Annak, aki komolyabban beleásta a magát a horgászati szakirodalomba, biztosan ismerős dr. Tölg István, a nemzetközi hírű halbiológus neve. A mai Balatoni Limnológiai Intézet elődjében dolgozott 1956-tól 1962-ig, és a kutatás mellett rengeteg fotót is készített a dolgozók hétköznapjairól, a halászatról és a halakról, munkáról és pihenésről. A Fortepannak adományozott képek arról is tanúskodnak, milyen embert próbáló munka volt a halászat 60 évvel ezelőtt.
A Fortepan "Ezer fotót hetente" munkacímű sorozatában hívta fel a figyelmet a különleges hagyatékra, amelynek fotóit egy fiatal biológus készítette az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején. "Halászatok, hajóépítés, vitorlásversenyek és a háttérben a megunhatatlan Balaton" - írják a posztban.
Dr. Tölg István (a fotón lent) 1956-1962 között dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Kutatóintézetben, ami a mai Balatoni Limnológiai Intézet elődje. Egyetemi tanára és mentora, Woynárovich Elek igazgatta akkoriban az intézetet, így került a fiatal kutató a Balatonhoz.
Halászok, kutatók, öltönyös emberek, gyerekek, fürdőruhás nők - a fiatal biológus színes, izgalmas közegbe csöppent, ahol a munkaidő után sem volt unalmas az élet.
A halászok ma már szinte elképzelhetetlenül nehéz fizikai munkát végeztek. Sokszor a motorcsónak sem tartozott a kiváltságaik közé, nekik kellett kievezni a vízre és vissza a zsákmányukkal.
A kutató felvidéki származású, 1945-ben telepítették át a családját Magyarországra. „Jól emlékszem arra a napra – mesélte a helyi, százhalombattai Hírtükör.hu-nak adott interjúban 2005-ben:
„Augusztus volt, lent voltam a strandon, és amikor hazaértem, egy tábla volt a házunkon azzal a felirattal, hogy 'Állami vagyon'. A szüleim már az állomáson voltak, úgy jöttünk át Magyarországra, hogy csak azt hoztuk magunkkal, ami rajtunk volt. Szőnybe kerültünk, édesapám ott vállalt orvosi állást. Oda jártam gimnáziumba, de végül Tatán, a piaristáknál fejeztem be. Utána Gödöllőre mentem, az agrártudományi egyetemre. 1956-ban végeztem, Tihanyba kerültem, a biológiai kutatóintézetbe, Vojnarovich Elekhez [helyesen: Woynárovich - a szerk.], hat évet töltöttem ott”.
„Augusztus volt, lent voltam a strandon, és amikor hazaértem, egy tábla volt a házunkon azzal a felirattal, hogy 'Állami vagyon'. A szüleim már az állomáson voltak, úgy jöttünk át Magyarországra, hogy csak azt hoztuk magunkkal, ami rajtunk volt. Szőnybe kerültünk, édesapám ott vállalt orvosi állást. Oda jártam gimnáziumba, de végül Tatán, a piaristáknál fejeztem be. Utána Gödöllőre mentem, az agrártudományi egyetemre. 1956-ban végeztem, Tihanyba kerültem, a biológiai kutatóintézetbe, Vojnarovich Elekhez [helyesen: Woynárovich - a szerk.], hat évet töltöttem ott”.
A korabeli Tihanyból is látunk egy keveset.
Ha nem magasodna a háttérben az apátság két tornya, talán fel sem ismernénk a települést.
Az élet természetesen nem csak a munkáról szólt, a fiatal kutatók legendás társadalmi életet éltek. A tihanyi történések inspirálták állítólag a Bikakolostor című könyv megírását. Szerzője, Szalay Károly álnéven említi a sztorik szereplőit.
A fotóst a vitorlázás és a hajók készítése is érdekelte.
A halbiológus több száz, sokszor saját fotójával illusztrált szakcikket írt, és számos könyv szerzője. 1962-ben hagyta el Tihanyt. A földművelésügyi minisztérium országos halászati felügyelőségének főelőadója lett, majd 1967-től a miniszter első helyettesének a titkára volt. 1969 és 1992 között az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO által alapított százhalombattai temperált vizű halszaporító gazdaság igazgatói feladatait látta el.
Dr. Tölg István 2009-ben hunyt el. Így emlékezett meg róla Bíró Péter akadémikus, a Balatoni Limnológiai Intézetének egykori igazgatója:
"Tudományos tevékenységét az igazgatási és gazdasági munkája mellett is folytatta. Munkatársaival együtt kidolgozta a haszonhalaink évszaktól független szaporítási technikáját, nevéhez fűződik az első növényevőhal-szállítmány importja és honosítása, valamint számos halgazdálkodási kérdés sikeres megoldása. 42 tudományos dolgozat, több mint ezer szakcikk szerzője, társszerzőkkel 6 szakkönyvet és 4 szakfilmet jegyez.”
"Tudományos tevékenységét az igazgatási és gazdasági munkája mellett is folytatta. Munkatársaival együtt kidolgozta a haszonhalaink évszaktól független szaporítási technikáját, nevéhez fűződik az első növényevőhal-szállítmány importja és honosítása, valamint számos halgazdálkodási kérdés sikeres megoldása. 42 tudományos dolgozat, több mint ezer szakcikk szerzője, társszerzőkkel 6 szakkönyvet és 4 szakfilmet jegyez.”
