A kivarrt, rapsztárnak is beillő séf-tulajdonos, Kiss Sándor olyan mesteri olasz ételekkel örvendezteti meg a balatonszéplaki Rozmaring Kiskert és Vendéglőbe térőket, hogy rendre azt hiszik, Itáliában tanulta ki a fogások rejtelmeit. Pedig nem így van: az olasz konyháért rajongó séf könyvekből, kíváncsiságból és rengeteg kitartással érte el, hogy idevarázsolja az autentikus ízeket. Na és minőségi olasz és magyar alapanyagokkal, amiket a közeli siófoki piacon, vagy termelőktől szerez be.

Mintha az olasz nagymamánk konyhájába lépnénk: a polcon kereszt, olasz befőttek, konzervek, só, a falon Olaszországban lőtt életképek. Ez keveredik egy kis magyar parasztfílinggel, köszönhetően a gerendáról lógó régi csizmáknak, lámpáknak, darálóknak, korsóknak. 

Nonna (a nagymama olaszul - a szerk.) nincs - helyette Sanyi készíti nekünk az ebédet, szorgosan és szótlanul. Nem tudjuk elcsábítani a tűzhely mellől. Halkan szól egy kereskedelmi rádió, és olyan nyugalom vesz körül minket péntek délután, amilyet itt a nyári csúcsszezonban nem élhetnénk át. Láttuk a tavalyi naplót a foglalásokkal: egyetlen üres sor nincs benne.

A Rozmaring híre eddig szájról-szájra terjedt. Távol a siófoki strandok és üzletsorok zajától, egy csendes, nyaralóházas balatonszéplaki utcában találunk rá. A nagy lombú fákkal övezett étterem nem hirdeti magát látványosan az utcán, ha nincs a GPS, lehet, hogy elmegyünk mellette. Kár lenne, már nem csak a jó ár-érték arány miatt. Gazdag, összetett ízű, és mégsem túlkomplikált fogások (levesek, saláták, tészták, húsok, pizzák, desszertek) sorakoznak az étlapon. 

Megkóstoltuk a tengeri hallevest (2290 Ft). Olyan bőséges, hogy a mellé tálalt fokhagymás- olivaolajos pizzakenyérrel együtt szépen jóllakunk, és nem jutott hely a tiramisúnak (900 Ft) és nutellával töltött mini calzonénak (800 Ft).

A 2016-os Gault & Millau is ajánlotta őket, és ettől végképp kíváncsiak lettünk az ismert nevek között szereplő számunkra eddig ismeretlen kisvendéglőre. Biztosan nem mi vagyunk az elsők, akiket a francia kalauz magyar kiadása vezetett ide, mert majdnem lebukunk a vakteszten, amikor az ott ajánlott, népszerű fogásokról érdeklődünk, és a pincérnek hamiskásan csillan a szeme, hogy ismét gasztroőrülteket lát.

A pizzaválaszték józan, szerencsére hiányoznak az itt-ott megtalálható képtelen magyar hibridek, a tésztát pedig nem nullás, hanem rétes- és finomliszt keverékéből kísérletezték ki. A pepperonis pizza (1490 Ft) széle roppan, belül puha, rá ízletes paradicsomszósz és gazdag feltét kerül, és van gluténmentes verzió is. 

„Nem kell semmit túlbonyolítani" - magyarázza a séf Sanyi, miután a szintén Sanyi pincérnek nagy sokára, nagy nehezen sikerül kicsalogatni őt a konyhából. Kiderül, hogy gyerekként a Balaton mellett töltötte nyarait, és 2011-ben nyitotta az éttermet, ekkor költözött ide, Széplakra. Olyan meggyőzően viszi a helyet, hogy rendre azt hiszik róla, Olaszországban tanult. Pedig erről szó sincs, csak bújta a könyveket, tanult, kísérletezett és kitartott. Az egyszerű, mesterkéletlen, blöffmentes konyhában hisz, mert számára az olasz konyha erről szól: hogyan lehet kevés összetevőből jókat főzni, barátokkal, családdal együtt lenni. Az ételek beszéljenek önmagukért.

És beszélnek is, népszerű fogásaikat, mint amilyen a parmezános szűzérme, nem veszik le az étlapról, mert „abból baj lenne”, és közben újítanak is: az egyik újdonság most a porchetta.

Az ételekhez nem maga termeszti a zöldségeket, mert „jót így is tudok venni a siófoki piacon" - vallja. A halat, tenger gyümölcseit Siófokról hozza, és megtalálta a legjobb magyar lisztet a pizzához.

Semmi szépítés, semmi körítés. A Sanyik is ilyenek. Sanyi (a pincér) mosolyogva, félmondatba bújtatva hívja fel a figyelmünket arra, hogy mindent kézzel csinálnak - magyarán az ételek elkészítéséhez idő kell. Mi gyorsan megkaptuk az ételeinket, de elismerik, hogy szokták őket sürgetni, ezzel nem is tudnak mit kezdeni, mert a saját elvárásaikból nem akarnak engedni.  

Olyannyira, hogy a hagyományos konyhát a lehető legkomolyabban véve mosogatógépük sincs. Ami a nyári csúcsszezon teltházait tekintve jócskán meglep minket. Agatha Christie állítólag mosogatás közben találta ki a válogatott rémségeket, annyira gyűlölte a gyilkos mosogatást. Sanyi pincér záróra után nekiáll a piszkos edények gigantikus halmának, és hajnalban végez. És miközben ezt meséli, még mosolyog is, úgy, hogy egy percre sem tűnik hamisnak.

Sanyi, a séf viccelődve megjegyzi, hogy nem az étteremből lesz milliomos. Pedig az idő őket igazolta: 2011 áprilisában nyitottak, és azóta apránként növekedtek, de 70 fő a maximum, akit ki tudnak és akarnak szolgálni. Helyiekkel amúgy inkább ősszel, télen és tavasszal lehet itt találkozni, ilyenkor kiszállítás is van.