Múlt héten sikerült pótolni a Covid miatt tavaly elmaradt Kódex-zsűrizést, ami – amellett, hogy ez a helyi borok egyik legfontosabb minősítése – az érzékszervi bírálat (vakkóstolás), a minőségi műhelymunkákhoz elengedhetetlen, őszinte és nyílt szakmai eszmecserék színtere is.
Csopaki Kódex
A Csopaki Kódex védjegyoltalmat 2010-ben hívták életre a csopaki termelők. A cél egy európai színvonalú dűlőkultúra életre hívása és a történelmi csopaki termőterület, valamint a hozzá köthető olaszrizling és furmint fokozott védettségének előmozdítása. A Kódex 4 pillérbe gyűjtve tartalmaz szigorú szőlőművelési és borkészítési előírásokat, melyeknek célja olyan stílusú dűlőborok létrehozása, melyek egységes csopaki stílusuk mellett a dűlők közötti árnyalatnyi különbségeket is jól bemutatják. A Kódex szerint készült dűlőborok a 2012-es évjárat óta külön bírálaton vesznek részt, melynek célja az egységes termőhelyi stílus fenntartása. Ma a csopaki bor kizárólag Csopak történelmi hegyközség 5 falujából származhat (Csopak, Paloznak, Lovas, Alsóörs, Felsőörs). A csopaki bor egy száraz fehérbor, melyhez kizárólag olaszrizling- és furmintszőlő használható, és szigorú minőségi követelmények mellett készülhet.
A Kódex talán legfontosabb üzenete a természetes borkészítés, az olaszrizling és a furmint szeretete, valamint a kultúrtáj védelme mellett a helyi borokban megjelenő, mással nem összehasonlítható csopaki stílus óvása, hangsúlyozása és kommunikálása a fogyasztók felé. A termőhely karakterét szeretnék megmutatni, ami jelentheti a különböző dűlőterületek egyediségét (Dűlőbor), illetve magát a csopaki szikár, egyenes, őszinte, összetett és mély stílusát (Hegybor).
A Hegyborban megengedett a termőhelyen belüli dűlők házasítása, míg a Dűlőbornál további minőségi szigorítások mellett csak egy dűlő alapanyaga használható fel. Azonban mindkét kategóriában a hagyományos „csopaki recept" érvényesül, mely legalább 85% olaszrizlinget és maximum 15% furmintot ír elő.
Az idei kóstolón komoly különbség volt a korábbi évekhez képest, hogy régebbi évjáratokat is néztünk a 2021-es hegyborok és a 2020-as dűlősök mellett, megvizsgáltuk, hogyan alakulnak a korábbi kódexes dűlőborok, kóstoltunk 100%-os furmintokat is, valamint a hegyboroknál is eldöntöttük a vakkóstolás során, hogy melyik hozza a csopaki karaktert, így melyik érdemli ki a Kódex név megtisztelő használatát. Jól látható, hogy a Hegybor kategóriában is nagy különbséget okoz a plusz 1 év érlelési idő, a kezdeti szikárság sokkal több gyümölcsösséggel és beltartalommal töltődik meg, ahogy a csopaki kissé megszelídül az idővel.
A mostani kóstoló túlzás nélkül fergetegesre sikerült, mert az újabb borok remeklése mellett a 2019-es borok is egyszerűen szenzációs formát hoztak, és jól érezhetően még mennek felfelé! Megjegyezzük, hogy az ilyen komoly területek nagy borai az életük során többször visszahúzódnak, átalakulnak, nem a legszebb arcukat mutatva közben, de nem szabad megijedni ilyenkor, csak félre kell őket tenni picit pihenni, hogy utána ismét erejük teljében pompázzanak. A kóstoló másik nagy tanulsága, hogy az olaszrizlinghez képest a furmintnak jól érezhetően teljesen más – élesebb – a savszerkezete, ami által fiatalabb korban talán nehezebben jön elő a csopaki karakter, bár egyértelműen ott van a mélyben. Talán több érlelési idő kell neki az olaszhoz képest, hogy a talajszerkezet stílusjegyei erőteljesebben megjelenjenek.
Az idei eredmények
A 2020-as és 2021-es évjárat nevezett borai közül összesen 7 Hegybor és 2 furmint viselheti az ezüst védjegyet, 5 Dűlőbor pedig az arany védjegyet, amik a Guden Kisbirtok, a Jásdi Pincészet, a Homola Pincészet, a Szent Donát Borkúria, Söptei Zsolt pincészete és a Hamvas Birtok között oszlanak meg. Gratulálunk!
Forró évek vannak mögöttünk, de Csopak – főleg az olaszrizling és a furmint házasításával – képes hozni a savakat, a beltartalmat és az egyensúlyt. A fogyasztóknak pedig egyszerűen meg kell érteniük, hogy Csopak nem az egynyári borokról szól, itt a dűlősöknél a 2 év érlelési idő sem sok, még mindig szemtelenül fiatalok. A csopaki egy sallangmentes, őszinte bor, nem a díszítőelemekről szól, nem a barokkos csicsáról vagy a behízelgő – fajélesztővel mesterségesen elért –, sauvignon blanc-ra emlékeztető illatkavalkádról, hanem tisztán a terroirról: a talajról, a márgáról, a vörös homokkőről, a hagyományainkról, a szokásainkról, a múltunkról, és nagyon reméljük, hogy a jövőnkről is.
(A szerző csopaki érintettségű sommelier, borszakértő és évek óta a Csopaki Kódex egyik bírálati zsűritagja – A szerk.)
