Sem közút, sem vasút nem állja a balatoni tojásrakó teknősök útját

Az utóbbi hetekben szembejöhetett az emberrel egyes balatoni tematikájú Facebook-oldalakon, hogy a természetvédelem rajongói már nagyban készülnek a mocsári teknősök vonulására. A tenyérnyi méretű teknősök ilyenkor kicsit eltávolodnak a Balaton-parttól, és nem zavartatva magukat ásnak egy lyukat, amibe tojásokat raknak le. Hogy mit kell erről a rituáléról tudni és mivel segíthetjük a teknősök túlélését, abba Magyari Máté, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Nyugat-Zala Tájegységének osztályvezetője avatott be minket.

A mocsári teknősről kezdőknek

Veszélyeztetett hüllőfaj, Magyarország egyetlen őshonos teknőse a mocsári, ami "életét természetes álló- és folyóvizekben, mocsarakban éli, a mesterséges víztestekben is megtelepedhet, de a víz szennyezésére érzékeny". Mérete sok mindentől függ, de a kifejlett egyedei 20-35 centiméter hosszúak is lehetnek. Magányos állat, csak a szaporodási időszakban és a napozóhelyeken látható csoportokban.

Félni kár lenne tőle, ugyan ragadozó, de vízirovarokat, csigákat, férgeket, kisebb halakat, dögöt fogyaszt. Igazi matuzsálem lehet, akár 50-60 évig is élhet. A nehéz időszak az életében az első 2-3 év, amikor "hatalmas a pusztulás veszélye, általában a lerakott tojások 1-2 százaléka éri csak meg ezt a kort." Tojásai lágyhéjúak, azokat a szárazon, napsütötte, könnyen felmelegedő talajba rakja. Sokszor egy területet több nőstény is kinéz magának, így "fészektelepek" alakulnak ki. Hidegvérű állatként a telet nyugalmi állapotban, az iszapba vagy a fövenybe ásva tölti.

Megindulnak a teknősök

A mocsári teknős a naptár helyett az időjárást lesi: ha kellően meleg van - tavasz végén vagy nyár elején -, akkor a nőstény a partközeli, ritkábban távolabbi fészekrakó helyekre vándorol. Könnyen átmelegedő, növényzetben szegény talajba ásnak erős karmaikkal csésze alakú, kb. 10 centiméter mély gödröket, amikbe 5-15 tojást tojnak, majd befedik azokat. A tojásrakás hetekig elhúzódhat, és a további ragadozók - mint a rókák - veszélyt jelentenek, a fészkek nagy részét kirabolják, a tojásokat megeszik. Magyari Máté elmondta: 

"ezt például a Kis-Balatonon speciális fészektelepvédő kerítésrendszerrel igyekszünk meggátolni."

A szakértő elmondta, mi is egyszerűen segíthetünk a teknősöknek. Mivel a vizes élőhelyeket és a fészekrakóhelyeket sokszor utak választják el, megvan a gázolás veszélye. Ha az úton teknőst látunk, "a legegyszerűbb, ha haladási irányának megfelelően átsegítjük az akadályon, ehhez semmiféle szakértelem nem szükséges." A problémás területeken egyébként ez a gond is megoldható beépített kétéltű-hüllő terelők és átjárók alkalmazásával. A nemzeti park közreműködésével úgy épül az M76-os autóút is a Kis-Balatonnál, hogy beépítettek teknősaluljárókat.

Sok veszély leselkedik rájuk

Azonban az utak zömét nem keresztezi hüllőalagút, így sok teknős esik az autók áldozatául. Magyari Máté szerint sok kutatás foglalkozott már ezzel a témakörrel. Mindenesetre az biztos, hogy csak a Balatonnál évi több száz egyedet gázolnak halálra, zömmel pont a tojásrakásra induló nőstényeket. Ha a teknőst nem ütik el, tojást rak, az utód kikel és túléli a ragadozókat, még így is sok minden veszélyezteti: a vizes élőhelyek állapotromlása, a klímaváltozást kísérő kiszáradása, átalakulása.

A kis teknősök nyár végén, ősz elején kelnek ki, de akad, amelyik csak következő tavasszal. A 2-3 centis kicsik "kiváló érzékkel a legközelebbi vizes terület felé veszik az irányt", esélyük abban rejlik, hogy kiválóan rejtőzködnek. Persze kicsinységük a hátrányuk is lehet Magyari Máté szerint:

"Az úttesteken csupán a felnőtt egyedeket vagyunk képesek észlelni és adott esetben elkerülni, vagy némi jóindulattal akár át is segíteni a túloldalra."