Elsőre semmi sem tűnik fel az embernek, ahogy a 76-os főúton elhagyja a fenékpusztai elágazás útépítési őskáoszát. Rendben ki van írva a táblára, hogy "Kis-Balaton Látogatóközpont" balra, be is kanyarodunk, át a rég felhagyott, Sármellékre vezető vágányon (de jó lenne, ha olykor jönnének ide, a látogatóközpontig vonatok!). Aztán sincs semmi rendkívüli, bekanyarodunk újra balra, a Tőzegtelep betonútján haladunk egy kedves természetvédelmi őrig, aki kedvesen megmutatja, hol tessék parkolni.
És még ezután sincs semmi rendkívüli: letesszük az autót, kiszállunk, meresztjük a szemünket, sehol semmi égbe törő, tájidegen, nagyzoló ház, csak egy hosszú, hullámos, aránylag lapos épület masszív betonvázzal és könnyednek látszó, fa-üveg falakkal. Ez lett a Kis-Balaton szerdán nyíló, vadiúj látogatóközpontja, amit nagy emberek jelenlétében kedden adtak át ünnepélyesen. A központ megnyitása már tavasszal a levegőben lógott (Puskás Zoltán, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatója is beszélt róla nekünk egy interjúban), de a pandémia mindent felülírt, aztán a nyári szabadságolások miatt sem volt egyszerű egy nagyszabású eseményt létrehozni, de szeptember végén végre sikerült.
Hobbitálom Fenékpusztán
Mint megtudtuk, 1,2 milliárd forint uniós pénzből létesült az 1300 négyzetméteres épület (és ebből felújították a közeli Diás-szigeti Fekete István Emlékhelyet is), ami sok-sok funkcióval vár mindenkit. És valóban mindenkit, elég csak a fűvel fedett, a föld alatt lakó mesebeli hobbitok számára palotának számító épület mögé mennünk, hogy ezt megértsük. Egy szuper játszóteret alakítottak ki, de úgy, hogy felnőtteknek is kitalált játékok is találhatók itt (az óriás libikókát kötelező kipróbálni). Itt nagy természetvédők megtekinthetik az épületet árammal és meleg vízzel ellátó napelemparkot és a komposztálókat is, ahova az épület élelmiszer-maradéka kerül. A ház amúgy nagyban épít a megújuló energiára, a hűtést-fűtést pl. egy talajszondás hőszivattyús rendszer biztosítja.
Bejárható a komplett tető is (amiről a sípályává alakított tetejű koppenhágai szemétégető jutott eszünkbe), egy játékos tanösvényt alakítottak ki rajta. Ideális helyszín rá, hogy kis időre leüljünk a tetőre piknikezni, nézzük az alattunk elterülő Kis-Balaton nádasdzsungelét, miközben a gyerekek a forgatható, húzógatható, eltolható játékokkal tanulják meg, hogy fészkelnek a madarak, mely állatok őshonosak, melyek nem. (Lapozz bele a tetőről készített képgalériánkba!)
Vízipók-csodapók és méhész Barbie
A NARMER Építészeti Stúdió által tervezett, az autópályák vadátjáróiról mintázott épületben megvannak a kötelező körök: az étterem mellett ajándékbolt, infópult (ahol leszervezhetjük az innen kiinduló e-buszos, kenus-kajakos, bringás, gyalogos túráinkat), toalett is található itt. A csúcs persze a látogatóközpont interaktív kiállítása, amely nem didaktikusan mutatja be a Kis-Balatont. A hangsúlyt az ötletes, játékos megoldásokra helyezik, domborzatos terepasztal, virtuális valóság (a koronavírus miatt ez csak a járvány után lesz használható), "téliesített" üvegpadló, hangok, zörejek, fények visznek végig a természetvédelmen.
Mert ez a kiállítás nem akarja szájba rágni azt, amit már Fekete István óta mindenki kívülről fúj a berekről: azt mutatja be, mit kellett régen és mit kell most megvédeni. Régen a kócsagot pusztították a tolláért, ezért kellett félteni (még kócsagőr is volt!), manapság az invazív fajok jelentik a veszélyt.
A kiállítás elmagyarázza, miért annyira fontos a nádas, miért fantasztikus jószág az elsőre ijesztőnek tűnő, a Vízipók-csodapókból ismert búvárpók vagy miért nélkülözhetetlenek a beporzó rovarok (ez a rész méhkaptárszerű polcrendszerrel lett kialakítva, az egyik rekeszben elhelyezett méhész Barbie-baba a kiállítás csúcsa). A gyorsan végigjárható, kreatív tárlat is olyan, mint a kinti játszótér, apát, anyát és a gyereket is simán leköti. Odabent egy kis mozitermet is kialakítottak, ahol egy Kis-Balatonról szóló dokut fognak majd folyamatosan vetíteni.
Átadás-átvétel
Az átadási ceremóniára sok potentát és nagy ember érkezett a környékről és Budapestről is. A járványkompatibilis kültéri megnyitót választották, a verőfényes koraőszi napon Puskás Zoltán parkigazgató mondott először rövid beszédet, kiemelve, hogy a Kis-Balaton a természet egy olyan szentélye, ahol "mi csak vendégek lehetünk". Elmondta, mivel "szánalmas infrastruktúra állt rendelkezésünkre", 2012-ben úgy döntöttek, ideje egy látogatóközpontot felhúzni ide. Pályáztak forrásra, 2017-ben nyertek, 2018-ban már építkeztek is, így jöhetett létre a nemzeti park 15. bemutatóhelye.
Ekkor szólalt meg először a zalakomári Péczely Attila Népzenei Csoport idősekből álló citeraegyüttese: három citerás hölgy és egy köcsögdudás úr húzta el a komári nótákat.
Manninger Jenő, a térség országgyűlési képviselője arról beszélt, mostantól annyi turista fog idejönni, hogy a nemzeti park munkatársainak úgy kell majd okosan beosztani a turistacsoportokat. Egy rövid felolvasás jött egy 1929-es, az első kócsagőrről szóló cikkből, majd Nagy István agrárminiszter beszélt arról, valóban jövevények vagyunk e tájon, és hogy "őrizzük meg a teremtett világ e csodáját". Végül Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes emelkedett szólásra, aki szerint a Kis-Balatonnál egybeesik a természeti és kulturális örökségünk (vö. Fekete István munkássága), ezért ez nemzeti identitásunk szimbolikus helyszíne. Arról nem is beszélve, gazdaságilag is milyen fontos hely ez, hisz "szálloda mindenütt van, étterem mindenütt van, Kis-Balaton csak itt van".
Végül Kardos Csongor ferences szerzetes jött testvérisége egyszerű csuhájában, és kiemelte, Szent Ferenc életművéhez is illik az új központ. Hisz a puritán szent azt vallotta, az állatok és növények is testvéreink, egyek vagyunk a természettel. Miután a barát szentelt vízzel megáldotta a létesítményt, a székeiről felállt vendégek áment mondtak, majd a potentátok átvágták a nemzeti színű szalagot. Szerdától pedig mi, halandók is innen indíthatjuk a Kis-Balaton megismerését.
