Ennyire biodinamikus farmon még sose jártunk, mint Szentgálon, ahol a Varga család megteremtette a rejtett idillt marhákkal, mangalicákkal és kiváló termékekkel. Önfenntartó gazdaságuk közepén laknak, innen szállítják a tejtermékeket a Balatonhoz és a fővárosba is.

Nem hiába rejtőztek el anno a betyárok is a Bakonyban. Ugyan manapság már nincsenek akkora kiterjedt erdőségek, és több nagyobb (ipar)város is tarkítja a tájat, az országutakról és vasútvonalakról nem is beszélve, de a Bakonyban a mai napig el lehet bujdosni a világ dolgai elől. Persze mi a legrejtettebb zugot is megtaláljuk, így ráleltünk az Élő Bolygó Alapítvány biodinamikus családi farmjára is, ami valahol Szentgál, Herend és Városlőd határában fekszik egy hatalmas erdős hegygerinc takarásában. Legalább annyira fontos és előremutató, amit csinálnak, mint Járosi Tamásék biogazdasága, vagy a Barnagon és Reziben található kertek, akikről ezen a héten írtunk.

Ha az első bekezdést elolvastad, reflexből jöhet a kérdés, mi az a biodinamikus gazdaság? Az már mindenkinek a könyökén jön ki, hogy a bio a vegyszermentes termelést jelenti, de ezt is lehet fokozni. A biodinamika lényege, hogy még biovegyszereket sem alkalmaznak (pl. rézgálic), hanem különböző preparátumokat készítenek humuszból, kvarclisztből, vízből, ez a dinamizált elegy megy a permetezőbe. A farmot fenntartó Varga család feje, Sándor gyakran jár ki Svájcba tanulni a biodinamika csínját-bínját, és egyelőre működik is a dolog.

Id. Varga Sándor, a legidősebb generáció képviselője vezetett minket körbe a 60 hektáros birtokon, miközben elmondta, hogy nem mindig hatásos ez a módszer. Jártak egy ideig piacozni, de az emberek finnyás fejet vágtak a lyukas, kártevő rágta spenótlevél láttán - amitől ugye bajuk nem lesz -, Varga úr pedig azzal nyugtatta őket, hogy a lyukat úgyse kell megenni. A piacozást azóta abbahagyták, mivel a növénytermesztés helyett az állattartásra helyezték a hangsúlyt. Magyar tarka tehenek és vörös szőrű mangalicák legelnek-túrnak, csirkék kapirgálnak a birtokon, amit öt kutya vigyáz (bár nem elég hatékonyan, a rókák rengeteg csirkét megöltek már).

Az egész dolog 2009 magasságában indult, amikor ifj. Varga Sándor egy hazai HR- és egy londoni borászdiploma birtokában úgy határozott, összerak egy önfenntartó farmot. A birtok megvétele után két évet kellett várniuk, mire elkezdhettek termelni, ennyi szünet kell ugyanis, amíg kiürülnek a vegyszerek a földből, és megkaphatják a biominősítést. Óriási munkákat kellett elvégezni, bevezetni az áramot, megoldani a vízellátást a kutakból, na meg bekeríteni mind a hatvan hektárt, mert az nem jó, ha a vadak kárt tesznek az állományban és a növényzetben.

Itt minden fenntartja önmagát, a takarmányt helyben termelik, de még a fantasztikus, tizenkét szögletű, óriási palalemezekkel lefedett gazdasági épületben, melyben jelenleg élnek a fiatalok, sem találni vegyi anyagot. A kertben rengeteg gyümölcsfa is van, ribizli-, málna-, szederbokrok roskadoznak, ezekből szörp is készül. A birtok közepén áll egy hatalmas cseresznyefa, elmondásuk szerint annak idején is ebbe szerettek bele, alatta most a család lova pózol peckesen (érdemes a fenti fotón a ló-fa méretarányt megfigyelni).

A rengeteg állat rengeteg termék megtermelését és eladását is lehetővé teszi: készül itt tej, sajt, túró, joghurt, kefir, vaj, tejszín, lekvár, szörp, mangalica- és marhahús, na meg ezekből kolbász, hurka (telente, amikor vágnak). A tej az egyik legfőbb exportcikkük, sok fővárosi kávézó vásárolja. A Balaton környékén a csopaki Márgába, a füredi Malackrumpliba és Kredencbe, illetve a veszprémi Villa Medicibe is szállítanak ki hétfőn, szerdán és pénteken (szóval aki idejönne venni ezt-azt, az ne ezeken a napokon érkezzen, sőt inkább csörögjön ide előbb, íme az elérhetőségek).