Ami a Balatonnal történik, az mind a mi felelősségünk!

A Balaton-parti építkezésekkel kapcsolatban

Nem csak az építkezések mennyiségével, de minőségével is baj van: a magyar építőiparnak fel kéne nőnie a feladathoz, körültekintőbben tervezni a tó partján, mondta el Dr. Weiperth András.

"Az a baj, hogy a magyar mérnöki és a kivitelezést végző vállalkozószakma bizonyos tekintetben le van maradva. Tervezés-kivitelezés esetén olyan módszereket alkalmaznak, amelyek mára elavultak.(...) Meg kell nézni, hogy például a Garda-tónál hogyan építenek meg egy vitorláskikötőt. Ott nem lehet egy közösségtől elvenni egy hatalmas földterületet, aztán munkagépekkel szétrombolni az utakat és a környezetet. Azt el kell felejteni, hogy teherautókkal tonnaszám szállítom a követ településeken át, bele a tóba, aztán majd valahogy rehabilitáljuk a munkálatok során sérült közműveket, utakat, élőhelyeket. Ha ma a Balatonon valaki építeni szeretne valamit, akkor annak figyelembe kell vennie, hogy egy elképesztően komplex ökológiai rendszerhez nyúl, amelyhez ezer szállal kötődik a tóparti települések épített környezete is.

Ha a tóval bármi történik, akkor az csak is a mi hibánk lesz. Kevés olyan vizünk van, ami 100 százalékig Magyarországhoz tartozik, de a Balaton teljes vízgyűjtője, ez az 5774 négyzetkilométer kizárólag hozzánk tartozik. Vagyis nem hibáztathatjuk semelyik szomszéd országunkat, ha tönkretesszük, beszennyezzük. Ami a Balatonnal történik, az mind a mi felelősségünk!"

Az új kikötők építése

Talán a legnagyobb probémát a kikötőépítések jelentik, ezek ugyanis közvetlenül beleavatkoznak a tó és a part érzékeny ökonómiájába. Ma több évtizedes tervek alapján lehet kikötőt építeni, pedig azóta rengeteget változott a Balaton. Ráaásul fölösleges a sok kikötő, hiszen jó néhányat most sem használnak ki teljesen.

"A döntéshozóknak, beruházóknak meg kell érteniük, hogy nagyon más a karakterisztikája az északi és a déli partnak. Ki merem jelenti, hogy a déli parton mára nem lehet jelentős környezeti és természeti értékvesztés nélkül nagy merülésű vitorlásoknak, esetenként akár sok száz férőhelyes kikötőket építeni.

Ezt a balatonfenyvesi móló esete is igazolja, ahol nem várt feliszapolódás történt a mólók megépítése miatt, valamint a kikötő belső, mély vize számos inváziós halfaj dominálta víztér lett, ahonnan a nyár végén és ősszel nagy mennyiségben úszik ki például a fiatal törpeharcsa a környező élőhelyekre.

Fontos megjegyezni, hogy a mai kikötőférőhelyek kihasználtsága még mindig hagy kívánni valót maga után, nem igaz, hogy tele vannak a balatoni vitorláskikötők. A badacsonytomaji és a szigligeti kikötőben például bőven nincs 100 százalékos kihasználtság. Azt is meg kellene végre érteni a vitorlázni vágyóknak, hogy nem tengerjárók kellenek a Balatonra, ahol üzleti tárgyalásokat bonyolítanak le. Sok ilyen van a tavon, évente háromszor, négyszer motorral megjáratják, de nem vitorláznak vele. A sportcélú vitorlázást és az üzleti célú „vitorlás tartást” külön kell venni. Előbbire hatalmas az igény, utóbbinak pedig sok férőhely kell."

A turizmussal járó forgalom

Az, hogy nyáron hihetetlen mennyiségű turista érkezik a Balaton körzetébe, rossz hatással van a környezetre. A látogatók számán nem, de az autók és a kipufogók mennyiségén változtatni kéne. 

"Alternatív megoldásokra lenne szükség, például közbringarendszer kiépítésére a Balaton körül. Az elmúlt öt évben ugrásszerűen megnőtt az autót használok száma a Balaton mentén, ez komoly probléma, főleg az olyan városokban, ahol nagyobb bevásárlóközpontok épültek, mint Balatonfüreden, Siófokon, Tapolcán."

A tó jelenlegi állapota

A Balatonnál ősszel kezdődik a "vakáció" - ilyenkor tudnak olyan folyamatok elkezdődni, melyek természetes módon állítják vissza a tó egészségét, amit nyáron a nagy forgalom károsított.

"Nincs a legegészségesebb állapotában, hiszen a szezonban úsznak, pecáznak, vitorláznak, motorcsónakáznak rajta. A természetnek van egy dinamikája, amely próbálja ezeket a zavarásokat kompenzálni. Az viszont a természetnek kedvez, hogy egyelőre nem igazán tudják a balatoni szezont kiterjeszteni. Ha a nyári hónapokra jellemző folyamatos zavarás hosszabb ideig jelen lenne, az sem a természeti, sem az épített környezetnek nem tenne jót. Minden élő közösségnek, így a tónak és a partján lévő településeknek is szüksége van a feltöltődésre."

Potenciális megoldások 

Dr. Weiperth András szerint még nem késő megmenteni a tavat, ami olyan fontos nekünk:

"Egy határozott összefogásnak lehet eredménye. De előbb vagy utóbb a beruházóknak, döntéshozóknak, civileknek és a lakosságnak, a tavon dolgozó kutatóknak, a megbízott mérnököknek is észre kell venniük, hogy ez így nem mehet tovább. Össze kellene fogni és a jogalkotókat, önkormányzatokat kell nyomás alá helyezni, hogy változtassanak a jelenleg érvényes jogszabályokon, helyi rendeleteken. Jelenleg egy fokozódó harc folyik a vállalkozók, önkormányzatok és a civilek között, aminek az az eredménye, hogy a saját környezetünket pusztítjuk le olyan szinten, hogy az unokáinknak tényleg semmi nem marad majd, amit megmutathatunk a Balaton valódi értékeiből."