„Sütis” Móninak, azaz Kövérné Kalmár Móninak valószínűleg az elmúlt évben több ezerszer kellett válaszolnia arra a kérdésre, hogy mikor nyílik meg a cukrászdája. Aztán egyszer csak eljött a nagy nap, és itt ülünk Mónival Gyenesdiáson, a vasútállomás közelében megnyílt Mónisütiben egy kávéval, egy hűvös nyári reggelen. Pörög a csapat, dolgozik a kávégép, már 9 órakor fogynak a sütik is.
Bejön egy nagymama, aki elfelejtette az egyik unoka szülinapját. Délután itt lesz a család, de a nagyi nem esik kétségbe, tudja, hogy Móni megoldja ezt is. Még úgy is, ha túl nehéz választani a gyümölcsös, csokis, mákos süticsodák közül. Végül egy sokszínű, vegyes torta az eredmény, és a tudat, hogy a szülinap tökéletes lesz.
„Ha benne vagyunk a legjobb 10-ben, akkor csináljuk meg azt a cukrászdát”
Sütis Móni történetét - aki négygyerekes anya, gasztroblogger, volt már újságíró, teológus, közgazdász, lakberendező és járt kultúrtörténész szakra is - egy korábbi cikkben megírtuk. Évek óta a fél Balaton az ő sütijeit eszi, egy ideig mégsem akart saját cukrászdát.
„Egy kicsit »fék« voltam az üzletnyitásban, arra gondoltam, sokkal egyszerűbb a helyzet, ha megrendelésre szállítunk” - meséli Móni. „Egy saját üzlet kockázatos dolog. Szolgáltatást is kell a sütik mögé tenni, és nem szabad a megszerzett jó hírünket elrontani egy rossz pillanattal”. Tavaly jött egy lehetőség, megkereste őket egy házaspár, eladásra kínáltak egy ingatlant, amelyben korábban kávézó, konyha és apartmanok működtek. Belementek a részletfizetésbe is, Móniék pedig tavaly ideköltöztették az üzemet. De nem nyitották meg az üzletet.
„Idén februárban jelent meg a Dining Guide Top 100 kiadványa, és minket úgy választottak be a legjobb 10 vidéki cukrászda közé, hogy nem is volt cukrászdánk. Ennek hatására döntöttünk - ha így is benne vagyunk a legjobb tízben, akkor csináljuk meg azt a cukrászdát. Mert ezek szerint van rá igény, itt helyben is” - meséli Móni.
Néhány hónap alatt kellett mindent megoldani, június végén pedig megnyílt a Mónisüti. Nem a szokásos „cukrászdadizájn” fogadja a vendégeket, hideg pasztellszínek dominálnak a tágas térben. „Lefestettük sötétkékre az egyik falat, mert nekünk az tetszett nagyon, és megtaláltuk a hozzá illő színeket, a vaníliát, a mentát, a nyírt” - mondja Móni. „Nem akartuk követni az indusztriális trendet. Nagyon tetszik, de már annyi ilyen van”.
A helyiség még egyáltalán nincs készen, érkeznek a függönyök, lesz egy gyereksarok és egy bárpult is. Megható, hogy mennyien ajánlottak segítséget, amikor Móni a blogján az üzletnyitási terveiről írt. Az egyik olvasója, egy laminált padlókat árusító cég tulajdonosa felajánlotta, hogy féláron hozza a padlót, és le is rakják. Egy másik vendég ajándékba hozta a mosdókra kerülő piktogrammokat.
„Nem cukrászfejjel gondolkozom”
A kínálatban több mint 60-féle torta szerepel, ebből minden nap 15-féle készül az üzemben. Ezek közül választhat az a közel 20 kávézó, ahová szállít, a tortát rendelők és a cukrászda vendégei is. Alapvetően a szezonális gyümölcsök határozzák meg a felhozatalt - most például a málnás brownie megy nagyon - , de Móni figyel arra, hogy minden nap legyen túrós, csokis, mascarponés, vaníliás és paleo süti is.
A kínálat törzstagja az egyik padtársáról elnevezett Friedmann-torta (zabkekszes alap, vékony csokis ganache réteg, krémsajtos tejszínes töltelék és gyümölcsök). Slágernek számít a gesztenyepüré-revolúció torta is (vékony piskóta, csoki mousse, gesztenye, tejszínhab), és még Móni is csodálkozik azon, hogy egy „téli” torta, a habos mákos is nagyon fogy.
Nem „cukrászfejjel” gondolkozik, itt hiába keresünk klasszikusokat, vagy francia krémeseket. A receptek 90%-a saját, vagy egy másik recept átdolgozása. „Ha látok, vagy kóstolok valamit, ami megindítja a fantáziámat, megpróbálom elkészíteni az én elképzelésem szerint” - mesél az ihletről Móni. „Néha inspirációs körutakra megyek, egyedül vagy társasággal. Elég kritikus vagyok. Próbálok objektív lenni, de nagyon sok rossz tapasztalatom van”. Móni szerint sokan ragaszkodnak a beidegződésekhez, az iskolában tanultakhoz, a margarinhoz és a növényi tejszínhez, pedig ha ezeket vajra vagy állati tejszínre cserélnék, ugrásszerűen javíthatnának a minőségen.
„A gyümölcsöket környékbeli őstermelőktől szerzem be, hát nem egyszerű. Az a kedvencem, amikor felhívom a beszállítót, hogy mikor hozza a málnát, pedig már meg kellett volna érkeznie. Ja, ma nem megyek ki, mert beteg vagyok, mondja a telefonban” - avat be Móni a hétköznapok kihívásaiba. Ilyenkor azonnal meg kell oldani a dolgot, felhívni a zalaegerszegi piacon az ismerős árust, stb. Móni az egyik alapítótagja a Cekker nevű bevásárlóközösségnek, az itt megismert őstermelőktől is rendel, főleg túrót és joghurtot.
A süti legyen élmény
Móni minden nap 6-kor kel. Ez már nagyon kényelmes a tavalyi 5-ös napindítás helyett. Az első dolga az üzletben, hogy bekapcsolja a kávégépet. 7-re jönnek dolgozni a többiek, fontos, hogy ők is tudjanak kávézni egyet. „Most nem tudok az üzemben lenni annyit, mint eddig, de annyira szuper a csapat, nélkülem is úgy elkészítik a tortákat, ahogy én kérem. Nem győzöm őket eleget dicsérni” - mosolyog Móni. Egyelőre a „kitapogatós” fázisban vannak, még nem biztos, hogy marad ez a korai nyitás, a legtöbben csak kávéért jönnek a reggeli órákban.
