Iharkút – mintegy 50 kilométerre a Balaton északi partjától – igazi kincsesbánya. Mára mintegy 100 ezer csontlelet került elő a Bakonyban, amelyek különböző gerinces állatoktól származnak. Voltak köztük kisebbek, melyeknek alig néhány centiméteres a koponyája, és nagyobbak is, mint a jól ismert Hungarosaurus a maga impozáns (4-4,5 méteres) testhosszával. Csigolyák, fogak, kisebb-nagyobb töredékek segítenek összerakni egy több millió éves történetet. Olyan ez, mint egy puzzle, ahol az egyes darabokat csak rengeteg türelem és következetesség után sikerül egymáshoz illeszteni.
Kivételesen ritka állkapocs a fosszíliák között
A kimagasló fajgazdagságú kréta kori fosszílialelőhely-együttes minden évben tartogat igazi meglepetéseket. A kutatók ezúttal egy olyan részéhez értek a feltárásnak, amely nemcsak kiemelten gazdag leletekben, de a maradványok rendkívül informatívak is. Ezek elemzése tehát gazdagabbá teszi a tudásunkat azokról az élőlényekről, amelyek egykor itt éltek.
Az idei ásatás [amely több héten át, júliusban és augusztusban zajlott – a szerk.] egyik legizgalmasabb lelete kétségtelenül egy páncélos dinoszaurusz állkapcsa, amiben megőrződtek a fogak. Ez több tekintetben is kiemelkedő jelentőségű fosszília. Egyrészt mert ilyen épségben megőrződött állkapcsot utoljára csaknem húsz éve találtunk a területen. Másrészt extrém ritka lelet, aminek az oka a fosszilizálódás sajátossága. Amikor az elpusztult állat teste kiszárad és a lágyrészek lebomlanak, a gyökeres fogak szinte mindig kilazulnak, majd egyszerűen kihullanak. Az esetek mintegy 95 százalékában ez történik. Ahhoz, hogy a fogak a helyükön maradjanak, a tetemet rendkívül gyorsan be kell temesse az üledék. Ami pedig kivételesen ritka esemény
– emeli ki beszélgetésünk során az iharkúti lelőhely idei „szenzációját” dr. Ősi Attila paleontológusprofesszor, az ELTE Őslénytani Tanszék és a Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció vezetője.
A meglepetések sora azonban nem ér véget itt. Az állkapocs feltűnően kicsi, ezért a szakemberek egyre inkább úgy gondolják, hogy nem a sokak által már ismert, 2000-ben ugyanitt felfedezett Hungarosaurushoz, hanem egy másik páncélos dinoszauruszhoz, a mindössze körülbelül kétméteres Struthiosaurushoz tartozott. Ez az állat azonban kész talány egyelőre az őslénykutatók számára.
Magyar leletanyag segítheti az európai összehasonlítást
A Struthiosaurus európai leletei rendkívül töredékesek és elszórtak. A szakemberek máig nem tudják pontosan, hány faj tartozott ide, és pontosan miben különböztek egymástól. Az azonosítást és a tudományos munkát nehezíti, hogy például a szomszédos országokban (Ausztriában és Romániában) feltárt maradványok sem azonosak. Sőt!
Franciaországban főként medencecsontok, bordák és néhány további csont került elő, de sem a fej, sem a farok nem maradt fenn. Ausztriában ezzel szemben a koponya hátsó része, lapockák, bordák és néhány csigolya ismert, míg Erdélyből ismét más csontok kerültek elő. Magyarországról eddig biztosan mindössze egy felkarcsontot ismertünk, amely körülbelül 85 millió évvel ezelőtt élt állaté. A különböző lelőhelyek leletei ráadásul alig fedik át egymást, így szinte lehetetlen közvetlenül összehasonlítani őket. Mindezt tovább nehezíti, hogy a maradványok nem is egykorúak, a késő krétán belül akár egymillió év is elválaszthatja őket
– adja meg a háttérmagyarázatot dr. Ősi Attila, aki szerint azonban éppen ezért lehet hangsúlyos jelentősége ennek a bakonyi állkapocsnak.
Ha valóban Struthiosaurushoz tartozik, akkor olyan anatómiai részleteket tárhat fel, amelyek hiányoztak az eddigi mozaikból. A magyar leletanyag ráadásul akár abban is segíthet, hogy a paleontológusok végre tisztábban lássák, valójában hány Struthiosaurus-faj élt Európában, és azok pontosan miben különböztek egymástól. Az idén feltárt állkapocs így akár egy évtizedek óta nyitott őslénytani kérdés megoldásának kulcsa is lehet.
Egyetlen állat ötven négyzetméteren
Az egykori bauxitbánya egy másik részén tavaly egy ígéretes csontmezőt is felfedeztek, ennek feltárását idén is folytatták a szakemberek. Itt több négyzetméteres területen egyetlen állat csontjai hevernek szétszóródva. Bár a csontok már nem kapcsolódnak egymáshoz, mégis egyértelműen ugyanahhoz a csontvázhoz tartozhatnak.
A legizgalmasabbnak többek között a koponya darabjai, a felkarcsontok és a nyaki páncélelemek lennének. Dr. Ősi Attila abban bízik, hogy ezek olyan anatómiai bélyegeket őriztek meg, amelyek alapján végre pontosan meghatározható lesz, hogy milyen állathoz tartoztak. Egyelőre azonban még az sem biztos, hogy egy fiatal vagy egy teljesen kifejlett egyed maradványairól van szó. Az azonban szinte biztos, hogy a csontok szétszóródása mögött részben a vízmozgás állhatott, kezdetben a lágyrészek még összetartották a tetemet. Később vízi ragadozók is megkóstolhatták, mielőtt az üledék végleg maga alá temette.
A következő ásatási szezonban talán előkerülnek a csontváz hiányzó részei, így végre összeállhat a kép arról, milyen dinoszaurusz élt itt 85 millió évvel ezelőtt.
Csúcsragadozó hódított a Bakonyban
Az impozáns leletanyag mellett a kutatás vezetője mesél egy régi „adósságról”. A lelőhely egyik legrejtélyesebb lakóját ugyanis huszonhat év kutatás után is csak a fogai alapján ismerik.
Nagyon várjuk, hogy előkerüljenek a csontjai annak a húsevő dinoszaurusznak, amely a jura és a kréta időszakban elterjedt, viszonylag ősi ragadozó dinoszauruszok csoportjába tartozhatott. Bár a maradványok egyelőre csak néhány fogból állnak, ezekből meglepően sok következtetést vonhatunk le. Egy állkapocsban nagyjából 13-14 ilyen fog ülhetett, ami arra utal, hogy az állat körülbelül két-három méter hosszú lehetett, koponyája pedig elérhette az ötven centimétert. Minden jel arra utal, hogy ez lehetett az iharkúti élővilág egyik csúcsragadozója
– mondja dr. Ősi Attila mosolyogva, és elárulja, hogy a titokzatos ragadozó valószínűleg csak vadászni járt erre a területre, valójában távolabb élhetett.
És miközben a nagyobb csontok igazán impozáns leleteket jelentenek, a kutatók legalább ennyire örülnek a szinte mikroszkopikus maradványoknak. Idén például a több gyíkállkapocsnak, melyek alig öt-tíz milliméter hosszúak, bennük az egy milliméteres fogakkal. A ma élő, a kertünkben és a parkokban szaladgáló fürge gyíkok távoli rokonai ezek, akik a késő kréta kori élővilág eddig szinte láthatatlan szereplői voltak.
A paleontológusok munkája folytatódik: a most kiemelt csontokat egyelőre nem tisztították és nem vizsgálták meg részletesen, így az igazi elemzés csak ezután kezdődik a laboratóriumban. Minden egyes apró csont és fog egy újabb darabja annak a 85 millió éves ökoszisztémának, amelynek rekonstruálásán évek óta dolgoznak.
(Borítókép: dr. Ősi Attila)
