„Ha nem jön be, legalább van egy szép házunk”

Vettünk egy házat, Facebook-oldal lesz belőle

Amikor Petrányi Nóra létrehozta a Házunk Mindszentkállán Facebook-oldalt (akkor még Vettünk egy Házat Mindszentkállán névvel), lényegében új műfajt talált fel: a folytatásos lakberendező reality-t (a felújítás indulásáról tavaly mi is írtunk). Az első pillanattól fogva mutatta a képeken, videókon, hogyan lesz egy egyszerű, szürke, jellegtelen házból családias, barátságos nyaraló a vakolat színének keverésétől a menő gyerekpárnák beszerzésén át a sok – nagyon sok – fejtörést okozó névválasztásig. Az oldallal rögtön sokan azonosultak, elvégre ki ne vágyna arra, hogy elrebegje a mondatot: Van egy házunk Mindszentkállán. Petrányi Nóri és férje, Benedek Norbi, valamint Norbi gyerekkori barátja, Kiss Gergő és felesége, Ortutay Judra ezen szerencsések közé tartozik.

Abban nincs semmi meglepő, hogy Nóri és Norbi kétéves angliai tartózkodás után hazatérve beleszeretett a vidékbe. Évekig itt nyaraltak, de szembejöttek az ismerős problémák: nehezen találtak megfelelő házat, mert vagy kicsi volt, vagy nem volt jó helyen. Így felmerült, hogy jó lenne egy saját ház, „de a sztenderd nyaraló-projekt csak viszi a pénzt” – magyarázza Norbi, aki pénzügyesként a realitást is látja a rózsaszín ködön túl. Ennél valami többet akartak.

Ha nem jön be, marad egy szép házunk

Aztán meglátták az egyik faluba vezető utcában a komor, okkersárga házat. Egykor ez volt a falu pártháza, a felújítást végző mesterek kulcstartóján is ez a címke lifegett, a faluban mindenki így ismeri. Nóriék fél évig gondolkodtak rajta, hogy meg merjék-e venni. Minél többet jöttek ide, annál jobban beleszerettek, és fantáziát láttak benne. Annál is inkább, mert a kis kert szinte adta, hogy vendégház legyen belőle. „Azt gondoltuk, hogy ha nem jön be, amit tervezünk, legrosszabb esetben marad egy szép házunk” – emlékszik vissza Norbi, aki gyorsan meggyőzte gyerekkori cimboráját, Gergőt, hogy társuljanak. 

Ahogy belevágtak, és egyre szépült a ház, egy pillanatra valóban felmerült Nóriékban, hogy nem lesz ebből vendégház. „Jobb lett, mint a budapesti lakásunk, a konyha tágasabb, és nincs ekkora teraszunk sem. Konkrétan meglegyintett a szele, hogy itt maradunk” – vallja be Nóri. „Olyan szépre akartuk csinálni, mint amilyenben mi is laknánk.” Ez azért jó jel, ha szállásról van szó. Magukat képzelték el a házban, így tudták, mi mindenre van szüksége annak, aki ide érkezik: a mosogatógépért, a rendes kávégépért, a hangfalakért hálásak a vendégek. A muffinsütő forma pedig különösen szerethető elem.

Grófias belmagasság a pártházban

És ha már a praktikumnál tartunk, az is meglátszik a házon, hogy egy kisgyerekes anyuka, Judra rendezte be. Gondoltak arra, hogyan lehet a ház valóban család- és gyerekbarát, ami nem csak azt jelenti, hogy a kertben hinta van és homokozó, és hogy beszereztek egy etetőszéket meg babakádat. „Van csúszásgátló a fürdőkádban, szűkítő a wc-re, ágyvédő minden ágyon, így nem kellett izgulni, hogy a mi gyerekeink miatt lesz balesetes a szép, új ágy, sok műanyag evőeszköz a konyhában” – írta egy elégedett vendégük pár napja Facebookon. Akinek kisgyereke van, az tudja ezt igazán értékelni.

A bútorokat innen-onnan szedték össze, piacon, saját gyűjteményükből, netről. „Próbáltunk nem elburjánzani az Ikea-bútorokkal, és azt a néhányat is meghekkeltük egy festéssel” – mondja Judra. A négy, egyszerű, letisztult stílusban és ötletesen berendezett hálószoba mellett a nappali, a konyha és az ebédlő egyetlen nagy közös teret alkot, ahol lehet bandázni és bulizni, a hosszú asztalnál éjszakákba nyúlóan beszélgetni és borozgatni. A falu népe egykor itt pingpongozott, tévézett, és nézte a május 1-jei felvonulást. „Ebbe szerettem bele” – mutat a plafonra Norbi. „Belépsz ide, és ekkora a belmagasság, ami kívülről nem is látszik. Az egyik kőműves azt mondta rá, hogy olyan grófias. Elég furcsa hasonlat egy pártházra” – meséli nevetve. Ha kinyitjuk az ajtót, a tér a terasszal meghosszabbodik. Télen is várnak vendégeket, a fűtésrendszer annyira mai, hogy okostelefonról lehet működtetni.

Külön ügyeltek arra, hogy helyi mesterekkel végeztessék a felújítási munkákat. A helyi közösség amúgy is fontos nekik: amikor elkészült a ház, bemutatták barátoknak, ismerősöknek, a falubelieknek, a felújításban résztvevőknek és mindenkinek, aki segített nekik, hogy mi lett a falu régi pártházából. A gulyást a ház előző tulajdonosa, a Mindszentkálla fővadásza, egyben kántora főzte.

A barátság villanyszerelés közben is megmarad

A helyiek az építkezés alatt folyamatosan kérdezték tőlük, nem költöznek-e Mindszentkállára. „Ez nekik valamiért fontos, hogy jöjjenek a fiatalok, legyen itt élet” – elmélkedik Nóri. „Azt kérték tőlünk, hogy vigyázzunk Mindszentkálla értékeire és aktívan vegyünk részt a falu életében.” Nóriék a nyáron folyamatosan kutatják a környék finomságait, a falubeli Marika néni mézeit, lekvárjait, a balatonhenyei Gyuri bácsi kertjének csodáit, amiket náluk meg is lehet kóstolni.

Bár a különböző munkák miatt később lett kész a ház mint szerették volna, a folyamatra csak vidáman emlékeznek vissza. A fiúkból valóságos ezermester vált – a villanyszerelést egy fizikus PhD-s barátjuk tanította meg nekik –, és a közös munka közben a barátságuk sem sérült. A kezdetekkor sokan óva intették őket attól, hogy egy több évtizedes barátságot kockára tegyenek, Norbi anyukája meg is ígértette velük, hogy a ház miatt nem veszhetnek össze. A párosukat látva ezt úgy tűnik, sikerült is betartani.

„Arról van szó az elején, hogy bevállalod, hogy lesz egy csomó bizonytalanság, kockázat, amire nem is számítasz. Nettó egy évvel később lettünk kész, mint amit a legoptimistább forgatókönyv szerint elképzeltünk. Az eredeti teljesen esélytelen volt. Tényleg azt hittük akkor, hogy nem nyúlunk hozzá a fűtéshez?!” – harsan fel Gergő nevetése. Majd utána megfogalmazza a lényeget: „Azt gondoltuk, na, ebből a házból csinálunk egy nagyon jó vendégházat. Nem rettegve vagy unottan, hanem nagy szeretettel.”