Mi van, szabadságra ment az agyad, hogy matracról ugrasz kisvízbe?

Tikkasztóan melegnek ígérte a meteorológia a csütörtöki napot így augusztus közepén, szóval mi mást is tehettünk volna, mint elmentünk az alsóörsi strandra. No, nem ám azért, hogy csobbanjunk a huszonpárfokos Balatonban, hanem hogy meghallgassuk, mit mondanak és tesznek Bagyó Sándor és társai, összefoglaló nevükön a vízimentők. Bagyó ugyanis arra készült, hogy a szokásos feketehumoros, lehengerlő stílusában előadja: 

nem szabad megölni magunkat strandolás közben idióta, meggondolatlan viselkedéssel.

Hebling Zsolt polgármester, Polányi Zoltán, a szponzor Uniqa Biztosító igazgatósági tagja, valamint maga Bagyó úr jelent meg a strandon, na meg egy kupac tévéstáb és újságíró (utóbbiak szigorúan az árnyékban pocolva). A két potentát udvarias körei után Bagyó Sándor felvezette a helyszínt: neki kapóra jön, mivel alsóörsi lakos, jól ismeri ezt a hiperbiztonságos strandot. "Van egy negyedik, legkisebb gyermekem, erre a strandra őt is nyugodtan elengedem" – magyarázta.

Rátért a lényegre: "egy ember elvesztése súlyos tragédia az egész családnak", ezért mindent meg kell tenni a strandbalesetek elkerülésére. Épp emiatt fontos a sajtó szerepe is, ami felerősíti a vízimentők hangját és figyelmeztetéseit. A strandolók újra meg újra ugyanazokat a hibákat követik el, és azt hiszik, velük bármilyen rossz dolog sohasem történhet meg (hozzátette, ez a "huszáros-magyaros virtus" a vérünkben van).

Kreáltak egy különleges fogalmat is: ez a szabadság-üzemmód.

Ilyen üzemmódba kapcsol a Balatonnál pihenő ember agya, felelőtlenné válik, jön a virtus, az alapvető dolgok túl lazán vétele. Lejön a tóra a szabiüzemmódban lévő, olykor úszni sem tudó ember, vesz méregdrágán egy felfújható unikornist, amiről "látható, hogy ez nem egy hajó, ez instabil", aztán meg van döbbenve, ha beborul róla. Nyaralás közben is meg kell őriznünk a józan eszünket, bármikor beüthet a baj (Bagyó itt elmesélte, egyszer ártatlannak tűnő hólapátolás közben törte könyökét).

Ezután következtek a hadgyakorlatok. Készséges vízimentők mutatták meg, hogy lehet könnyen leégni, elaludva a pokrócon árnyékban, majd felébredve a tűző napon (a Föld ugye forog). Bagyó megmutatta, hogyan lehet becsúszni a partmenti rézsűről a vízbe, hogyan lehet beesni a vízibicikliról felhevült testtel, miért marhaság kisvízbe ugrálni (itt felidézte annak a fiúnak a történetét, aki így törte gerincét és él a mai napig szinte teljesen lebénulva), mennyire instabil az unikornis.

Egy rakat mentőeszközt is bemutatott – amikkel végre egyes vízibicikliket is felszereltek –, mint az általuk kifejlesztett mentőkötél vagy a magától felfújódó Restube. Felszólított, ha strandolóként tudunk valamiben segíteni, pl. egy eltűnt személyt megkeresni a vízben, csatárláncba fejlődve, ne habozzunk, életet menthetünk. Végül a sajátos bagyói stílusban feltette az eldöntendő kérdést:

"Döntsük el, mi legyen: koporsó vagy megelőzés?"