A ST. DONAT birtokai Csopakon és Tihanyban találhatók, összesen mintegy 15 hektáron termesztenek szőlőt, teljes egészében ökológiai művelés alatt, saját kézben tartva a termesztés és borkészítés minden mozzanatát. Boraikat mesés borteraszukon is megkóstolhatjuk, illetve a hazai éttermekben, sőt már régóta jelen vannak az európai, az amerikai, illetve most már az ázsiai piacon is. Tamást ezekről a sikerekről és a jövő terveiről is kérdeztük.
We Love Balaton: Mitől olyan különlegesek a ST. DONAT tételek?
Kovács Tamás: Az elmúlt harminc évben tudatosan úgy vásároltunk területeket, hogy azok a Balaton-felvidék három legértékesebb és legegyedibb kőzet- és talajtípusán helyezkedjenek el – ezek a vörös homokkő, a márgák és a vulkanikus talajok. A kezdetektől ez a tematika jelenik meg a ST. DONAT címkéin is, amiknek a grafikáit az utóbbi időben én magam rajzolom.
K. T.: Kicsi borászat vagyunk, ahol a metszéstől az arculaton át az exportig sokrétű feladatokat kell tudni megoldani. Szerencsémre egy profi kis csapat segít abban, hogy az elképzeléseimnek megfelelő minőségű szőlőt tudjunk szüretelni a területeinkről, vagy épp ne legyen sok gondom az adminisztrációs útvesztőkkel. A pince mélye viszont már az én világom, az én meditációs és alkotói műhelyem. A borkészítés során a kevesebb több elvét követem, a legfontosabb segítségeim az idő és a gravitáció. A mai rohanó világ és a kereskedelem nagyrészt a gyors borokra van beállva, amiket adalékok tucatjaival és modern technológiai beavatkozásokkal iskoláznak népszerű egyenízekre, és képesek fél évvel vagy akár már néhány hónappal a szüret után a polcokra varázsolni. A ST. DONAT borok lassabb utat járnak be, hosszan érnek finom seprőn, kizárólag a gravitáció tisztítja őket. A bor teljes ízét, egyediségét megőrizve, adalékmentesen, derítés és szűrés nélkül kerülnek végül palackba. A világszínvonalú termőhely, az ökológiai művelésű, vegyszermentes szőlő és a slow winemaking adja együttesen azt a minőséget, ami azonnal észrevehető, és amivel a borok bárhol a világon meg tudják állni a helyüket.
WLBa: A ST. DONAT borok nagy részét az USA-ba, Németországba és a skandináv országokba exportáljátok, de újabban az ázsiai piacok felé is elindultatok. Hogy lehetséges kis borászatként ennyi országba szállítani?
K. T.: Ez egy tévesen rögzült gondolat, hogy a világpiacon csak nagy mennyiséggel lehet érvényesülni. Természetesen van az a volumenszegmens, ahol az alacsony ár számít, és ehhez mennyiség kell. De ebben a kategóriában Magyarország sosem lesz tényező. Ráadásul a világ nem sok, hanem érdekes borokat vár Magyarországról. Olyan borokat, amik nem az ismert, nagy borvidékek utánérzései, hanem amik a helyi szőlőfajták és a mögöttük lévő termőhelyek tiszta megfogalmazásai. A magyar bor nagyon kis tényező a világpiacon. Ehhez képest rengeteg fajta és borvidék van itthon. Ezek sikeres kommunikációjához olyan gigászi összegeket kéne elkölteni bormarketingre, aminek a töredéke sem áll a rendelkezésre a kis méretünkből adódóan. Én úgy látom, hogy jelenleg külföldről nézve a magyar bor az a furmint és a kékfrankos. Ez a két történet tudja könnyen áttörni az ingerküszöböt, ebből kell tudni szerethető és érdekes borokat felmutatni. Nálam emiatt ez a kettő a fő fajta, mely kiegészül még az olaszrizlinggel. A korábban részletezett szőlészeti és pincefilozófia pedig segíti, hogy ne csak ezek a külföldön ritkán kóstolható fajták, hanem a magas minőség is hívószó legyen.
WLBa: Nemrég a Maldív-szigeteken is jártál a borokkal. Hogy jött ez a lehetőség?
K. T.: Igen, sokan kérdeztek is erről, amikor látták a képeket és az Insta-sztorikat. Kicsit messzebbről indítanám a dolgot, hogy egyáltalán miért jönnek szóba ilyen távoli, egzotikus piacok. A bolygón folyamatosan változik, hogy épp merre van nyitottság kevéssé ismert termőhelyek különleges boraira. 10-15 éve az USA volt ez a „forró pont”, az utóbbi 5 évben inkább Skandinávia, a következő 5-10 év pedig nagyon úgy tűnik, hogy Ázsia lesz. Ázsián belül is a gasztronómiában erős metropoliszok, illetve a turisztikailag frekventált nyaralóhelyek. A Maldív kicsit ennek a kettőnek a metszete, vagy ahogy az ottani kereskedőm mondta egyszer: a Maldív-szigetek a borok számára Ázsia legcsinosabb kirakata, egy ugródeszka a fine dining erőközpontok felé. Magát a kapcsolatot az ottani kereskedőkhöz egy indiai sommelier-n keresztül sikerült megszereznem. De az, hogy egy kezdeti Zoom meetingből konkrét szállítmány is legyen, már a borok minőségén múlott. Meg azon, hogy felkeltsék annyira az érdeklődést, hogy egészen Csopakig jöjjenek személyesen. A Maldív-szigetek turisztikai nagyhatalom. Borsos árú resortjain a világ legtehetősebb vevőköre áll sorba, hogy megfizesse a Robinson Crusoe-élmény luxusverzióját. A vendégkör itt is lassan, de folyamatosan változik. Jelenleg épp egy olyan generációváltás zajlik, ami az újdonságok és különlegességek felé nyitottabb vendégeket hoz magával. A resortok között is hatalmas a verseny, nem lehet sablonos dolgokkal érvényesülni. A borlapok is ehhez vannak igazítva. A jól ismert címkék mellett növekvő igény van a kisebb termelők egyedi borai iránt.
WLBA: Milyen programokkal jelentetek meg a helyszínen, és mennyire lehet ugródeszka ez a maldív vonal számotokra Ázsia felé?
K. T.: A szállodák hetente reptetnek magukhoz Michelin-csillagos séfeket a világ minden tájáról, ritkábban pedig a borász is megjelenik borvacsorákat tartani. Ilyen szerepre volt nekem is lehetőségem, amikor hosszas szervezés után a maldív partnerem négy resorton szervezett ST. DONAT-rendezvényt, melyből három esemény borvacsora is volt egyben. Ilyenkor amellett, hogy összeáll egy-egy különleges és jó program, fontos része a látogatásnak, hogy személyes kapcsolatok alakulnak ki a partnerekkel, amik erősítik a borok iránti elköteleződést. Hogy mennyire igaz, hogy a borok számára a Maldív-szigetek egy ugródeszka tud lenni Ázsia felé, az majd kiderül. Mindenesetre nemrég a szingapúri Vinexpo Asián is megjelentünk a borokkal, ahol amellett, hogy ismét találkoztunk a maldív barátainkkal, Szingapúr, Malajzia és Dél-Korea felé is sikerült biztató kapcsolatot építenünk.
WLBa: Hogyan tudsz egyszerre a pincében is dolgozni és közben a Maldívon vagy Szingapúrban is piacot építeni?
K. T.: Természetesen nem egyedül. Hatalmas segítség számomra Crab Maria, vagy ahogy mindenki ismeri: Babett, aki rengeteg energiájával egy maroknyi hozzánk hasonló filozófiájú és léptékű borászatnak segíti a piacépítést. Az általa tavaly életre hívott FÖLD közösségi márka alatt jelenünk meg számos külföldi rendezvényen, ahol Közép-Európa organikus borait képviseljük elsősorban magyar, de most már más környékbeli országok termelőivel is közösen.
WLBa: Végezetül, a nemzetközi vizekről visszaevezve a Balatonra: mit tartogat nálatok a birtokon a balatoni nyár?
K. T.: Egész évben nyitva vagyunk a borainkra és a birtokra kíváncsi látogatók számára. Nyáron amellett, hogy egy pohár bor és pár finom falat mellett el lehet veszni a kilátásban, rendszeresen szervezünk jazzesteket, valamint tervben vannak grillesemények is a teraszon. Mindenről folyamatosan hírt adunk a social media felületeinken.
Itt találjátok a nyári eseményeket.
A Csopak környéki szőlők védőszentje Szent Donát, akihez a nyári viharkárok enyhüléséért fohászkodtak évszázadokon át a helyi szőlőművelők. A feljegyzések szerint Donát magas rangú légiós katonaként szolgált a Duna mentén a II. században, és egy nyári csata során imájával csodát tett. Amikor az ellenség tőrbe csalta a rómaiakat, fohásza meghallgattatott, egy nagy jégverés félbeszakította a harcot, így megmenekültek a rómaiak. A csata helyszínétől délebbre eső területek ekkor települtek be először kereskedelmi céllal ültetett szőlőkkel, amelyek ma is az itteni táj jellegzetes elemei.
(Borítókép: ST. DONAT)
