A MOL Nagyon Balaton magazinjában jelent meg nyár elején az interjúnk Sárközi Lajos kompkapitánnyal, aki büszkén mesélt nekünk olyan kérdésekről, hogy milyen viharban hajót vezetni, hogy működik a kormányzás, vagy arról, hogy miért nem szállítanak buszt nagy szélben. Most online is közöljük a nyomtatásban megjelent interjút.
Felharsan a hajókürt, Sárközi Lajos pedig hevesen gesztikulál és lekiált a hajóhídról: „Gyertek be!” Három autó, köztük egy mentő vár Tihanyrévben, hogy 8 perc alatt átkompozhasson Szántódra, felhajtanak a kocsik, Sárközi kapitány pedig beáll a hajtókarokhoz és gázt ad. Kifutunk.
A hajóvezető elmondja, aránylag szabad döntés a számukra, mikor mennek át a túloldalra, hány autóval. „Az a véleményem, hogy jobbat teszünk, ha minimális üzemanyag árán elégedettebb utasokat látunk” – vázolja fel a saját arc poeticáját a feszesre vasalt fehér ingben feszítő magyartengerész.
Tenger? Folyam? Balaton!
Sárközi Lajos 1985-ben kezdett a Bahartnál matrózként. Siófokiként és hajózási szakközepet végzettként nem is volt kérdés, hol dolgozzon. A matrózságot aztán a gépkezelői, kormányosi, gépészi, majd hajóvezetői pozíció követte. Ezen a kompon 8 éve van, a Kisfaludyn pedig 4 évet húzott le.
Az is kiderül, Sárközi kapitány is vágyott a tengeri hajózásra, de azért alapvetés volt, hogy itt marad. A Balatonnál személyhajón és vontatóhajón is volt már, sőt a Sión is vezetett hajót. Az utóbbi években több vízibuszt is levittek a Duna felé, „ez abszolút kihívás; a Balaton kellemes szanatórium jellegű dolog, a Sió viszont olyan, mint egy rodeó, nagyon kell figyelni, mert közel vannak a partok”.
Déli rutin
Maga a kompvezetés rutint kíván, de nem ördöngösség. Egy fő kar van a háta mögött, amivel beindítja a motort és állítja a fordulatszámot. A lába közti karral a tolóerőt, a két oldalsó karral pedig az irányt szabályozza, kormányoz. Nincs hatalmas, sokágú, kalózromantikás fakormány, ahogy elképzelnénk. Pár év alatt így is belejön az ember, főleg ha napi 10-20 kanyart megy oda-vissza.
Egy munkanap igen hosszú, áprilisban, amikor az interjúnk készül 7.20-tól 19.40-ig a hajón van Sárközi Lajos. A reggel 6-tól este 8-ig tartó műszak se kizárt szezonban. Fárasztó és monoton mindez; főleg nagy forgalomnál, folyamatos menet idején fárad le az ember, főleg fejben.
A monoton munka miatt lanyhulhat a figyelem, ez valós veszély. Persze tíz év, amíg eljut odáig az ember, hogy önállóan, megbízhatóan vezessen hajót. Nagy kompbaleset nem is volt még, maximum néha nekimennek kissé a partnak, a hajó oldalán lévő görgők esetleg megsérültek, vagy felborul egy bicikli. A hajóvezető vízbeesésre sem emlékszik. „Komppal nem túl jó valakit kimenteni, mert nagyon magas”, de ez nem választás kérdése, a hajóvezetőnek kötelező kimentenie a vízben lévő embert.
Vihar egy balatonnyi csészében
„Csendes legyen az idő, ne fújjon a szél, süssön kicsit nap, legyen 25 fok” – ez az ideális kompvezetési idő. A nyári hőséget klímával vészeli át, télen viszont a köd jelent kihívást, bár a radar segít neki. Az erős szél a legnagyobb baj, főleg ha nyugatról fúj, ilyenkor „buszt nem viszünk, mert dülöngél a komp”. Az a hajóvezetőre van bízva, milyen időjárási körülmények között áll le vagy nem visz magas járműveket. Neki egyszer volt olyan vihara, amikor 20 percig nem tudott kikötni.
Tavaly nyáron nagyobb viharoknál volt olyan, hogy 20-30 percre leállt a komp. Legutoljára a legendás március 15-i hóvihar-apokalipszis idején állt egész nap a komp. Jegesedés esetén, 10 centi feletti jégvastagság és várható tartós hideg idején állítják le a hajózást.
Lerobbanhatatlan
Azt is megtudjuk Sárközi Lajostól, hogy nem kell a komp tóközepi lerobbanásától tartani, hisz két hajtómű tolja előre. Ha egy le is állna, „körülményesen ugyan, de egy hajtóművel is be lehet állni”, vagy akár a másik hajó is betolhatja a kikötőbe.
Kamion, busz, dottó is volt már a kompon, amire 10 tonna tengelyterhelés alatt zömmel bármi feljöhet. Fontos, hogy itt nem lovagolhatunk, csak tréleren szabad lovat szállítani. Ennek egyik oka, hogy megijednek a hajómotor hangjától, odacsinálnak a fedélzetre, aztán lehet takarítani. Régen amúgy természetes volt, hogy akár nyájakat is átvittek egyik partról a másikra, a hajónaplóban is volt rubrika a szállított fajtáknak. A juhok százait manapság pedig felváltották a kerékpárok, autók vagy a MOL Nagyon Balaton kompkoncertjei.
A cikk a MOL Nagyon Balaton kiadványában, a Balaton Magazinban jelent meg nyomtatásban (a magazin itt online végiglapozható). A 300 000 példányban megjelenő, ingyenes kiadványhoz fesztiválokon, strandokon, éttermekben, teraszokon, MOL-kutakon is hozzájuthattok, a magazinba fűzve pedig megtaláljátok a TOP100 jó balatoni vendéglátóhelyet bemutató leporellót is.
A We Love Balaton a MOL Nagyon Balaton fesztiválsorozat partnere és médiatámogatója.
