Hekkárusok és lángosozók Szküllái és Kharübdiszei között evickél a fenyvesi strandon a Konyhám. Csak néhány hete nyitottak meg, ezért a törölközővel a nyakában egy gyors, kiadós ebédet kereső közönség kicsit még tart a láthatóan minőségibb büfétől, pedig a szándékaik tisztességesek: gyors és finom étellel szeretnék ellátni a Fenyvesen nyaralókat, nem több pénzből, mint amennyit egy olajban sült bármiért is kifizetnénk.
A balatoni strandgasztronómiával évek óta kiemelten foglalkozunk, mert szerintünk fontos, hogy milyen ételeket adnak ott, ahol a legtöbben töltenek időt a Balatonnál: a vízparton.
Az utóbbi években ígéretes folyamatok indultak először Fövenyesről és Zánkáról, majd a déli parton is jelent meg az északihoz hasonlóan forradalmár elképzelés. Pedig első ránézésre semmi forradalmi nincs abban, hogy jó buciban, jó minőségű húspogácsával és friss zöldségekből készül a hamburger, vagy környékről érkező sajtból készül a rántott sajt. Mégis, az argentin hekk és a meghatározhatatlan eredetű húsból készülő hamburger uralma túl sokáig tartott, így a strandon ezek mind-mind újdonságok. Az egyre több pozitív példa miatt szervezzük meg a Balatoni Körrel közösen már három éve az Év strandétele versenyt, és mindig örülünk, ha olyan helyet találunk, amelyet pozitív példaként lehet emlegetni. Pont úgy, mint most, Balatonfenyvesen.
Szikra Gabi tulajdonos-üzletvezetőn (akit fővárosiak a budai SzalonSpiccből is ismerhetnek) messziről látszik, hogy kőkemény profi: egyik szeme mindig a teraszon, figyeli, elégedettek- e vendégek, a másik a konyhán, „2 csirkeburger, 2 krumpli, egy limonádé, egy víz, egy ketchup, egy hagymakarika és egy gofri, be is van ütve”, veti oda fejből a mellette elhaladó pincér kollégának, közben pedig már minket kérdez arról, hogy ízlett-e minden.
Trash helyett friss
Nekünk pedig nincs panaszunk, a minihamburger trió (egy marhahúsos, egy csirkés, egy kecskesajtos, 1800 forint) mindegyike hozza, amit ebben a kategóriában hozni kell: a buci finom, a hús szaftos, a sajt is rendben, mellé tisztességes coleslaw és hagymakarikák, ennél több elemzés itt felesleges is. De ezt Gabiék sem igénylik, nem azért jöttek ide, hogy étteremkritikusok értekezzenek a főztjükről, egyszerűen annyit szeretnének, hogy a nyaralóknak legyen hol bedobni mondjuk egy ebédmenüt, méghozzá úgy, hogy azt ne valamilyen félnosztalgiázós trash-élményként éljék meg.
„Jönnek persze sokan, hogy palacsinta meg lángos van-e, mondom nekik, azt minek csináljak, nincs elég?” - magyarázza Gabi. Sokan pedig bejönni is félnek a kortárs dizájn miatt, pedig aki egy kicsit is számol fejben, rögtön rájön, hogy egy burgert itt sem többől hoz ki, mintha egy csalamádés-mikrós-szójáshúsos változatért állna sorba 20 méterrel odébb. Egy klasszikus marhahúsos itt 990 forint, a fullextrás angus is megáll 2000 forintnál.
A pulled szendvicsek 1000-1500 forint, a tészták (például egy pestós vagy paradicsomos tagliatelle) 1000 forint körül alakulnak, a főételek közül a polentával tálalt marhapofa a legdrágább, 2200 forintért. Ezt pedig balatoni viszonyok között sem neveznénk horribilisnek.
Mint egy király
Beszélgetés közben megérkezik a sóskaramellás és a gyümölcsös tejberizs is (690 Ft), valóban fényévekre van mindkettő egy nutellás palacsintától, különösen az előbbi esik nagyon jól egy ilyen forró, nyári napon.
De ugyanígy jól tud(na) esni egy jó reggeli is a vízparton, ezt tudja Gabi is, és próbálja terjeszteni a strandon reggelizés kultúráját. „Dolgoztam Bécsben is, ott láttam, az osztrákok, németek mennyire szeretnek reggelizni. Én is imádok, nekem ez egy főétkezés, de az kiborító, amikor három tojásért elkérnek ezerkettőt. Nálunk egy reggeli hamburger is olcsóbb, sütünk croissant-t, szerintem aki eljön nyaralni ide egy apartmanba, ahol esetleg még kávéfőző sincs, tudja értékelni az ilyesmit.”
