Általában két módon vélekednek az emberek arról, amikor egy hely több évtizeden át egy település meghatározó szereplőjévé válik. Kevésbé szerencsés helyzetben sokan nem igazán értik a miértjét, jó esetben viszont az éveken át visszatérő törzsvendégek, a jó élmény és a finom ízek miatt sokaknak kelti fel az érdeklődését. Ilyen a zamárdi Hirschmann Fagyizó is, ahol Hirschmann Máté és Hirschmann-Rakonczai Anna avatott be a fagyizó történetébe.
Hamisítatlan déli parti környezetbe csöppenünk a Táncsics Mihály utcában, körülöttünk kertes házak, az utcát fák szegélyezik, az egyik végén a vasúti sínek, a másikon a Balaton zárja közre a környéket, sokak nyara telt és telik hasonló utcákban. A fagyizót konkrétan az egyik családi házban találjuk, ahol egy árnyas teraszról lehet bemenni a kis helyiségbe, bent éppen az aktuális ízeket nézegetik a látogatók.
A pultban 10-féle fagyinak van hely, ennek körülbelül a fele állandó, a felét pedig változtatja Máté, a Hirschmann család negyedik generációs fagylaltkészítője. Öröksége édesapján és nagymamáján át egészen cukrászmester dédpapájáig, Szarvas Andrásig vezethető vissza, akinek a története temesvári cukrászdájából indult, a második világháborús hadifogság után egy rövid ideig Budapesten folytatódott, majd egy családi nyaralás alkalmával tévedtek a környékre, és – ahogyan Máté fogalmaz – itt is maradtak.
Családi vonás, hogy mindenki makacs
A dédpapa cukrászmesterként sok mindent csinált, de a fagyikészítést szerette a legjobban. Temesváron több süteményt és kézzel készített bonbonokat is árult, itt Zamárdiban 1965-től viszont már csak a fagyikkal foglalkozott. Lánya, Szarvas Piroska (Máté nagymamája) a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején vette át az üzletet, amikor a dédi fizikailag már képtelen volt azt vinni. „Nálunk családi vonás, hogy mindenki makacs” – egészíti ki a gondolatmenetet, kijelentését pedig felesége, Anna egyértelműen megerősíti sokat eláruló mosolyával. (A jelenleg ismert Hirschmann név a nagymama férjéhez, Máté nagypapájához kapcsolódik.)
Máté édesapja nyolc évvel ezelőtt adta át teljesen az üzletet, de a cél egyik generáció esetében sem változott:
A fagyizó maradjon a családé, maradjon itt, és a mennyiség ne menjen a minőség kárára.
„A hagyományos ízek esetében az összes alapreceptet megtartottuk, legfeljebb a régen előszeretettel használt alapanyagokon változtattam. Például tejpor helyett tejet, tojáspor helyett tojássárgáját használok, ezek ma már alapvető dolgok, a gyümölcsös ízeknél pedig környékbeli őstermelőktől szerzem be az alapanyagot” – mondja Máté, aki hozzáteszi, hogy mind a négy generációnak megvannak a saját receptjei is. A bonbon a dédpapa ötlete, ez egy rumos-csokoládés íz, és tényleg olyan, mintha egy tál jó minőségű bonbonból vettünk volna egyet. Ez az egyik olyan fagyi, amely szinte mindig kapható a citrom, a csokoládé, a vanília és az egyik piros gyümölcs mellett, de a házi bodzaszörpből készült bodzafagyi is gyakori szereplő.
Édesapja egyik kitalált íze a banános nyaflaty, de akik ezt az elnevezést nem kapcsolják a Micimackóhoz (ez Tigris kedvence a mesében), azok általában nem is merik kimondani a nevét. Máté idei ötlete az epres kókuszfagyi, tavaly pedig a zabálom fantázianévre hallgató zabos vaníliafagylalt volt málnaszósszal.
Arra a kérdésre, hogy melyik az az íz, amit rendszeresen visszakönyörögnek, egyből rávágja a rizsszemeket is tartalmazó gyümölcsrizst és a grillázst: utóbbiba karamellalapba égetett, cukorba forgatott diódarabok kerülnek. Neki ez az íz túl édes, de persze mindent megkóstol, mielőtt kirakják a pultba. Azt is bevallja nekünk, hogy fagylaltkészítőként a kedvenc fagyija a bolti pálcikás jégkrém, de Anna szívesen kóstol. Ő kezeli a közösségi médiát is, így a befotózott gombócokat neki is tesztelnie kell – erről nevetve úgy nyilatkozik, hogy kifejezetten hálás feladatnak tartja.
Generációk találkozása
Májusban már egyre több nyaralótulajdonos érkezik Zamárdiba kinyitni, takarítani, szellőztetni a házat, így ha jó idő van, előszeretettel keresik fel a fagyizót. Sok az ismerős arc, és a hatvanéves múltból fakadóan rengeteg a törzsvendég.
Kedves látvány, amikor úgy érkezik meg egy család, hogy a legkisebb gyerek még csak pár éves, a nagyszülő vagy néhány esetben a dédszülő pedig arról nosztalgiázik, hogy még fiatalként is itt fagyiztak, ugyanezekben a székekben üldögélve. Van ebben valami különleges.
A székes példa nem túlzás, az elmúlt évtizedekben egyszer sem cserélték le egyiket sem, legfeljebb felújították vagy átfestették őket. A terasz végében régi használati tárgyak is helyet kaptak, az egyetlen újnak tekinthető dekoráció az Anna által festett két kép, de ezek is a retró hangulatot idézik.
A Hirschmann Fagyizó esetében olyan, mintha minden tekintetben megállt volna az idő, kizárólag a legjobb értelemben véve. Évtizedes receptek alapján készült ízeket kóstolhatunk, miközben a hetvenes-nyolcvanas években érezzük magunkat a minket körülvevő környezet miatt. A hatvanadik évforduló miatt most a fagyizóban egy időkapszulát is kihelyeztek, amibe mindenki dobhat egy rövid üzenetet, így mi is írtunk pár sort az utókornak.
Az időkapszulát hatvan év MÚLVA, 2085-ben tervezik kinyitni.
Elérhetőség
Hirschmann Fagyizó
(Borítókép: Kőrösi Tamás – We Love Balaton)
