Tör előre a buborék, a natúr és a bakator – Mit tartogat 2020 a boroknak?

Buborék az új rozé?

Hatalmas divat volt a rozé, mostanra csillapodni látszik a hullám, persze lehet, hogy csak simán elértük a fogyasztás felső határát. Tavaly úgy láttuk, hogy egyre többen választják a buborékokat a Balaton mindkét partján, legyen az gyöngyöző, habzó vagy akár tradicionális pezsgő. Sőt megjelent egy újabb őrület, a pét-nat, ennél a bort azelőtt palackozzák, hogy az erjedés teljesen végbemenne. Az erjedéskor szén-dioxid keletkezik, ami a palackban marad némi seprővel együtt, ezért a legtöbb palackban ott találjuk az erjedés után visszamaradt üledéket.

Pár éve még induló pezsgőforradalomról beszéltünk, mára széles a kínálat a Balaton körül tradicionális eljárással, azaz palackban erjesztett pezsgőkből. A déli parton a BB hagyományain született újjá a műfaj, Garamváriék úttörő szerepének köszönhetően ma már kóstolhatunk Bujdosó, Ikon, Légli, Veszprémi és Hujber pezsgőt is. Az északi parton sincs hiány pezsgőből, ha a Pálffy, Bencze, Istvándy, Feind, 2HA vagy Szent Donát pincében járunk, meg is tudjuk kóstolni.

BalatonBor, HegyBor, DűlőBor

A BalatonBor mostanra megtalálta a helyét, ha valaki könnyed olaszrizlinget szeretne, akár fröccsnek, akkor biztonsággal nyúlhat a jellegzetes címkés palackokhoz. Ott voltunk az idei premieren és bizony gondban lettünk volna, ha borleírást kértek volna tőlünk. Voltak különbségek, de apróságokban csak, hiszen a borkészítés nagyjából meghatározott.

Ha egyedi borokat keresnénk, ami már a termőhelyről is mesél egy kicsit, akkor az idén debütált HegyBorok felé érdemes fordulni. Ebben a kategóriában meghatározzák a tőketerhelést, ami erősen befolyásolja az szőlő, majd a bor minőségét. Emellett van iránymutatás az alkohol- és savtartalmat illetően is. Azért, hogy a fajta és a termőhely is hangsúlyos maradjon, ezek a borok legfeljebb ászokhordóba kerülhetnek. Az első HegyBorokat kóstolva kijelenthetjük, hogy ezeknél a boroknál már komolyabb testre számíthatunk, a termőhely mellett a pincék stílusa is megjelenik, itt már a feketeöves borkedvelők sem unatkoznak.

Csak természetesen!

A biobor már közel sem számít újdonságnak, és az is megfigyelhető, hogy szinte minden pince igyekszik egyre zöldebb szemlélettel művelni a szőlőt. Ahogy az emberek elkezdtek egyre jobban odafigyelni rá, hogy mit esznek, úgy lett fontos az is, hogy milyen alapanyagból készül a bor. Tavaly robbant a Balatonnál a natúrbor-bomba, a Szent György-hegyen pedig megnyitott a Murci, az ország első natúr borokra specializálódott borbárja. Sok szó esett a natúrborokról, még azok is erről beszéltek, akik korábban kevésbé érdeklődtek a borok iránt. Érdekes műfaj ez, már-már vallás, aki egyszer ráérez az ízére, nehezen iszik mást, legalábbis ezt állítják bennfentesek. Ha körbenézünk a világban, akkor sejthető, hogy nem pusztán tiszavirág életű divatirányzatról van szó, ami pár év alatt lecsendesedne.

Legyinthetnénk persze, hogy a natúr lett az új kézműves, de míg a kézművesnél ez az állítás legtöbbször tényleg csak egy címke, addig a natúrbor annyira különbözik a konvencionális boroktól, hogy a laikusok sem keverik össze a kettőt. 

De mi is a natúrbor? A legegyszerűbben úgy lehet meghatározni, hogy míg a szőlőben legalább bio (gyakran organikus vagy biodinamikus) szemlélettel dolgozik a borász, addig a pincében sem szeretne a természetes folyamatokba beavatkozni. A végeredmény mindenképpen nyitottságot követel a fogyasztótól, hiszen ezek a borok palackozás után is élnek, folyamatosan változnak. Ezért van az, hogy néha elvarázsolnak, míg máskor finoman szólva is nehezen befogadható az élmény. Ha valaki barátkozni szeretne a műfajjal, akkor mindenképpen érdemes a Murciba ellátogatnia, ahol a vendéglátó Bencze Birtok borain túl izgalmas nemzetközi natúrborokat tud megkóstolni.  

Régi fajták, újra

A nemzetközi borvilágban egy ideje komoly az érdeklődés a helyi, azaz autochton fajták iránt. Ez teljesen érthető, hiszen a merlot a világon mindenhol hasonló élményt nyújt, míg a helyi fajtákat csak az adott helyen lehet kóstolni, ráadásul valószínűleg azért maradtak fenn egy-egy területen, mert azok működtek a legjobban. Magyarország szerencsés helyzetben van, jópár helyi fajtát találunk, itt van nekünk a furmint, a kékfrankos, az olaszrizling, a kéknyelű, a hárslevelű vagy a juhfark. 

Mindezek mellett megjelennek olyan fajták, amikkel régen foglalkoztak, de a filoxéravész után vagy a szocialista tömegtermelésben nem foglalkoztak velük. Izgalmas kísérletek ezek, sokszor olyan ízélményt nyújt egy ilyen bor, ami teljesen eltér a megszokottól. Éppen ezért, ha valaki piros vagy kék bakatort, purcsint, szerémi zöldet, tihanyi kéket, laskát, csókaszőlőt talál egy pincénél, feltétlenül kóstolja meg, könnyen lehet, hogy a dédnagyszüleink kedvenc fajtáját kóstolhatja.