Amikor megérkezünk, a szomszéd néni rutinosan mutatja az utat és kedvesen közli a nyilvánvalót: kint vannak valahol a kertben! Miközben az anyuka az állatokat eteti, a három gyerek epret szed és kismacskát kerget – nekik a nyári szünet biztosan nem a videojátékról és az unalomról fog szólni. Líviával nehéz felvenni a tempót: ha azt gondolnánk, álmos kis balatoni faluba keveredtünk, ahol valaki a kert végében gyönyörű bioparadicsomokat csodál, és óvatosan ládába teszi őket, tévedünk. Itt minden nő magától, csak kérni kell a természettől.
A multitól a bioig
Innen szép nyerni: "16 évvel ezelőtt Tamás egy gyorsétterem-lánc ingatlanfejlesztője, én az egyik kólás cég könyvelője voltam"– indítja a történetet Lívia. Bevallása szerint három éve tavasztól őszig nincs ideje biokertészetről szóló könyveket olvasgatni, előtte viszont ezeket bújta minden nyaraláson – már ekkor gyanús volt, hogy ebből lesz még valami.
Hobbijuk, a sífutás révén mindig is közel érezték magukat a természethez, Tamás álma pedig az volt, hogy zsákfaluban éljenek. A megfelelő hely az álom megvalósításához Balatonhenye lett: kiváló stratégiai pont a tóhoz közel, de mégis elég messze mindentől ahhoz, hogy az illatos eprek, a százféle paradicsom és a ritkaságszámba menő salátafajták növekedését tényleg semmi ne zavarja meg.
Sok minden ehető, csak még nem tudok róla
Aki minőségi éttermet választ a Balaton-felvidéken, lassan amúgy sem tudja elkerülni Lívia és Tamás termékeit. A legjobb környékbeli helyekre szállítanak és a séfekkel tökéletes az összhang. Eljönnek ide, körülnéznek, szagolnak, kóstolnak és abból mindig valami nagyon finom és különleges születik.
Fordítva is működik viszont a dolog, Lívia saját bevallása szerint sokat tanul tőlük. Ha bajban van, a zánkai gyógynövényest hívja, hogy biztosan csak olyat adjon el, ami ehető. Újdonságot is próbálunk nála: az ablak alatt nyíló sarkantyúvirág zöld levele például a tavaszi retekhez hasonló ízű finomság. Zakar Katával, a Kővirág ételeinek megálmodójával remek páros: „Én elég őrült vagyok hozzá, hogy eladjam, ő pedig elég őrült ahhoz, hogy tányérra tegye”.
Multitasking bio stílusban
Ha azt gondolnánk, elég a három gyerek, a gazdaság, az egyéni vásárlók és az éttermek, ismét tévedünk. Sok más mellett például hamarosan kezdődik a paradicsom befőzése: készül vaníliás paradicsomszósz, pizzaszósz, ketchup és aszalt paradicsom is. Tamásék tavaly megelégelték, hogy nehéz küzdelmet kell folytatni a kézműves élelmiszerek értékesítése miatt, így végső felindulásukban nyitottak egy termelői piacot (a balatonfüredi Biobalatont, amelyet már mi is bemutattunk) és a piacon belül egy bisztrót.
Ez az utóbbi hely a mostanra szintén hírnevet szerzett Malackrumpli, de a szintén általuk kitalált Biobalaton mozgalom is egyre népszerűbb. És ha ez nem lenne elég, Tamás gasztrofesztiválra, biovásárra jár, közösséget épít és gerillamozgalmat szervez. A motivációnak pedig három neve van: Sára, Ricsi és Hanna. A gyerekeket elnézve nem kell sokáig magyarázni, miért jobb nekik a Balatonnál: Sára a patakban hűti a lábát, Ricsi elbicajozik az üres ládákkal a szüretelő vendégekig, Hanna pedig úgy gyűri az új kismacskát, ahogy csak egy hatévestől illik.
Nem akarok gyár lenni
Egy délelőtt elég arra, hogy teljesen megértsük Sárát, a legnagyobb lányt, aki nem szeret az iskolai menzán enni. Ha otthon cukkinivirág van, mángold és négyféle tölgysaláta, pácolt fokhagyma és sóskapesto, akkor a betűlevesnek és a csokis kockának tényleg elég nehéz dolga van. Járosiék nem akarnak gyár lenni: az egyéni igényeket követik és EU-támogatás ide, sztárséfek oda, a főnök itt a természet, ők csak nagy odaadással közreműködnek. Lívia nem az a típus, aki megijed egy kis gaztól: "Pár perc alatt végezhetnék a gyomirtással, de itt minden megterem enélkül is, csak egy kicsit több vele a munka."
