A szüretről szűretlenül – Turai Barna és Linczényi Márkó a Magyar Bor három részes websorozatában amatőr lelkesedéssel fedezték fel a szüret rejtelmeit. Így mi, akik a borhoz maximum vörös vagy fehér és édes vagy száraz alapon közelítünk, sem vesztünk el a szakmai zsargon útvesztőiben.
Márkó és Barna három régióba látogatott el a szüreti időszakban, ahol, ha nagy segítségére nem is voltak a borászoknak, mi legalább jól szórakozhattunk.
De ez persze nem is véletlen, hiszen a három részes road movie célja éppen az volt, hogy szórakoztató módon, de azért valamit mégiscsak megtanuljunk a szüreti folyamatokról, s a régiók lokálisan jellegzetes „zászlóshajó” fajtaborairól.
De ez persze nem is véletlen, hiszen a három részes road movie célja éppen az volt, hogy szórakoztató módon, de azért valamit mégiscsak megtanuljunk a szüreti folyamatokról, s a régiók lokálisan jellegzetes „zászlóshajó” fajtaborairól.
A fiúk kalandjai a Balatontól, Szekszárdon át, egészen Tokajig érnek, s ha végig követjük őket, az olaszrizlingre, a kékfrankosra, s természetesen a furmintból készült tokaji aszúra is kicsit másképpen nézünk majd, mikor legközelebb a poharunkba töltik.
Idegenvezetőink kalandja a balatonfüred-csopaki borvidéken a „Húzd fel szódával” mottóval indul, de mire végigjárják a szüret lépéseit, velük együtt tanuljuk meg a reduktív és oxidatív borok közötti különbséget, hogy valójában a laborban dől el minden, s azt is, hogy „a fa hordó meglepő módon fából készül”. Az egész napos embert próbáló, (Barnát és Márkót bizonyosan próbára tévő) feladatok után azonban a csodás balatoni panoráma mellett elfogyasztott olaszrizling mindenért kárpótolja a fiúkat, s Ifj. Figula Mihály hitvallását valóban átérezve veszik útjukat Szekszárd felé.
„A bor nem alkohol, ez ennél sokkal több, egy egészen más világ!”
„A bor nem alkohol, ez ennél sokkal több, egy egészen más világ!”
Szekszárdon lelkes vezetőinknek hála megtanuljuk mi az a csúszó, s egészen biztos, hogy a csömiszkölést sem feledjük soha. Ifj. Heimann Zoltán pedig megnyugtat mindenkit, hogy a fiúk által rendelt sushihoz is bátran kortyolgathatják a kadarkát, hiszen az a régi klisé, miszerint halételekhez csak fehér bort választhatunk, már régen megdőlt. Egy könnyű vörösbor a friss halakhoz mindig jó választás, mert ahogy Zoltán mondja:
„egy vörösbornak nem kell mindig főszereplőnek lennie”.
„egy vörösbornak nem kell mindig főszereplőnek lennie”.
Telve önbizalommal, s immár rengeteg tapasztalattal felvértezve indult útjára két kalandorunk a Tokaji borvidék felé, ahol hazánk talán legnépszerűbb borfajtájával, az aszúval kötöttek közelebbi barátságot. Bodó Judit és József vezetésével megtanuljuk, hogy a botritys cinerea nem egy kacifántos káromkodás, sokkal inkább az aszú eszenciája, hiszen míg más borvidékeken a szőlő halálát jelentené, addig az aszú világában a nemespenésztől lesz a későbbi bor az, ami.
Bodóék persze nem csak szakmai tudnivalókat adnak át, Judit minden szavából árad a szőlő iránti szeretet, ami nem árt, ha az embernek csak karácsonykor van egy kis szusszanásnyi ideje, hiszen ahogy mondja „a lusta embert nem tűri a szőlő”. Ezt természetesen Barna és Márkó sem feledik, miután bogyónként szedték az aszúszemeket a fürtről.
Éppen ez az a türelem, amitől az aszú egyedülálló a világon, hiszen ezt senki más nem vállalja, s éppen ezért „ennél magyarabb termék nincs”, teszi hozzá Judit.
Éppen ez az a türelem, amitől az aszú egyedülálló a világon, hiszen ezt senki más nem vállalja, s éppen ezért „ennél magyarabb termék nincs”, teszi hozzá Judit.
Ha eddig nem követted Márkó és Barna kalandjait, mindenképpen érdemes visszanézni, mennyi mindent tanulnak a borokról, egymásról és önmagukról persze, s a háromrészes road movie végén biztosan más szemmel nézed legközelebb a borlapot.
