Zavaros, fura és pezseg is, mégis imádják – Mi fán terem a natúr bor?

Ahogy egyre nagyobb az igény arra, hogy tisztán, vegyszermentesen táplálkozzunk, úgy a borok esetében is ez az egyik fő mozgatórugó. A tiszta forrást ebben az esetben a natúr borok jelenthetik, azonban ez sem fehér vagy fekete, ahogy az életben semmi sem.

Minden élelmiszernél fontos szempont az, hogy milyen körülmények között termelik meg. A natúr borok esetében ez legtöbbször 

organikus vagy biodinamikus művelést jelent. 

Lefordítva ez annyit jelent, hogy semmilyen felszívódó szert nem használhatnak a növényvédelemben. A kén és a réz használata megengedett, emellett különféle (jellemzően növényi) szerrel próbálják megvédeni a szőlőt a fertőzésektől. Mindezek azt szolgálják, hogy a szőlő természetes védekezőképességét, immunrendszerét megerősítsék, hogy jobban ellenálljon a betegségeknek, fertőzéseknek.

A biodinamikus szemlélet egy szinttel feljebb lép, ennél a holdállás komoly szerepet játszik, annak megfelelően végzik el az egyes szőlőmunkákat. A biodinamikus mezőgazdaság egyébként nem újdonság, az alapjait az a Rudolf Steiner rakta le az 1900-as évek elején, akinek a nevéhez a Waldorf-pedagógia is kötődik.

Ahány pince, annyi recepttel találkozhatunk, de minden mozdulat arra törekszik, hogy a gyümölcs értékeit a legteljesebb formájában megőrizzék. Ez legtöbbször a beavatkozásmentességet jelenti: van, aki préseletlen fürtöket erjeszt, majd a kierjedt bort a hordóból közvetlenül palackozza, de az teljesen általános, hogy a bor fejlődését nem zavarják meg fejtéssel és különféle borászati műveletekkel.

A spontán erjesztés közös alap a natúrpincéknél, a bogyókon megtalálható természetes élesztőkre bízzák a borrá válás folyamatát. Ezáltal a termőterület még hangsúlyosabban jelenhet meg.

Ami ugyancsak mindenkinél fontos szempont, az a kén használata. Azaz leginkább a nem használata, mivel a natúrborászatok legfeljebb palackozáskor és akkor is csak minimális kénnel dolgoznak. A kénezés leállítja a borban zajló mikrobiológia folyamatokat, ezáltal biztosítva az eltarthatóságot, ez pedig a natúrborászok szerint 

az izgalmat is eltünteti a borból.

Az eltarthatóságért a kén hiányában általában a seprő felelős, de a bor savai és alkoholtartalma is segít megőrizni az értékeket. Egész röviden: a pincében semmit nem adnak a borhoz, és semmit nem is vesznek el, azaz a borok szűretlenül, derítetlenül kerülnek palackba. Ez okozza az opálos megjelenést, viszont sokszor a korty is krémesebb a seprőtől. 

A spontán erjesztés persze gyakran kiszámíthatatlan, azt pedig minden borász maga dönti el, hogy belefér-e neki akár az egész éves munka kockáztatása egy félrement erjedés miatt. A kén ugyanis fontos szerepet tölt be a borban, megvédi a betegségektől, minimális eséllyel alakulnak ki borhibák.

A vörösborok egy részét egyébként sok borászat ugyancsak szűretlenül, derítetlenül palackozza. A minimális beavatkozásra törekvés szintén megtalálható a hagyományos borok esetén, de tény, hogy sok, a piacon megtalálható bor készre van csiszolva. 

Mire számíthat az ember, ha natúr bort kóstol?

Ha kellő nyitottsággal állunk hozzá, komoly élményekben lehet részünk. Amikor egy natúr bort a megfelelő pillanatban kapunk el, azt érezzük, hogy tökéletes italhoz van szerencsénk. Egyszerűen jólesik minden apró korty, 

miközben szokatlanul friss gyümölcsösséggel, energiákkal találkozunk.

Érdemes a lehető legkülönfélébb borokat megkóstolni, mert a pét-nat (pétillant naturel, azaz természetesen gyöngyöző), a narancsbor, az amforás vagy a szénsavmacerált bor mind-mind a szőlőfajták eddig ismeretlen arcát tudják megmutatni. Ha natúr bort választunk, könnyen lehet, hogy a megszokottól eltérő élményben lesz részünk. Mivel a borok szűretlenül-derítetlenül kerülnek palackba, a konvencionális borok tükrös tisztasága nem elvárható. Cserébe kóstoláskor másféle élményben lesz részünk, a korty sokszor krémesebb, teltebb. Annyira, hogy a műfaj rajongói még „nyelési komfortról” is beszélnek. 

Ha pét-natot bontunk, újabb meglepetések érhetnek, a seprővel palackozott őspezsgő ugyanis igen intenzív bontáskor, ha nagyon felrázzuk, vagy nem elég hidegen bontjuk, akár egy félpalacknyi is kilövellhet. Ha biztosra mennétek, érdemes az átlagosnál jobban lehűteni és nagyon óvatosan bontani, finoman sziszegtetve a kupakot. Vagányabbak egy szöget is üthetnek a kupakba, majd, amikor távozik a nyomás, simán bontható a palack.

Fontos azonban megjegyezni, hogy simán lehet egy natúr bor fura ízű is. Igen, fura. Az ecetsav, az egeresség, a körömlakkos jegyek gyakrabban előfordulnak. Úgy érzed, hogy kézműves sört kóstolsz? Akár még ez is belefér, a fehérboroknál gyakran említik a sörélesztős karaktert. A natúrfilozófia szerint ezek nem hibák, hanem a termelő kifejezőeszközei, a mértékük pedig a természet eredménye. 

A legfontosabb minden kóstolásnál a nyitottság, a kíváncsiság, csak így élhet át új élményeket az ember. A végén pedig úgyis az a lényeg, hogy kérsz-e egy újabb pohárral, vagy nem.