Ahol elveszhetsz a szőlőben – a Borbély Vendégházban jártunk

Badacsonytomajból Káptalantóti felé haladva balkéz felől egy keskeny út vezet az épületegyütteshez – a tőkék és a karók közt. A tomaji Bazalt templomtól mintegy 1,5 km-re járunk. Mi tudatosan kerestük a helyet, de annak sem kell aggódni, aki először jár erre. Az elmúlt években a borászatok kijárták az önkormányzatnál és a helyi turisztikai szövetségnél, hogy névtáblák segítsék a tájékozódást. A táblák aprók, így a sofőrnek nem árt kinyitnia a szemét. Vagy még jobb, ha az anyósülésről segítenek a navigációban. Mint később kiderül, vendéglátónk is a turisztikai szövetség tagja jelenleg, így nagyban hozzájárul(t) ahhoz, hogy a régió ne a part menti pavilonok sokaságát és gyakran kritikán aluli kimért borok világát jelentse. 

Kocsink lassan halad a ház felé, de már messziről látjuk, hogy vendéglátónk elénk siet. Borbély Gabriella fogad bennünket, aki – többek között – a vendéglátásért is felel, de éppúgy felbukkan a pincében és természetesen a szőlőben is. Azonnal a frissiben felújított, aprócska, emiatt családias vendégház felé terel bennünket. Egykoron szobakiadással indult a vendéglátó karrier, a vendégház ennek szellemében épült. Egyszerű, sallangmentes, hogy semmi ne vonja el a figyelmünket a lényegről: a szívélyes vendéglátásról, a hihetetlen nyugalomról, s persze a nagyszerű borokról.

Négy, a tanúhegyek neveit viselő szoba közül választhatunk, mindegyikben két ágyat találunk, háromban pedig pótágyat is. A négy szobához két, teljesen felújított fürdőszoba is jár. „Ablakokat vágattunk a tetőre, korábban csak mesterséges fény volt a fürdőben” – árulja el kérdés nélkül is Gabriella.

Közösségi életet a konyhával egy légtérben lévő nappaliban élhetünk, ahol egy hatalmas, zöld cserépkályha uralja a teret. Mellette egy kanapé, amely a konyha és a hűtővel, tv-vel és hi-fi-vel felszerelt nappali felé néz.

Tekintetünket azonban legjobban a terasz, pontosabban az onnan nyíló panoráma vonzza: a főút melletti szőlőültetvények felé és az út mögött emelkedő Örsi-hegyre van kilátás. Az est leszálltával az is kiderül, hogy a Hold éppen a hegy mögött kel fel. Giccses? Kicsit már igen, de ettől még megunhatatlan.

Gabriellát kérdezve megtudjuk, hogy ősztől tavaszig hétvégére (péntek délutántól vasárnap délelőttig) a ház 8-11 fő részére, személyenként nem egészen 16 000 Ft-ért elérhető – az árban benne van egy borvacsora és két napra reggeli –, egyéb napokon pedig 6500 Ft/éjszaka a szállás ára.

Mivel csak most indul majd a szezon, adódik a kérdés, vajon a téli hónapokban működik-e a pincészet: „A hosszú hétvégék, illetve a szilveszter teltházas, de mostanra a hétvégék is rendszeresen foglaltak” – mondja Gabriella, majd felveszi a telefonját és bő negyedórás beszélgetésbe merül egy jövendőbeli vendéggel, aki nem tud választani az általa felsorolt mintegy öt különböző menüből. A hívás önmagáért beszél: jönnek a vendégek.

Az 1996 óta működő családi vállalkozás lassan, de biztosan növekszik. Jelenleg majd 23 hektáron gazdálkodnak, többek közt a Badacsony, a Gulács, a Tóti, a Csobánc és a Bács-hegy dűlőiben.

A ház körül minden irányban szőlőültetvényeket, illetve egy, kisgyermekes családok fogadására is alkalmas játszóteret látunk. Szó szerint elveszünk a szőlőben, amit személy szerint nagyon élvezek, de Gabriella szavai kijózanítanak: „Akadt olyan vendégünk, aki panaszkodott a madárcsicsergésre”. Akadnak itt más zajok is: Gabriella kihangsúlyozza, hogy a vendégeiknek mindig elmondják, hogy ez itt a központi borászatuk, így számítani kell arra, hogy ők vagy az embereik a szőlővel dolgoznak.

Nyugalmat kínálnak, de egyúttal a lehetőséget is arra, hogy – még ha passzív szereplőként is – a vendégek részt vegyenek a központ életében. Habár a házikót most újították fel, a munkának még nincs vége: a kóstoltatót is bővíteni fogják a közeljövőben, illetve a régebbi és az újabb bútorokat egységesítik. Emellett tervben van további kis apartmanok felépítése is, így akár nagyobb társaságok is megszállhatnak majd itt egyszerre.

Ahogy körbe sétáljuk a házat, a szemünk megakad a tőkék közt fekvő venyigéken. Gabriella elárulja, hogy az ott Karósnak keresztelt Olaszrizling tőkesora. A bakművelésű ültetvény elmúlt 60 éves, a Karósból mindössze 1000 liternyi készült sorszámozott palackkal, s csak itt helyben, illetve a család borteraszán elérhető.

A kóstoltató felé vesszük az irányt: az előtérben asztalok, boros polcok és egy pult fogad bennünket. A régi borospincében egy társaság kóstolgatja a pincészet borait. Hamarosan érkezik a vacsora, amiből – családi pincészet lévén – nincsen két egyforma: házikosztot eszünk, ami erősíti azt az autentikus jelleget, amelyet a vendégházban is tapasztaltunk. A vendégek előzetes egyeztetés alapján kérhetnek menüt, minket azonban meglepnek: hagymaleves és bakonyi sertésragu rizzsel a két fogás. A házias jelleg másnap reggel is visszaköszön: paraszttállal indul a nap (házikolbász, sonka stb.), mellé házilekvár, főtt tojás, friss zöldségek és tea dukál.

Feltűnik vendéglátónk fia, Borbély Tamás is, akiről már mi is írtunk korábban: Tamás értő kézzel nyúlt a szőlőhöz, s rögtön nagyot is dobott Tomaj névre keresztelt háziasításával. Az eredetileg Olaszrizling és Kéknyelű szerelméből született bor azóta kiegészült a Rózsakővel is, tovább árnyalva eklektikus, egyszersmind mégis harmonikus ízvilágát. Szívünk szerint ezzel indítanánk, ám Tamás a Bóbita névre hallgató gyöngyöző borral kínál bennünket. Kellemes pezsgés vacsora előtt.

Izgatottan várjuk a folytatást, ami hamarosan meg is érkezik: Pinot Noir Rosé (Kinnagangon) éppúgy kerül a poharakba, mint a legújabb Szürkebarát. Utóbbi döbbenetes meglepetés: a fajtától megszokott ízt vártunk, helyette izzó édesség forrósítja a torkunkat, amely elülve átadja helyét a gyümölcsös utóíznek. Tamás elmondja, hogy a technológiának és az egyedi talajnak köszönhetően valódi édes illúziót produkál az idei termés. Ő is és édesanyja is büszke az almasav-bontásban elért sikereikre: az egykor a hazai borásztársadalom által szkeptikusan fogadott új üzemi borászati technológiát ma már biztos kézzel kezelik. Az apró kóstoltató és a kisház ne csapjon be senkit: a Borbély család tagjai szerények, de a szakmai vásárokon, versenyeken nagyon is jól cseng a nevük. Boraik állandó kiváló minősége több éve a védjegyük.

„Ezt tudja Badacsony, a tüzes bort!” – lelkendezik Gabriella, aki elárulja, hogy idén ez a kedvenc bora. Később nevetve hozzáteszi: „Mindig azt mondtam, hogy nekünk a borral kell foglalkozni, hiszen a nevünkben is benne van”. A Szürkebarát után még megérkezik a sokakat megosztó Pinot Noir (Oraculum) és a várva-várt Karós is a maga krémsajtos, füstös ízével. Utóbbi jó altatónak is bizonyul, így fáradtan veszünk búcsút aznap estére.

Ébredéskor valóban csak a madarak csiripelése hallatszik, a traktorzaj ezúttal elmarad. A nap fénye éppen a teraszt aranyozza be; ez, és a hosszú szőlősorok látványa nyugalmat sugall. A reggel paraszttállal indul (házikolbász, sonka stb.), mellé házilekvár, főtt tojás, friss zöldségek és tea dukál. Bőségesen elegendő a napindításhoz. Reggeli után, a birtokról kigurulva még órákig élveznénk a tőkék látványát, de mindennek vége van egyszer, így mi is elérjük a főutat. Ott véget ér a varázs és újra a hétköznapokba csöppenünk.