Nem telik el hét, hogy ne történjen valami a Káli-medencében. A kis falvakban sorra újulnak meg a régi házak, egykori pajták, gazdasági épületek születnek újjá mint hostel, apartman vagy éppen kocsma. Ezért is tett minket kíváncsivá egy érdekes nevű Facebook-oldal, amelynek csapata egy házfelújítás dokumentálásába kezdett. A ház még közel sincs kész, jövő nyáron nyílhat meg a családoknak készülő szállás, de már most beszélgettünk velük a kezdetekről és a későbbi tervekről.

Mindszentkálla egyik kertjében egy rokonszenves család fogad bennünket, majd hamarosan megérkezik a másik házaspár is egy kisfiúval. Két férj, két feleség, összesen három gyerek: arcok is kerülnek a Vettünk egy házat Mindszentkállán nevű oldal mögé. Szokatlan felállás, hiszen nem egy, hanem két család vágott bele a projektbe, hogy létrehozzon egy nagy házat – családoknak.

Nóri és Norbi évek óta Mindszentkállán nyaral, Gergő és Judra pedig Kisörspusztán. Számtalanszor elmentek a Petőfi Sándor utcai eladó ház előtt, de akkor még meg sem fordult a fejükben, hogy egyszer megveszik. Mások is nézegették, méregették, de egy családnak egyszerűen túl nagy, közben a hozzá tartozó kert viszonylag kicsi. Egykor jóval nagyobb volt a telek: a szomszédban álló présház tulajdonosától, Feri bácsitól a kommunizmus alatt egyszerűen elvették ezt a területet, hogy fölépüljön rajta a falu pártháza, amelynek méreteit a később felmérést végző kőműves csak így aposztrofálta: „Hm, milyen grófias.”

Az épület tereit is ez határozza meg, előszoba helyett rögtön a belépéskor egy nagy közösségi térbe érkezünk. Egykor itt volt a falu első tévéje, itt néztek meccset, iszogattak, buliztak. Aztán használták több célra is, de az elmúlt öt évben eladó volt. Ekkor jött a két házaspár, aki megvette a házat, hogy létrehozzon egy olyan szállást, ahol 3-4 család együtt tud nyaralni.

Négy szoba, két fürdő, nagy közösségi tér, kis kert, jól felszerelt konyha – mosogatógéppel –, ez szerepel a tervekben. A tervezéstől a kivitelezésig eljutni azonban nem egyszerű feladat: a házat télen vették, az eredeti terv szerint nyárra kész kellett volna lenni. „Az egy lélektani pont volt, amikor elfogadtuk, hogy ez nem fog menni” – mesélik. „Kissé naivan azt gondoltuk, a házat megvettük, a tervek készen vannak, sorban fognak állni a kivitelezők.” Nem így történt, mindenki fél éve le volt foglalva, aki pedig nem, az talán nem véletlenül.

A csapatot végül ők szedték össze, szerintük el kell felejteni, hogy van egy generálkivitelező, aki mindenért felel. Az egyik villanyszerelő például a végleges ár négyszeresét mondta be, mert azt hitte, külföldiek a tulajdonosok – mondanunk sem kell, hogy végül nem vele dolgoznak. Most úgy tűnik, hogy minden megoldódott: találtak megbízható kőművest, az egész építkezésben pedig nagy segítséget jelent egy régi ismerősük, aki ismeri a helyi viszonyokat és felügyeli a munkát.