Szentantalfa olyan békés hely, amiről az a benyomásunk támad, hogy legfeljebb az kelthet bonyodalmat, ha a szomszéd földjére kódorog egy szamár. Csillagos égbolt ide, tücsökciripelés oda, ha megéhezünk a nagy nyugalomban, akkor annyi az idillnek. Mi zárás előtt negyed órával estünk be a Zsóka Fogadóba, és amellett, hogy zseniális túrógombócot találtunk, kiderült, hogy egy 20 éves fiú vezeti az éttermet.
Nem véletlen, hogy a Nivegy-völgyet emlegetik az egyik következő népszerű és feltörekvő balatoni régióként. Csodás a táj, és szinte mindegyik településen találunk valamit, ahonnan nehéz továbbindulni. Balatoncsicsón közösségi összefogásból újították fel a plébániát, a Tagyon-hegy dűlőjén éttermet, borászatot és vendégházat találtok egy személyben, Szentantalfán a Dobosi-család bioborászatát, a Szent Balázs-hegy dűlőjén pedig egy családi borászat teljesen egyszerű vendégházából láttok egyáltalán nem hétköznapi kilátást a Balatonra.
Mangalicaburger és lecsó
Zánkától néhány kilométernyire, de nagyjából egyenlő távolságra a turistatömegektől és a Káli-medence befutott helyeitől találtunk egy figyelemre méltó éttermet is. Zsóka Fogadója igazi falusi, békebeli fogadó, ahol láthatóan nem a külsőség számít: a berendezés szolid, minden barna, mustársárga vagy okker. Ha a bútorok nem is, a szemlélet és a tulajdonos új. Abba az irányba haladnak, amit mindig üdítő látni a Balaton körül: szezonális és regionális, lehetőleg helyi termelőktől szerzik be az alapanyagokat és friss konyhát működtetnek.
Az étlap nem túlságosan hosszú, teljesen jól megférnek egymás mellett a hagyományos és a modern fogások. Van húsleves (1150 Ft) és gazpacho (990 Ft), tojásos lecsó (1950 Ft), de adnak mangalicaburgert is coleslaw-val (2590 Ft), hogy mindkét konyha hívei tudjanak választani. Desszertnek olyan könnyű túrógombócot (990 Ft) kapunk citrusos tejfölhabbal és eperrel, hogy majdnem ellebeg a tányérról. A vakteszt annyira meggyőző volt, hogy érdekelt minket, ki vezeti a konyhát. Kiderült, hogy egy húszéves srác.
Leszel üzletvezető 20 évesen?
Kalász Máté idén lett a Zsóka Fogadója séfje, egyben üzletvezetője. Nem idegen neki a terep: már tavaly szeptember óta ő vezeti a konyhát, de időközben új tulajdonosa lett az étteremnek, ő kérdezte meg Mátét, hogy mit szólna, ha a üzletvezetői posztot is átvenné. Ez az első ilyen állása. „Itt magamra vagyok utalva. Csak magamnak tehetek szemrehányást, ha valami nem sikerül, és magamat dicsérhetem meg. Már most sokkal kritikusabb vagyok a saját munkámmal szemben, mint amilyen eddig voltam. Önmagam főnöke lettem.”
Ő is pontosan tudja, hogy ritka, ha valaki ilyen fiatalon visz egy éttermet, de azt is kiemeli, hogy sokat tett érte. A tapolcai fiú korábban a dörgicsei Pántlika Portán, azelőtt a Miakőben dolgozott, még előtte egy szállodában is, de rögtön tudta, hogy az nem az ő világa, az á la carte-ot jobban szereti. „Szállodában is lehet alkotni, de számomra abban nincs kihívás, és nem látom a vendégek reakcióit.”
Mindkét ízvilágot szereti: „Nincs kedvencem az étlapon, nagyon szeretek enni. Szívesen megfőzöm pacalpörköltet és a stroganoffot, ahogyan összedobok egy mangalicaburgert is. Tizenkét órán át konfitálom a tarját, leszálazom és még egyszer ízesítem”. Látható, hogy az amúgy szűkszavúan válaszoló Máté akkor igazán felszabadult, ha az ételek kerülnek szóba. Még saját készítésű csoda vinaigrette-jének receptjét is elárulja. „Főzni szeretek a legjobban, ebben érzem a leginkább úgy, hogy önmagam vagyok.”
