Révfülöp legendás, több műfajban is jeleskedő Hullám Hostelében az itt dolgozók már a tizenkettedik szezont nyitva készültek a nyárra, hogy az ország-világ különböző pontjairól érkező utazók a hely híréhez méltó hangulatban tölthessék az erre szánt órákat. A hostelben vannak olyan látogatók, akik csak beájulnak az ágyba egy nagyobb bringatúra után, akadnak olyanok, akik minden közösségi programon részt vesznek, illetve olyanok is, akik órákig isszák a reggeli kávét vagy éjszakába nyúlóan az esti fröccsöt. Nyitott szellemiség, nemzetközi közösség és kellemesen fesztelen közeg – így vár mindenkit a Hullám!
A Hullám Hostel épületét 1910-ben húzták fel, és egészen 1940-ig színvonalas szállodaként üzemelt, természetesen egészen más képet nyújtva, mint ma. Annál is inkább, mert aztán a kommunizmus alatt étteremmé alakították, annak rendje és módja szerint az egyik szárnyat a személyzet számára lakóhelyiséggé alakítva. Nappal kajajegyek repkedtek, éjszaka cigányzenére dobogtak a táncoló talpak a hátsó kertben kialakított híres mulatóban. Majd jött a rendszerváltás, amely a Hullám szempontjából egy jó nagy kérdőjelet hozott magával: hová lett a tömeg? Az üzemeltetők ugyanis nem értették, miért nem kell már a csülkös balatoni feeling, de újítások helyett inkább hagyták leamortizálódni a helyet.
2002-ben jött a felmentő sereg, amely azonnal munkához is látott. Sziklai Emese, Sziklai Zsolt és Nyírő Zoltán ettől kezdve érezték, hogy érdemes időt és energiát nem kímélve építeni-szépíteni az akkoriban úttörőnek számító hostelt. Fokozatosan bővült a hely, bárpulttal, bográcsozóval, újabb szobákkal és így tovább. Berkes Dorka fényfestő keze és fantáziája végigkísérte a bővülést, így vált esztétikailag is egyre barátságosabbá a hely.
A kettő-, négy- és hatágyas szobák pedig egyre népszerűbbek lettek határon innen és túl, így a további fejlesztésekre már a vendégek igényeivel összhangban került sor. Ahogy terjedt a Hullám Hostel híre szájhagyomány útján és online, úgy bővült a kínálat is: lett kis konyha, beépült a tetőtér, építettek kerékpárkölcsönzőt, beszereztek csaknem ötven bicajt, szélesítették a programpalettát. Ma jazz-, blues-, rockkoncerteket éppúgy hallhatunk itt, mint focivébédrukkot vagy épp népzenei előadást. Minden este van egy szabadban készült étel, amit 1000-1200 forintos áron (repeta beleértve) fogyaszthatunk.
A Hullám Hostelt úgy kell elképzelni, mint életünk pozitív hosteltapasztalatainak esszenciáját.
Olyan ez a hely, ahol bárki „összetalálkozhat egy baráttal, egy fiúval, egy lánnyal” – mondta Zoltán. Ahol csendes művészek, kemény bringások, elveszett utazók és ovis totyogók váltják egymást. És itt vannak még azok a szerencsés pillanatok is, amelyek koffeinnel, gyógylevessel, rozéfröccsel olajozva segítik a találkozást, a beszélgetést, a picit még itt maradást.
Ugyanakkor úgy is kell elképzelni ezt a helyet, ahogyan hostelt még sosem láttunk: zenetábor, pszichiátriai betegeknek szervezett kikapcsolódás, bringás energia-töltőállomás helyszíneként.
Főként a külföldi bloggereknek köszönhetően pedig még egy olyan kultikus balatoni fogalommá is vált a Hullám, amely izgalmasan árnyalja a magyar tenger portréját.
