Felüdülés egy egész napos biciklitúra vagy egy borkóstoló után megérkezni a vadregényes Gombás Kúriába, ahol a nyüzsgő, gyorsan fejlődő Balatonfüred tempójával ellentétben, szinte megállt az idő. A parttól úgy 800 méterre található műemléképületet ideális szélirány esetén még éppen eléri a Balaton illata, és a teraszos, toszkán hangulatot többszörösével szorozza fel a magyar tengerre néző kilátás.
A Balatontól körülbelül 800 m-re, Tamás-hegy lábánál, az úgynevezett régi "Római-út" mellett található a műemléknek számító Gombás Kúria, amely Balatonfüred és egyben a Balaton-Felvidék legrégebbi nemesi udvarháza. A szálloda egy 18. század végén épített nemesi borház, amely nyári lakként működött, és a copf, valamint a későbarokk jegyeket viseli magán. Közben a vadregényes épület intim varázsa a modern, 21. századi tartalommal és belsőépítészettel keveredik.
Az épület legutoljára 2007-ben esett át egy teljes felújításon és restauráláson, amiért Podmaniczky-díjat nyertek. Azóta pedig a magyar-toszkán hangulatú belső udvarával, leparkettázott bárjával és íves borpincéjével, fogadótermével, és wellness-részlegével a környék egyik népszerű szállodájává nőtte ki magát.
A körülbelül 30 főt befogadni képes főépületében 11 két- illetve franciaágyas szoba található, a két hangulatos udvari melléképületben pedig egy-egy minikonyhával is felszerelt kisebb apartman kap helyet. A palettán természetesen 100 négyzetméteres luxusapartmanok is megtalálhatók, ha esetleg erre lenne igény.
Itt minden adott, hogy az ember jól érezze magát: a környezet szándékosan “ingerszegény”, vagyis nincsen a közös terekben TV, vagy kivetítő, annak érdekében, hogy minden a teljes kikapcsolódásra fókuszáljon.
Éppen ezért a hely az “élni és élni hagyni” elvet követi, amelyet tulajdonképpen a becsekkoláskor ismertetett házirend is megerősít. Arra kérik például a vendéget, hogy sötétedés után nem illik a szabadban hangoskodni, ami az igencsak zajérzékeny akusztika számlájára írható, illetve a szobák és a közösségi terek java része nem dohányzó terület.
Az apró szabályokra odafigyelni persze egyáltalán nem nehéz feladat, plusz cserébe egy olyan otthonos környezetet kapunk, ahonnan alig akarunk majd elmenni. Ehhez a tulajdonosok, Pósvári Gábor és felesége Ildikó is hozzájárulnak, akik az épületet járva mindenkihez odamennek beszélgetni, és tökéletes házigazda módjára mindig megkérdezik, hogy ki mit kér. Hozzánk Gábor az udvaron például egy tálcányi rozéfröccsel a kezében tűnt fel úgy, hogy még csak kérni sem kellett.
A koccintás után természetesen beszédbe elegyedtünk, ahol elmondta, hogy neki tényleg az a legfontosabb, hogy itt mindenki jól érezze magát, ezért anyagi- és társadalmi háttértől, vagy a múltbéli látogatások számától függetlenül mindenkit egyenlő bánásmódban részesít. Hozzátette, hogy éppen ezért nem ritka, hogy az az egyetemista, aki spórolt pénzéből elhozza ide a barátnőjét, jó eséllyel törzsvendége lesz majd a szállodának.
Az éjszaka folyamán a korábban már említett zajérzékenységet mi magunk is tapasztaltuk: az utcáról szinte minden hang beszűrődött a szobánkba, amit kompenzált viszont a kényelmes ágy, a szép fürdőszoba és a reggeli, amely igény szerint lehet valamilyen frissen készült rántotta, személyre szólóan elkészített hidegtál Ildikótól, miközben az asztalokon friss pékáru és házi készítésű lekvárok mellett mákos gubát és titkos recepttel készített túrógombócot is találunk.
