Biztos, hogy a nyaraláshoz kell tévé, mikrosütő és wifi? Meddig bírjuk „elviselni” a természetet, ha egyszer ki akarunk szakadni a poros, zajos városból, és csendet, nyugalmat akarunk? Tamás Bátyó Gunyhója nem önismereti központ, de arra remek, ha meg akarjuk tapasztalni, milyen az a nyugalom, amibe tényleg semmi, de semmi nem zavar be. Legfeljebb a pelék.

Egy Vászoly melletti elvarázsolt völgyben, Balatonfüredtől 15 kilométerre kanyargós, dús fákkal árnyélt úton jutunk el Beretvás Tamás és társa, Ibolya háromhektáros erdei birodalmához. Az utat kézzel írt táblák és különös szobrok övezik, és már várjuk, mikor ugrik elénk egy kobold a bokorból.

A TV, wifi és mikró nélküli élet

Az út végén a gunyhó maga, két tekintélyes méretű vendégház: a patak partjára épült ház régen malom volt, vele átellenben lakott a molnár és a családja. Tamás családi nyaralónak vette a műemléknek számító molnárházat, majd miután megszerezte a malmot is, annyi szobája lett, „ami nyaralónak sok”.

A két házban összesen 28 főt lehet elszállásolni: a molnárházban három kétágyas szoba van, a malomépületben négy kétágyas szoba, valamennyi pótágyazható. Az első éjszaka 8000 Ft/fő /éj, a második éjszaka 7000 Ft/fő/éj, negyediktől 6000 végig Ft/fő/éj.

„Sokan kint alszanak, a szabad ég alatt” – meséli Tamás. „Voltak itt már ötvenen is, és csak leheveredtek a fűre.” Itt aztán tényleg azt csinálhatunk, amit akarunk, lehet énekelni, táncolni, dorbézolni rogyásig. Az ajtóból rögtön a természetbe lépünk, és senki, de senki nem lát. Tamás szerint a gunyhó ezért ideális rejtekhely szerelmes pároknak vagy bulizóknak. Nincs wifi, nincs tévé, se mikrosütő – ki lehet próbálni, hogyan esik a városi mindennapokból kiszakadni.

A legnagyobb kritika, hogy túl hangos a patak

Tamás specialitása a birkapörkölt: azóta készíti a vászolyi falunapon bográcsban (ahogy kell, ugye), mióta a hetvenes években kiszállt vadiúj zsigulijából, és beleszeretett a faluba, házba. „Ha megkérnek a vendégek, szívesen főzök nekik is, de ez csak egyszer-egyszer fordul elő.”

A ház berendezése teljesen egyszerű, nincsenek felújított régi bútorok, vagy nagy műgonddal összeállított, Lakáskultúra-kompatibilis belső tér. Helyette van zöld, természet és égig érő nyugalom.

Tamás nyugdíjas kertész: az ő képzelőerejét és tudását dicsérik a dúsan zöldellő növények, a sokféle színes virág, amitől olyan, mintha egy titkos kertben járnánk. Az itt-ott felbukkanó faszobrokat fia faragta. Egy kis tóban felbukkan a kárászok ezüst háta, a hegyoldalon merinó juhok pihennek. Lehet bográcsozni, sütögetni, a virágokkal körülvett, patakra néző „esküvői teraszon” – ahogy Tamás hívja – enni, borozgatni.

„Mindig kitalálok valamit” – mutat egyik kedvenc felfedezésünkre, a szabadtéri kis ökozuhanyra. És ha kicsit eltávolodunk a háztól, rábukkanunk a szerelmesek padjára, ami a kíváncsi szemek elől ugyan el van dugva, a fákra mégis szép kilátást nyújt. Tamás és Ibolya 22 éve alakítgatja, szépítgeti a házat, a kertet: „rengeteget melóztunk vele, de szép lett. Az egészet magunknak építettük, és ha másnak is tetszik, az jó.” 

Mielőtt lefekszünk, Ibolya felhívja a figyelmünket, hogy lehet, hogy éjszaka nem leszünk egyedül: a padláson néha pelék dzsemboriznak. Hallatszik a patak – volt vendég, aki túl hangosnak találta a vízcsobogást. „Megtudtam, hogy a legtöbb vendégünk nem mesél rólunk, nem adja tovább az infót arról, hol volt, mert attól tart, hogy neki nem lesz helye” – mondja nevetve Tamás. Meg tudjuk őket érteni.