Facebookos kihívást indított a káptalantóti Parókia Coworking közösségi iroda és szálláshely: a környékbeli résztvevők leírják, hogyan telik egy napjuk, és milyenek a hétköznapjaik. A pék mindig látja a napfelkeltét, a borász számára a bor nem a végcél, a gazdasszony számára pedig az év leghúzósabb, és egyben legszebb időszaka a kiskecskék születése. A Búzalelke, a Sabar Borház és Kinga Kamrája is megosztotta, hogyan lehetnek egyszerre különlegesek és egyszerűek itt a reggelek.
Az egész kihívás Kovács Bea (Búzalelke) „Pék vagyok” című, február elején megosztott posztjával kezdődött, meséli Horváth Tamás, a Parókia Coworking üzemeltetője és a kihívás ötletgazdája.
Egy részlet a posztból:
„Rendszerint sötétben kelek, üres utakon indulok reggel munkába, hallom az 5 órás rövid harangszót a templomtoronyból és az első kakas kukorékolását a faluban. Amolyan igazodási pontjaim ezek. Harangszóra megy a kenyér a kemencébe, a kakas figyelmeztet, hogy nem leszek már sokáig egyedül a sötétben, mindjárt jön fény is, segítség is. Mindig látom a napfelkeltét”.
„Rendszerint sötétben kelek, üres utakon indulok reggel munkába, hallom az 5 órás rövid harangszót a templomtoronyból és az első kakas kukorékolását a faluban. Amolyan igazodási pontjaim ezek. Harangszóra megy a kenyér a kemencébe, a kakas figyelmeztet, hogy nem leszek már sokáig egyedül a sötétben, mindjárt jön fény is, segítség is. Mindig látom a napfelkeltét”.
„Nekem
nagyon tetszett ez az írás, amiben Bea beengedett minket színfalak mögé, mert nagyon sok hasonlóságot véltem felfedezni a mi életünkkel. Az itteni létezésnek egy fontos része az, hogy az idővel összhangban vagyunk” –
meséli a We Love Balatonnak Tamás.
„Egy egyszerű hétköznapból is látszik, hogy jó itt lenni, jó ebben lenni, és ezt akartam megosztani, én is, a saját példámmal.”
„Egy egyszerű hétköznapból is látszik, hogy jó itt lenni, jó ebben lenni, és ezt akartam megosztani, én is, a saját példámmal.”
Tamás is írt egy hasonló posztot, Helyben vagyunk címmel, amiben a közösségi iroda egy napját osztja meg. „Eszembe jutott, hogy vagyunk még egy páran itt ezen a helyen, akik így működünk, vagy dolgozunk. Miért ne lehetne ezt így folytatni?”
Megkereste Ádám Gábort, a káptalantóti Sabar Borház vezetőjét, aki úgy vállalta el a poszt megírását, ha lesz következő ember, akinek átadhatja a stafétát. Gábor a harapósan hideg vidéki reggelekről és a természetközeli életről írt, a kihívást pedig Hafner Kinga folytatta
a Kinga Kamrájából az év leghúzósabb, de egyben kedvenc időszakáról, az elletésről.
A fonalat az Itt és Most - Szent György-hegy vendégház tulajdonosa veszi majd fel, és így tovább.
Horváth Tamás bejegyzését itt, Ádám Gábor posztját itt, Hafner Kinga írását pedig itt olvashatjátok el.
