A keszthelyi Halászcsárda hatalmas udvarának egyik végében egy csónakház-hangulatú faépület került, A Szitakötőt csak a bringaút választja el a Balatonig nyúló zöldterülettől.
Éppen nyitásra érkezünk, és egy kicsit korainak is érezzük a látogatás időpontját, azonban ezek a gondolataink hamar eltűnnek, amikor néhány percen belül megérkezik az első – külföldi – vendég, aki pont olyan melegszendvicset szeretne, mint amilyet tegnap is kapott. Ahhoz sem kell túl sokat várni, hogy lefékezzen az első, majd a második, harmadik bringás társaság is: valakik csak egy-két limonádét és sört gurítanak le, de olyan csapat is akad, akik már egy jó ideje tekerhetnek, ők ráérősen, kényelmesen foglalják el a nagyobb asztalokat. Ez a hely pont erről szól.
Szerettem volna egy olyan, lazább helyet is, ahol szabadjára engedhetjük az ötleteket. Ide azokat várjuk, akik nem egy hagyományos, megterített asztalra vágynak, hanem gyors kiszolgálásra egyszerű választékkal. Ide be lehet ugrani napközben, kényelmes, kötetlen, megkapod a balatoni életérzést és az ismerős ízeket
– mondja Szita Gábor, az áthallás pedig nem véletlen, innen ered A Szitakötő elnevezés. Gábor hozzáteszi, hogy a Halászcsárda egy majdnem 100 éves étterem, ahol egyszerűen adott az a tradíció, amiből nem illik és nem is észszerű eltávolodni. „Az egy nagy hajó, aminél nehéz irányt váltani.”
Gábor maximális bizalmat adott Soós Istvánnak, szinte teljesen rábízta a konyhát is, és mint mondja, egyáltalán nem bánta meg. A dödölle, a melegszendvics és a csavart fagylalt fix, hétvégén viszont egy kicsit többféle ételből is válogathatunk, ezeket István álmodja meg, és mindig változik a felhozatal. Az elmúlt hetekben volt, hogy megpakolt porchettás szendvicsek készültek, míg máskor quesadilla vagy épp olasz húsgolyókkal töltött ciabatta várta a vendégeket, de a hűvösebb napokon a fagyi helyett akár egy forró brownie is felmelegítheti az erre járókat.
A dödölle (2525 forint) nemcsak a gazdag feltéttől, hanem önmagában is jókora adag, a miénket tejföl, szalonna és snidling díszíti. Az állaga nem túl puha, a külső része alaposan le van pirítva, ez egy remek pluszízt ad neki. Mint megtudjuk, az egyik itt található épületben készítik, és áruházakba, szállodákba is szállítják.
A dödölle a régi magyar konyha egyik étele, az ország különböző tájain eltérő módon nevezik, így ismert még gánicaként, cinkeként, krumplibuktaként vagy gancaként is. Egykor a szegények ételeként tartották számon olcsó alapanyagai és egyszerű előállítása miatt: krumpli, liszt, só és víz keveréke, az ebből készült masszát főzik meg, majd lepirítják. Az alaprecept tájanként eltérhet.
Valószínűleg sokan vélekednek úgy, hogy a melegszendvics (2520 forint) legjobb része a sok-sok sajt: itt még beleharapni sem kell a kenyérbe, a félbevágott tálalás miatt már egyértelműen látható, hogy a sajtot sem csak úgy módjával rakják bele.
A kis méretű papírtálka csak látszat, mindkét étel kifejezetten kiadós, és egyikből sem spórolnak ki semmit.
A Szitakötő nem az a hely, ahová asztalt kell foglalni, sokkal inkább azokra a napokra tökéletes, amikor csak valami laktatóra és egyszerűre vágyunk egy komfortos közegben, ahol alkalmanként akár még a jazz dallamait is elkaphatjuk – Gábor ugyanis élő zenés estet is rendez az udvarban, ráadásul szaxofonosként résztvevője is ezeknek.
Elérhetőség
A Szitakötő
A feltüntetett árak júliusi látogatásunk során voltak érvényben.
(Borítókép: Kőrösi Tamás – We Love Balaton)
