„A legendáknak általában van valamilyen valós magjuk” – Fábián Janka írónő Balatonfüred elfeledett történeteiről

We Love Balaton: Az Anna-bál-sorozatban Balatonfüred szinte önálló szereplővé válik. Mi vonzotta ennyire a város és a Balaton múltjához, hogy végül több generáción keresztül kövesse a történetét?

Fábián Janka: Csak 2017 óta vagyok félig balatonfüredi lakos, akkor vettem itt egy kis lakást, amivel egy régi vágyamat váltottam valóra. Nem vagyok tősgyökeres balatoni, sőt, már tizenéves voltam, amikor először jártam Balatonfüreden. Arra viszont rendkívül élénken emlékszem, hogy amikor megérkeztem, egy különös déjà-vu érzésem támadt. Mintha már jártam volna itt korábban. Megnyugodott a lelkem, lelassult a szívverésem, és egyszerűen azt éreztem, hogy de jó itt lenni. Szerelem volt első látásra, és ez az érzés azóta is megmaradt. Így amikor írni kezdtem, számomra teljesen természetesnek tűnt, hogy megjelenjen a Balaton-felvidék a történeteimben. Már az első regényemben szerepelt egy Anna-bál, bár akkor még fiktív alapokon. Később is újra meg újra visszatértem ehhez a vidékhez. Amikor pedig 2017-ben lakást vettem Füreden, egyre komolyabban kezdett foglalkoztatni az Anna-bálok történetének a feldolgozása egy önálló regényben. Ekkor kezdtem el tudatosan gyűjteni hozzá az anyagokat.

WLBa: Történelem szakosként bizonyára ismerte a reformkori Balatonfüred világát. Mi lepte meg leginkább, amikor elkezdett behatóbban foglalkozni a város múltjával?

F. J.: Bár tényleg történelem szakon végeztem, kifejezetten Balatonfüred múltjáról korábban nem voltak mélyreható ismereteim. Természetesen tudtam, hogy a reformkorban fontos kulturális és politikai központnak számított, de amikor elkezdtem alaposabban utánajárni a hely történetének, teljesen beszippantott ez a világ. Egyre világosabbá vált számomra, hogy ha hitelesen szeretném bemutatni a korszakot, akkor az Anna-bálok történetére érdemes felfűznöm a cselekményt. Ahogy egyre többet olvastam az első, hagyományosan 1825-re datált Anna-bálról és a hozzá kapcsolódó történetekről, arra gondoltam, hogy ez annyira gyönyörű téma, hogy szinte hihetetlen, miért nem írta meg még senki. Talán rám várt. Hamar kiderült, hogy a történészek kutatásai alapján valószínűsíthető, hogy az első Anna-bált nem is a sokat publikált 1825-ben rendezték meg. Én azonban nem akartam ledönteni a legendát, inkább arra törekedtem, hogy valahogyan összeegyeztessem a hagyományt a modern történeti kutatások eredményeivel. Történészként meggyőződésem, hogy a legendáknak általában van valamilyen valós magjuk, amelyet érdemes megvizsgálni. Eljátszottam például azzal a gondolattal, hogy talán tényleg tartottak 1825-ben egy kisebb összejövetelt, afféle batyus bált, amelyről éppen azért nem maradt fenn részletes beszámoló, mert akkoriban nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget. A hagyományban szereplő szerelmi történet részletei sem feltétlenül úgy történtek, ahogyan ma meséljük, például a kisasszonyt is Krisztinának hívták, nem Annának, és az sem biztos, hogy Kiss Ernővel éppen ezen a bálon ismerkedett meg. Arra törekedtem, hogy a regényeimben megőrizzem a történet szépségét, romantikáját, ugyanakkor ne hagyjam figyelmen kívül mindazt, amit a történettudomány ma tud róla. Ez komoly kihívást jelentett, de annyira szerettem volna megírni ezt a történetet, hogy igyekeztem minden akadályt leküzdeni.

WLBa: A kutatómunkát ráadásul a koronavírus-járvány is megnehezítette. Hogyan tudott mégis hozzájutni a szükséges történelmi forrásokhoz?

F. J.: Igen, a kutatásom legintenzívebb időszaka éppen a Covid-járvány idejére esett. Eredetileg úgy terveztem, hogy 2020 nyarát Balatonfüreden töltöm és személyesen kutatok a különböző gyűjteményekben. Ehelyett otthon ültem a karanténban, ami teljesen felborította az elképzeléseimet. Szerencsére kaptam segítséget. Különösen P. Miklós Tamás, az Esterházy Látogatóközpont vezetője, helytörténész volt az, aki már az első pillanattól kezdve támogatott és rengeteg anyagot küldött nekem online. Ennek köszönhetően a nehézségek ellenére folytatni tudtam a munkát. De már az elején láttam, hogy ezt a történetet nem lehet egyetlen kötetben elmesélni. Eredetileg két regényt terveztem, végül azonban négy lett belőle, és összesen öt éven át dolgoztam rajtuk. Aztán megszületett egy kisebb terjedelmű ráadástörténet ötlete, amely az Anna-bálok újraindításának időszakába vezet. Úgy éreztem, ezt még feltétlenül meg kell írnom, mert szervesen hozzátartozik a bálok történetéhez. Ezzel szerettem volna lezárni a sorozatot, hogy egy szinte teljes történelmi ívet adjak az olvasóknak. Végül A békeidők szerelmesei, az utolsó kötet pont az Anna-bálok 200. évfordulójára, 2025-ben jelent meg.

WLBa: Az olvasó a regényeken keresztül végigkövetheti, hogyan változott Balatonfüred a reformkortól az 1950-es évekig. Ön szerint melyik korszakban volt a legizgalmasabb a város élete?

F. J.: Nehéz lenne egyetlen korszakot kiemelni, hiszen mindegyiknek megvoltak a maga izgalmas, olykor tragikus eseményei. Gondoljunk csak a kolerajárványra vagy a háborúkra. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején például Balatonfüreden viszonylag békés maradt, miközben az egész országban forrt a levegő. A kutatásaim során azonban rábukkantam a Noszlopy-féle partraszállás történetére, amely helytörténeti szempontból igazán érdekes epizód. Ezt a regényben egy kicsit ki is színeztem a főszereplő fiktív család történetével, így egy kifejezetten mozgalmas, filmszerű jelenet született belőle. Az 1950-es évek közepe egészen más szempontból számított különlegesnek. A Pajtás hajó 1954-es tragédiáját igyekeztek szőnyeg alá söpörni, ugyanakkor ebben az időszakban már megjelentek a remény apró jelei – ezért is lett a címe A remény szerelmesei. Megnyílt a Jókai Mór Emlékház, újraindultak az Anna-bálok. Számomra ezek nagyon szép és példamutató történetek, amelyek azt mutatják, hogy bármilyen nehezek is voltak a körülmények, az emberek ragaszkodtak a hagyományaikhoz, tisztelték az elődeiket, és igyekeztek továbbvinni mindazt, amit örökül kaptak.

WLBa: Egy történelmi regény megírását alapos háttérkutatás előzi meg. Hogyan kezd hozzá a munkához, és milyen források segítik abban, hogy ne csak a nagy történelmi eseményeket, hanem a korabeli Balatonfüred mindennapjait is hitelesen ábrázolja?

F. J.: Általában először megtalálom azt a témát, amelyről írni szeretnék, ezzel a történelmi korszak már adott. Innen, a nagyobb összefüggésektől haladok az egyre apróbb részletek felé. Először meg kell ismernem a korszak történelmét, aztán jöhetnek a mindennapi élet kérdései, mint például hogyan öltözködtek az emberek, hogyan éltek, mivel töltötték a szabadidejüket, hogyan szórakoztak. Ezek az apróságok hihetetlenül fontosak ahhoz, hogy az olvasó valóban bele tudja képzelni magát az adott korba. Ezután következik a helytörténeti kutatás, a különböző források és a szakirodalom áttanulmányozása. Balatonfüred ebből a szempontból szerencsés választás, hiszen rendkívül gazdag a helytörténeti irodalma. Találtam külön köteteket a füredi színház történetéről, olvastam a fürdőbizottságok jegyzőkönyveit, átfogó várostörténeti munkákat és különféle visszaemlékezéseket. Az Esterházy Látogatóközpont és a helytörténeti albumok is sokat segítettek. Jókai Mórról szintén rengeteg anyag áll rendelkezésre, és többször jártam a Jókai Mór Emlékházban. Ahogy egyre jobban megismertem az életét és a füredi kötődéseit, szinte észrevétlenül a regény egyik főszereplőjévé nőtte ki magát. Nem véletlenül, hiszen évtizedekig meghatározó alakja volt a város történetének. A kutatás során természetesen rengeteg olyan apró érdekességet találtam, amelyet szívesen megosztottam az olvasókkal: ilyen volt például Szekrényessy Kálmán és a füredi Anna-bál kapcsolata. Ezeket a kis epizódokat én afféle bonbonoknak szántam a történetben, ugyanakkor fontos szabályom, hogy bármennyire érdekes is egy történelmi adalék, ha nem viszi előre a cselekményt, akkor nem kerül bele a regénybe.

WLBa: Mi történik akkor, amikor egy történelmi eseményről kevés forrás maradt fenn, vagy a korabeli beszámolók ellentmondanak egymásnak? Hol ér véget a kutatómunka, és hol kezdődik az írói képzelet?

F. J.: Ilyenkor mindig arra törekszem, hogy a legvalószínűbb változatot válasszam ki. A történészagyammal is végiggondolom, mi történhetett valójában, és hogy melyik beszámoló állhat a legközelebb az igazsághoz. Jó példa erre a Pajtás hajó tragédiája, amelyet annak idején igyekeztek eltussolni. Mire a rendszerváltás után nyíltan beszélhettek a túlélők és a szemtanúk az emlékeikről, sokan már idősek voltak, mások bizonyos részletekre egészen másként emlékeztek. Ugyanakkor akadtak olyan szemtanúk, akik egy vitorlásversenyről indultak a bajbajutottak mentésére. Tőlük számos visszaemlékezés maradt fenn, és ezek nagyjából egybevágtak. Nagyon érdekes, hogy az emberi emlékezet megbízhatósága nem feltétlenül attól függ, mennyi idő telt el egy esemény óta. Íróként természetesen megvan az a szabadságom, hogy regényt írok, nem tudományos munkát. Ugyanakkor nem szeretném teljesen a saját elképzeléseimhez igazítani a valóságot, mivel a történelmi regény műfaja komoly felelősséggel is jár.

WLBa: A regényekben kitalált szereplők és valós történelmi személyiségek sorsa fonódik össze. Hogyan lehet hitelesen ábrázolni például Deák Ferencet vagy Wesselényi Miklóst, amikor olyan mondatokat is a szájukba ad, amelyek a valóságban talán soha nem hangzottak el?

F. J.: Azt természetesen nem állíthatom, hogy minden ilyen párbeszéd történelmileg hiteles, de arra nagyon figyelek, hogy hihető legyen. Amikor egy valós történelmi személyt szerepeltetek, igyekszem minél alaposabban megismerni az életét, a személyiségét, a gondolkodásmódját. Sokat olvasok róla, hogy olyan szavakat adhassak a szájába, amelyeket akár valóban mondhatott volna. Fontos számomra az is, hogy a valós személyekhez kellő kegyelettel és tisztelettel közelítsek. Nem szeretném önkényesen átformálni őket, inkább arra törekszem, hogy a rendelkezésre álló ismeretek alapján a lehető leghitelesebben rajzoljam meg az alakjukat.

WLBa: Nem nehéz ennyi történelmi kötöttség mellett izgalmas, fordulatos regényt írni? Hogyan találja meg az egyensúlyt a történelmi hitelesség és az írói szabadság között?

F. J.: Én ezt a munkát mindig is nagyon élveztem. Egy történelmi regénynél természetesen vannak határok, amelyeket a megtörtént események jelölnek ki, de számomra éppen ez az egyik legizgalmasabb része az írásnak. Szeretek ezeken a kereteken belül maradni és úgy mozgatni a szereplőimet, hogy a történetük közben összefonódjon a valós eseményekkel. Nekem ez tulajdonképpen szórakozás. A kutatómunkát is nagyon szeretem, számomra az alkotói folyamat egyik legkedvesebb része. Külön öröm számomra, amikor a történelmi tények és a fiktív történetszálak végül természetesen illeszkednek egymáshoz.

WLBa: Előfordult, hogy egy érdekes történelmi részletet végül azért nem használt fel, mert nem tudta kellő bizonyossággal alátámasztani?

F. J.: Ilyenre nem igazán emlékszem. Inkább az fordult elő, hogy egy-egy érdekes történet egyszerűen nem fért bele a regénybe. Ezek közül többnek végül a Történelem és romantika című kötetemben találtam helyet.

WLBa: Mennyire érzi feladatának, hogy az olvasók a történet végére ne csak a szereplőket szeressék meg, hanem valódi történelmi ismeretekkel is gazdagodjanak?

F. J.: Él bennem egy történelemtanár, amelyet nem tudok és nem is akarok elnyomni. Ugyanakkor nagyon figyelek arra, hogy a regényeim ne legyenek didaktikusak vagy szájbarágósak. Azt szeretném, ha az olvasókra szinte észrevétlenül ragadnának rá a történelmi ismeretek, miközben élvezik a történetet. Ez egyfajta misszióm is. Ma már ráadásul nagyon könnyű utánanézni bárminek, ami felkelti az érdeklődésünket. Ezért mindig nagy örömmel tölt el, amikor az olvasóim elmesélik, hogy egy-egy szereplőnek vagy eseménynek a könyv elolvasása után maguk is utánakerestek. Ilyenkor úgy érzem, sikerült elérnem a célomat.

WLBa: A regényeken túl mit jelent Önnek személyesen a Balaton? Mi az, amit ma a legjobban szeret benne?

F. J.: Gyerekkoromban természetesen elsősorban a strandolást jelentette a víz. Imádtam pancsolni, és a Balatonban fürdeni egészen más érzés, mint bárhol máshol. Felnőttként viszont már sokkal inkább a tóból áradó nyugalmat és a táj szépségét értékelem. Akár az északi, akár a déli partról nézzük, a Balaton látványa páratlan. Olyan csodálatos hatással van az ember lelkiállapotára, amit szinte lehetetlen szavakkal leírni. Nagyon boldogok lehetünk, hogy ez a táj a miénk. Vigyáznunk kell rá és meg kell becsülnünk!

Fábián Janka: A remény szerelmesei

• Libri Könyvkiadó, 2025
• 208 oldal
• 5499 Ft (kiadói ár)

(Borítókép: Fábián Janka)