Hogyan lesz itt nyaralógyarmatból európai üdülőrégió? – III. rész

Másfél hónapja jelent meg annak a cikksorozatnak az első része, ami a badacsonyi vendéglátás lehetséges jövőjével foglalkozott, megszólaltatva az „újhullámos” vonal képviselőit. A cikk nagy vihart kavart, sokan vették rossz néven, hogy a sokszor több évtizede itt működő vállalkozásaikat kritika érte. Ahogy szóban ezt főszerkesztőnk megtette a helyszínen, itt írásban is megerősítjük, és elnézést kérünk azoktól, akiket az első cikk általunk írt bevezetője megsértett.

A második részben a régóta itt tevékenykedő szolgáltatóknak adtuk meg a szót, végül pedig az Északipart Magazinnal és a Balatoni KÖR-rel közösen szervezett Balaton Konzílium címmel nyilvános beszélgetést hirdettünk.

Van büfékultúra, vagy nincs?

Az Egry József Emlékmúzeum kertjében megtartott beszélgetésen megjelent Kardos Gábor, a Balatoni KÖR szóvivője, Krisztin N. László, Badacsonytomaj polgármestere, Tóth Ádám (Pláne Badacsony), Laposa Bence (Laposa Birtok, a Balatoni KÖR elnöke), Golyán-Nagy Niki, (Kalóz Strandbisztró), Zöld Lajosné Zsuzsa (Vendégváró Büfé), Rieger Zoltán (Bázis Büfé) és főszerkesztőnk, Tucsni László is. A moderátor szerepét az Északipart Magazin felelős szerkesztője, Erdős Gábor vállalta.

Erdős azzal nyitotta meg a vitát, hogy reméli, a feszültségek kibeszélésének és egy új, közös turisztikai irány kijelölésének (mind badacsonyi, mind balatoni szinten) jó eszköze lehet egy ilyen beszélgetés. Bár idáig ezúttal még nem sikerült eljutni, feszültségből és a feszültségek kibeszéléséből azért egyáltalán nem volt hiány.

A Rizlingsor büfései szerint az őket rossz színben feltüntető cikkek és vélemények még a We Love Balaton cikkeinek a megjelenése előtt elkezdték rontani a hitelüket, és Rieger Zoltán szerint ebben Laposa Bencének és a hozzá közel állóknak is nagy szerepe volt. Laposa erre azt mondta, hogy soha nem tett Badacsony hitelét rontó nyilatkozatot, nem a helyi, hanem általában a balatoni büfékultúrát nem tartja minőséginek, amihez Kardos Gábor, a Balatoni KÖR szóvivője később hozzá is tette, hogy a badacsonyi büfések kínálata balatoni viszonylatban még a jobbak között van. És ez annak ellenére van így, hogy még a szocializmusban Badacsony egy szimpla kirándulóhely szerepét kapta, a minőségi vendéglátáshoz szükséges infrastruktúrát pedig emiatt sem fejlesztették, sem akkor, sem 1989 után, mint azt Kálóczi Kálmántól, a Balaton Világörökségéért Alapítvány kuratóriumi elnökétől megtudtuk.

Külföldi kóla helyett helyi szörp?

A megbékélés ennek ellenére ezen a ponton elmaradt, mert a szellem ekkorra már kiszabadult a palackból, és a vélt vagy valós sérelmek a kelleténél többször álltak az érdemi eszmecsere útjába, a közönség soraiban helyet foglalók közül pedig egy-két felszólaló hevesebb (ám konkrétumokat nem tartalmazó) támadásokat intézett az „újhullám” képviselői ellen.

A vitát szerencsére a józanabb hangok határozták meg: a rizlingsoron dolgozó Rieger Zoltán és Zöld Lajosné Zsuzsa azt mondták, a fejlődésnek ők soha nem álltak az útjában, de létező igényeket elégítenek ki, büfékre szükség van, volt és lesz is, és emellett a helyi termelőket sem könnyű bevonni, ha alapanyagokról van szó, mert a szezon legsűrűbb napjaiban egyszerűen lehetetlen mindent frissen beszerezni.

Ezen a ponton felmerült (többek között Nagy-Golyán Nikoletta, a Kalóz tulajdonosa részéről), hogy ebben van igazság, és nem is kellene túlzott elvárásokat támasztani a balatoni büfékkel szemben, mert ezeket a nehézségeket mindenki ismeri, de vannak olyan termékek, amiket nagyobb áldozatvállalás nélkül fel lehetne venni a kínálatba – a balatoni szörpökkel például a kólát nagyszerűen ki lehetne váltani.

Ezzel megérkezett a válasz arra a kérdésre is, hogy miért éri meg bárkinek kimozdulni a jól bejáratott lángos-hekk-Coca Cola tengelyről: a helyi, esetleg különleges termékeket árusítóknak a média is nagyobb figyelmet szentel, ez pedig több látogatót és több profitot is hoz, nem csak elvi kérdésről van tehát szó. Kardos Gábor itt fontosnak tartotta megjegyezni azt, hogy ez azért is hasznos lenne, mert ha a helyi termelő kapja a pénzt, azzal a környék is gazdagodik, nem a multikhoz és ezáltal nem külföldre kerül a pénz.

Jó lenne, ha nem csak a vége lenne jó

Zárásként Laposa Bence is elnézést kért azért, ha megbántott volna bárkit a sajtónak tett nyilatkozataival, és elmondta azt is, hogy reméli, az ilyen és ehhez hasonló alkalmak, az egymás közötti kommunikáció segíthet abban, hogy Badacsonyban békés egymás mellett élés alakulhasson ki, és együtt tegyenek a környék fejlődéséért. Krisztin N. László polgármester meg is ragadta az alkalmat, hogy minden érintettet meghívjon a szeptember 12-én tartandó közmeghallgatásra, ahol Badacsony jövőjét érintő minden fontos kérdésről szó lesz.

Ezzel együtt elmondhatjuk azt is, hogy a több mint kétórás, hivatalos programnál talán még érdekesebb volt az a spontán beszélgetés, ami a múzeum kertje előtt, az utcán bontakozott ki a résztvevők között, és baráti hangnemben folytatódott bőven sötétedés utánig. Ha tényleg barátként sikerült beszélgetniük, akkor a cikksorozatunk mindenképp happy enddel zárulhat – és ezzel együtt reméljük, hogy a diskurzus a helyi vendéglátós szereplők között folytatódni fog.