Magyar tenger, olasz tészta – Megnyitott Révfülöp első tésztázója, a Semola Pastfood

Aki otthonosan mozog Révfülöpön, tudja (aki pedig nem, annak most elmondjuk), hogy a Móló Cukrászda sarkán, a gyalogos-vasútiátjárónál található fabódé ezer éve vendéglátóegységként működik – volt már grillcsirkés, gíroszos és kürtőskalácsos is –, azonban ezek az árusok viszonylag gyorsan cserélődtek az idők során. Őszintén reméljük, hogy ezúttal végre egy hosszú távú együttműködés vette kezdetét, mert nagyon hiányzott már a kevés várakozási idő után gyorsan elfogyasztható, mégis magas minőséget képviselő étel a környékről.

Egy igazi szerelemgyerek

Moreno Contin és Tüdős Klári neve a – szintén révfülöpi – Cselling Udvarházból lehet ismerős. A házaspár tagjai Klári olaszországi munkagyakorlata során ismerték meg egymást, majd – miután székhelyüket áthelyezték Magyarországra – mindketten nívós éttermekben dolgoztak: Moreno még a Costesben is megfordult. Aztán az élet úgy hozta, hogy Klárinak át kellett vennie a családi vendégházat, így végül Révfülöpön kötöttek ki.

„Amikor el kellett jönnöm Révfülöpre, Moreno mondta, hogy ő nem azért jött Magyarországra, hogy távkapcsolatban éljünk, hanem hogy egy mederben, azon belül is nemcsak egy országban, hanem egy városban is legyünk. És akkor felmondott a Costesben és jött utánam. Így indult ez az egész lakásétterem-vonal. Akkor a Cselling még csak vendégasztalként működött, mostanra viszont vezetett degusztációs menüvel várjuk a vendégeket.”

A fine dining mellett szerettek volna kipróbálni valami egyszerűbbet is, amivel szélesebb közönséget tudnak megszólítani. Ahogy az itt, a Balatonnál lenni szokott, télen végre jut idő a gondolkodásra, és általában ilyenkor születnek a nagy megfejtések is, így nem csoda, hogy Morenóék fejéből ekkor pattant ki a tésztázó gondolata. Tavaszra rátaláltak a tökéletes helyszínre is, és június 4-én már meg is nyitották a Semola Pastfoodot. Egyelőre ketten viszik az üzletet: Klári áll a pultban, Moreno pedig a konyhán sürög-forog, de azért időnként ő is előbújik, hogy váltson néhány szót a vendégekkel.

A street food magasiskolája

A rövid idő alatt szervírozható és könnyen, akár menet közben is elfogyasztható street food kategóriába ma már egyre többféle étel tartozik, de igazi, frissen, helyben készült olasz (és véletlenül sem olaszos) tésztát kevés helyen találunk, pláne a Balaton környékén. Erre a piaci résre talált rá a házaspár, amikor belevágtak a családi vállalkozásba. A Pastfood elnevezés is a koncepcióra utal, ami az olasz pasta, valamint a fast food és a street food kifejezések összeolvadása. A Semola pedig egy olasz liszt neve, amit az itt kapható tészták készítéséhez is használnak.

Már önmagában az is biztató, hogy minden alapanyagnál nagyon figyelnek a minőségre: a legtöbb hozzávalót Olaszországból hozatják, amit pedig nem, azt olyan környékbeli termelőktől szerzik be, mint a Tapolcai Pisztráng és a Dobosi Kecskesajt Manufaktúra. Ha ez nem lenne elég, még az is rátesz a „Little Italy”-hangulatra, hogy Moreno csak azután nyomja ki a tésztagépből a friss pastát, ha már leadtuk a rendelést. Ettől függetlenül elsőre kicsit magasnak tűnhetnek a 3000 és 4000 Ft között mozgó árak egy papírtányérban felszolgált tésztáért, de ha körbenézünk a környező vendéglátóhelyeken, hasonló árakkal találjuk szembe magunkat, azonban a magas éttermi minőség és a street food ilyenfajta találkozására kevés példa van errefelé.

Ciao pasta!

A Semolában egyszerre három- vagy négyféle tésztaétel kapható, de a menü folyamatosan frissül. Egy feltét nagyjából 4-5 nap alatt kipörög, aztán rögtön jönnek is az új ötletek. Moreno és Klári a bódé oldalán látható térképen jelölték, hogy a csizma mely régióiból származnak a rotációban a választékba kerülő tésztafajták. Egyelőre hatféle alappal dolgoznak: a bigoli Veneto régióból, a tagliatelle és a kézzel készült tortelli Emilia-Romagnából, a spagetti Abruzzóból, a caserecce és a rigatoni pedig Szicíliából származik. A tészták mellett Moreno a szószok elkészítésénél is az autentikus vonalat képviseli.

„Amikor Németországban dolgoztam, sose értettem, hogy miért akarja a főnököm, hogy másképp készítsek el egy szószt, csak, mert a németek úgy szeretik. Olasz vagyok, és az igazi olasz tésztát szeretném megismertetni az emberekkel, mert büszke vagyok rá” – meséli Moreno.

A folyamatosan változó étlap állandósága, hogy mindig van egy húsos, egy vegetáriánus és egy halas változat, de időnként kerül a választékba egy negyedik fajta tradicionális tészta is. Ottjártunkkor kivételesen nem volt halas verzió, helyette viszont két húsos közül választhattunk. A spaghetti all’abruzzese (3700 Ft) és az általunk ismert spagetti első ránézésre hasonlít ugyan, de állagban és ízben jól érzékelhető a különbség. Ez a krémes, hagymás, pancettás, petrezselymes tészta megmosolyogtat, mert miközben esszük, eszünk ágában sincs odafigyelni arra, hogy mennyire nézünk ki kulturáltan.

A másik húsos ajánlatot is kipróbáltuk: a raguval töltött házi tortelli (3900 Ft) zsályával és vajjal készül, ami egy elképesztően jól működő ízkombináció. A sertésraguval töltött tortellit Moreno kézzel készíti, így – a séf szavaival élve – „minden egyes kis batyucskának saját karaktere van”. A spagetti és a tortelli mellett rigatoni alla norma (padlizsán, paradicsom – 3300 Ft) és caserecce (bazsalikomos pesto és mozzarella – 3300 Ft) szerepelt az étlapon, amikor kipróbáltuk a környék legjobb (és egyetlen) tésztázóját.

Friss tésztát mindenkinek!

Klára és Moreno rövid távú tervei között szerepel, hogy helyben készült, friss tésztát is lehessen náluk vásárolni. Ehhez egyelőre engedélyekre várnak, illetve arra, hogy meg tudják oldani a nyers tészta szakszerű csomagolását. De addig is bővítik a térképen szereplő tésztafajtákat és újabb isteni kombinációkat ismertetnek meg velünk a magyar tengernél.

A Semola Pastfood kedden 18:00–21:00-ig, szerdától vasárnapig pedig mindennap 12:00–15:00-ig és 18:00–21:00-ig várja vendégeit.