Az M7-es 121-es lehajtójának végén, a körforgalom közelében található kockaépület már évek óta kihagyhatatlan állomás a déli partra érkezőknek, vagy a fővárosba visszautazóknak. A hely nem csak azért népszerű, mert a teraszon ülve alulról bámulhatjuk a monumentális Kőröshegyi völgyhíd vasbeton pilléreit, hanem azért is, mert a kezdetektől fogva kiemelkedő vendéglátóhelyeknek adott otthont. Itt nyílt meg a Völgyhíd Kávézó, később ide helyezte át bázisát a Petőfi sétányról a jelenleg pihenő fázisban levő Villa Gréta, 2021 nyara óta pedig a több egységet befogadó Völgyhíd Konyha & Rét miatt tettek sokan itt kitérőt.
Az épület földszintjén található „Rét” függőágyban heverészős, chillezős hangulatáról már írtunk korábban, ahogy arról is, hogy a hely által kínált fogások mellett az à table! péksüteményei és az Ojo Ice fagylaltjai is kaphatók itt, balatoni borok kíséretében. A Rét szabadtéri hely, ezért október közepétől jövő tavaszig zárva tart, az emeleten található Konyha nevű étterem azonban télen is várja a vendégeket.
Az épület felső szintjén szinte mindent a kilátás ural. A télen zárt teraszt három oldalról üvegfalak határolják, és tényleg olyan érzésünk támad, mintha a szabadban, a viadukt alatt, a hullámzó dombok tövében ülnénk.
A food truckoktól a télen is nyitva tartó balatoni étteremig
A hely tulajdonosai maguk is a vendéglátásban dolgoztak, de már sok évvel ezelőtt a food truckok szabadságára cserélték éttermi munkájukat, meséli egyikük, Götz János. Ő a fesztiválokon gyakran feltűnő Meat & Sauce platóján készítette a „mártott” szendvicseket, később Szalai Dezsővel és Török Tímeával közösen a húsgolyó-variációkat kínáló Kanálgép nevű büfékocsit vitték rendezvényekre, csapatépítőkre.
A kőröshegyi ingatlant akkor találták meg, amikor vidéki rendezvényhelyszínt kerestek. Azonnal tudták, hogy az épület és a hozzá tartozó terület az esküvőknél és céges vacsoráknál sokkal több lehetőséget rejt.
„Beleszerettünk. Ilyen panoráma nincs máshol az országban” – meséli János.
„Beleszerettünk. Ilyen panoráma nincs máshol az országban” – meséli János.
Bár itt a kilátás már önmagában sok vendéget vonz, Jánosék nem akartak csak erre alapozni.
„Egy ilyen helyen egyszerűen nem lehet középszerű ételeket adni. Meg is kerestük Pillók Attilát, akit egy korábbi munkahelyemen ismertem meg, és megkértem, hogy vigye az étterem konyháját. Nagyon jó dolog, hogy rajtunk tartja a szemét, az ő szaktudásával és higgadtságával könnyedén vettük az akadályokat” – teszi hozzá János.
„Egy ilyen helyen egyszerűen nem lehet középszerű ételeket adni. Meg is kerestük Pillók Attilát, akit egy korábbi munkahelyemen ismertem meg, és megkértem, hogy vigye az étterem konyháját. Nagyon jó dolog, hogy rajtunk tartja a szemét, az ő szaktudásával és higgadtságával könnyedén vettük az akadályokat” – teszi hozzá János.
Vakrandi a hozzávalókkal
Az étlap egyetlen oldalon elfér, az „előétel-főétel-desszert” helyett a jóval lazább, „kezdés-folytatás-befejezés” fejezetekre osztott étlapon 12 fogás szerepel, és a legtöbbnél csak a hozzávalókat árulják el. Mégsem érezzük úgy, hogy egy vakrandin veszünk részt, mert jó értelemben vett, „régimódi” kiszolgálásban van részünk, amibe egy kis humor is belefér, és rendelés előtt mindent megtudunk az ételekről és az alapanyagokról, amelyek jelentős része a környékről származik.
Amíg várunk az ételekre, a szóládi pék, Horváth Péter friss kenyere érkezik finom, fűszeres vajjal. A Padlizsántatár, miso, bab nevű titokzatos fogással kapcsolatban vad találgatásokba kezdünk, de a valóság felülmúlja a képzeletünket a geometriai kompozícióba rendezett étellel. Valójában egy sütőben megsütött, mizópasztával nyakon öntött padlizsán érkezik, friss zöldekkel és retekkel díszítve.
A következő fogásban sült sárgarépa, karalábéfőzelék és pirított mángold találkozik szarvasgombával a kerámiatálon. Megkóstoljuk a Tanyasi csirke, füstölt burgonyapüré, pirított kale nevű fogást is, amelyben a selymesen krémes burgonyapüré a néhai Joël Robuchon, a világon a legtöbb, összesen 32 Michelin-csillaggal elismert séf - receptje alapján készül, a fodros kel levelei enyhén fokhagymás ízt kapnak. A Konyha séfje az egészet egy kis folyékony füsttel koronázza meg.
A felszolgáló ajánlására utolsó fogásnak, a „befejezésnek” a Bálványosi kecsketúró, szilva, barack nevű ételt választjuk, amit valóban kár lenne egyszerűen „desszertnek” hívni. Méltó befejezése az egész élménynek. Egyszerre édes és sós, az alapanyagok pedig első osztályúak. Azt is megtudjuk, hogy a szilvalekvárt a Kereki Panoráma Birtok szállítja.
A Völgyhíd Konyha tényleg megér egy kitérőt. Egyszerű, de
magas minőségi alapanyagokkal dolgozó, a nem szokványos tálalást és ízeket is
bevállaló, izgalmas konyhát találtunk itt, amiért megéri visszatérni majd télen
is. A hely egyébként kiadós reggeliket is kínál, a korán kelők itt is indíthatják
a balatoni hétvégét.
A Völgyhíd Konyha december 31-ig minden nap nyitva tart, januárban és februárban előreláthatólag csütörtöktől vasárnapig, de ez még változhat. Érdemes figyelni a Facebook-oldalukat. A teszt szeptember elején készült.
