy Csipet Nádas éttermet, amit még Törekin belül is jól elrejtettek, bár a tábláknak hála nem lehet eltévedni.
Majoros Attila éttermét a teljes nyugalom és háborítatlan csend jellemzi, egy kis völgyteknőben áll az épület, ami alatt tágas pince húzódik, ahol rendezvényeket szoktak tartani, előtte pedig egy letisztult és jól karbantartott kert található. A specialitásuk az, hogy mindig van valami specialitásuk: az étlapon kilenc fix étel van, de minden héten más tematika alapján és más meghívott szakáccsal dolgoznak. Volt, van, lesz thai hét, "marha jó" hét, és ottjártunkkor épp a két fiatal szakácstanoncuk csapott össze, az ő kreálmányaikat lehetett fogyasztani.
Egyél, igyál, heverj, tekerj!
"Mi egy pici étterem vagyunk" - adta meg az alaphangot Majoros Attila, az étterem megálmodója a beszélgetésnek. Nekik a fent említett nyugalom a fontos, a vendég elkószálhat vagy elterülhet a fűben étkezés után, nincsenek kötöttségek, ellenben vannak babzsákfotelek. Akkora a chill e helyen, hogy saját mókusuk és galambjuk is van a fákon. "Ha már itt van egy erdő, csináljunk olyan dolgokat, amik ehhez méltók" - magyarázta Majoros, aki olyan gasztrót akar nyújtani, hogy az élmény legyen a vendégnek. Ilyet kapott a médiában sokat szereplő Kovács Lázár is (a fővárosi Alabárdos Étterem korábbi séfje), aki pár nappal előttünk járt itt, és elismerően nyilatkozott az elfogyasztott fogásokról.
Az étterem 1995-ben épült, változó jelleggel és profillal működött, mígnem Majoros vette át a családi vállalkozás e részét, és elkezdte átalakítani a saját elképzelései alapján. Terve van bőven, és apró lépésekben halad egy "manufaktúra"-étterem felé. Tavalyhoz képest például átfestettek szinte mindent odakint, ez főleg a világos színű bútorokon látszik. Beszerzett egy biciklit is a kertbe, ami statikus ugyan, de lehet tekerni, ezzel áramot fejleszteni és egyszerre telefont is tölteni.
Étlap nélkül is manna
Nagy hangsúlyt fektetnek a saját termékekre. A kertben termesztenek zöldségeket és fűszereket is, p.l salátát, paradicsomot, kaprot, mentát, rukkolát, de a szörpöt is maga a főnök készíti. Tartanak környékbeli borokat, pl. főkajárit, de Majoros beleszeretett az egri Tarjányi pincészet munkásságába, mert szerinte ők szerelemből csinálják a borkészítést. A hosszú távú terv az, hogy kis, romantikus, vintage stílusú házakat építenek a környékre szállásnak.
Roston sült tarját balzsamos, parmezános rukkolasalátával, steakburgonyával, egy csipet szósszal ettünk 2890 forintért, ebből leginkább a hús fűszerezését és a chilis jellegű szószt lehetne kiemelni. A másik főétel, amit kipróbáltunk, a mézes-chilis kacsamell bazsalikomos burgonyapürével és lilakáposzta-krémmel, amitől még egy cseh ínyenc (akár maga Švejk) is megnyalná az ujjait. Ez utóbbi 3490 forintot kóstált. Ettünk amúgy egy előételt is: baconbe tekert mozzarellát sárgadinnyés salátával (1100 Ft), ami gyakorlatilag a nyár egy tálba foglalása. Kétféle desszert került még az abroszra: levendulás sajttorta (1200 Ft) és cukkinis csokis kalács bodzás mascarponéval, ami megint egy kreatív összeházasítás lett.
