Karády Anna, a Balatonfüreden élő, jogászból „átigazolt” írónő néhány év alatt a kortárs magyar történelmi romantikus próza egyik népszerű balatoni hangja lett. Következetesen épített fel egy olyan valósághű világot, amelyben a Balaton-part cselekményt formáló térré avanzsál, hiszen az író helytörténeti érdeklődése, a régi füredi történetek felelevenítése és a családi emlékezet folyamatosan táplálják regényeinek hátterét. Írásaiban vissza-visszatér Balatonfüred és Tihany mindennapi valósága, az északi és déli part közötti gyermekkori ingázás élménye, valamint egy könyvei által meghonosított szemlélet, miszerint a Balaton nem nyaralóhely, hanem egy igazi otthon. Nádasokkal, kikötői hangokkal, nyári záporokkal és a sajátos történeti hátterével együtt.
Legújabb könyve, a Felhőkert ezt a már ismert, Balaton-felvidéki ihletésű világ határait tágítja tovább, miközben megőrzi Karády Anna prózájának legfőbb erényeit. Megjelenik benne a jól ismert, erős női nézőpont, valamint a helyhez való mély kötődés és a múlt-jelen finom harmóniája. A regényben összefonódik a valóságos táj és a fikciós történet atmoszférája, a szereplők életét pedig ugyanúgy formálja egy csendes parti séta vagy egy tihanyi napfelkelte, mint a személyes döntések és a történelem látható és láthatatlan terhei.
Most pedig nézzük, hogyan látja Karády Anna a Balatont!
We Love Balaton: Milyen az első, legmeghatározóbb emléked a Balatonról? Van olyan balatoni íz, illat vagy hang, ami azonnal visszarepít egy emlékhez?
Karády Anna: Nekem a Balaton nem nyaralóhely, hanem az otthonom. Ide születtem, ez a táj nevelt fel. A nádas susogása, a kikötőben csilingelő árbócok hangja vagy a nyári záporok utáni eső illata mind-mind kedves a szívemnek.
WLBa: Vannak kedvenc helyeid a Balaton körül (települések, strandok, rejtett pontok), ahová újra és újra visszatérsz?
K. A.: Balatonfüred és Tihany számomra örök szerelem, itt élem a mindennapjaimat. Emellett nagyon szeretem Örvényest és a kövesdi templomromot is. A déli parton pedig Balatonszabadihoz kötődöm, gyerekként sokat jártam ott strandra.
WLBa: Mi az az egy balatoni élmény vagy hangulat, amit szerinted mindenkinek át kellene egyszer élnie?
K. A.: Egy nyári naplementét a tihanyi Gödrös partján. Nézni, ahogy a víz narancsszínűvé válik, miközben a nap lassan búcsút vesz. Nekem ilyenkor semmi másra nincs szükségem. És ugyanilyen varázslatos a napfelkelte is, amely számomra mindig tele van ígérettel.
WLBa: Ha egyetlen napod lenne a Balatonnál, hogyan töltenéd el reggeltől estig?
K. A.: Hálát adok érte, hogy Balatonfüreden élhetek, és igyekszem ezt mindennap tudatosítani magamban. Ha tehetem, mindennap lesétálok a partra. Ha csak egyetlen napom lenne a Balatonnál, ugyanezt tenném: végigsétálnék a vízparton, figyelném a fények játékát, mélyet lélegeznék a balatoni levegőből, és este megvárnám a naplementét.
WLBa: Inkább az északi vagy a déli part áll közelebb hozzád – és miért?
K. A.: Az északi partra születtem, a déli parton pedig nyaraltam. Az apai nagyszüleim az északi, az anyai nagyszüleim a déli parton építettek nyaralót, így gyerekkorom mindkét oldalhoz ezer szállal köt. Mindkettőt a magaménak érzem.
WLBa: Mit mutatnál meg először egy külföldi barátodnak a Balatonból?
K. A.: A kelő júniusi napot a tihanyi apátság melletti sétányról néznénk meg – szerintem onnan a legszebb. Naplementére átsétálnánk a Gödrösi strandra, estére pedig már Balatonfüreden lennénk, ahol megmutatnám neki a Tagore sétány pezsgő hangulatát és az esti Balatont, amely ilyenkor olyan, mint egy csillogó ékszerdoboz.
WLBa: Ha választhatnál, hol lenne nyaralód a Balatonon? Miért pont ott?
K. A.: Valószínűleg ugyanott, ahol most is a szívem van: Balatonfüreden és Tihanyban. Bár bevallom… Örvényes is egyre jobban vonz.
(Borítókép: Klaudia Kemsei Photography)
