Bárány Éva eredetileg pedagógus és közgazdász, harminc éve él Szigligeten. A kenyérsütés iránti szenvedélye azzal kezdődött, hogy családi borgazdaságuk, a Németh Pince borkóstolóihoz szeretett volna minőségi kenyeret kínálni, de a közelben nem talált megfelelőt, így gondolta, majd ő megcsinálja a megfelelőt. 2018-ban elkezdett saját kovászt nevelni, a hobbi hamar szenvedéllyé vált, a családtagok és rokonok után már az ismerősök is igényt tartottak Éva termékeire. Egy-két év alatt a kenyérsütés köré szerveződött az élete anélkül, hogy lelkesedése alábbhagyott volna.
A június közepe általában az az időszak, amikor a gyerekeknek elkezdődik a várva várt vakáció, a munka világában pedig sokan a nyaralásokig hátralévő napokat vagy heteket számolják. Évának ez 2024-ben pont fordítva sült el, amikor június 15-én megnyitotta a szigligeti Kenyérbárt.
„Fogtam is a fejem, hogy hogy lehetett ekkora hülyeséget kitalálni 50 évesen, miközben a 38 fokos hőség mellett még bent sütöttük a kenyeret” – emlékszik vissza nevetve.
Megálmodtam, hogy itt van a pékség
Az Eötvös Károly utca 9. szám alatt található bájos fehér ház egy ideje üresen állt, pedig több szempontból is remek, a közelben van parkoló, zöldterület öleli körbe, jó időben a kialakított teraszokon foglalhatunk helyet, miközben a gyerekek játszanak körülöttünk. Éva azt álmodta egy éjszaka, hogy ebben az épületben van a péksége. „Előtte meg sem fordult a fejemben ez a helyszín. Másnap felhívtam a polgármestert, aki azt mondta, pályázatot írnak ki rá, később pedig az is kiderült, hogy én voltam az egyetlen pályázó.” A pékség épülete pont százéves, a felújítás során fedték fel az 1925-ös évszámot a házfalon, a hátsó, üzemi épületet a 90-es években építhették hozzá. Az elmúlt években volt itt már kocsma, hamburgerező, de sok vendég olyan emlékeket idéz fel, hogy egy kertészet üzemelt itt régen.
A romantikus hangulatú külsőt – fehér fal és türkizkék ablakok, ajtók – a francia utazásai során látogatott pékségek ihlették. A belső rész nagyon otthonos, a hűvösebb időszakban egy igazi kuckós helyiség. A kedves részletek mellett hátul egy-két olyan régi eszköz is a dekor részét képezi, mint például a szita vagy a különböző sütőformák. Bent pár fő tud helyet foglalni, de sokan eleve csak azért érkeznek, hogy egy kávé elfogyasztása mellett elvigyék magukkal a szokásos kenyerüket.
Nosztalgikus pékáruk és kovászos kenyerek
Éva elkötelezett a kovász mellett. Körülötte is egyre többen vannak azok, akik nem tudják megemészteni a sütőipari élesztőt, például a gyerekei sem. Az abszolút slágertermék a klasszikus félbarna kenyér, de készít teljes kiőrlésű rozskenyeret is, illetve tökmagosat és szőlőmagosat. „A magyar emberek nem kísérleteznek, ha elfogy a világos kenyér, esetleg akkor visznek mást, és ilyenkor jönnek rá arra, hogy milyen jó a többi kenyér is. Előfordul, hogy aztán később már másért jönnek vissza” – mondja Éva.
A kenyerek mellett minden más termék is kovászos, így például a focaccia, a briós, a mandulával szórt, pihepuha kalács vagy a kakaós csiga is. Választani nehéz, de nem lehetetlen, tudatosan nincs túl sokféle termék egyszerre a pultban, inkább mindig változik a kínálat. A pékáruk mellett egy-két házi sütemény is mindig van, amik jól jöhetnek a napi kávé mellé.
Szerintem nálunk a régi emlékek erősen jelen vannak, hagyományos péksütiket készítünk, amik felidézik a vendégekben a gyermekkort. Meg én úgy gondolom, hogy nem biztos, hogy reggelire mindenki mindig Croque Madame-ot enne, hanem például egy jó zsíros kenyeret vagy egy lekváros kalácsot.
A Kenyérbár egy év alatt biztos ponttá vált a helyiek és a környék nyaralótulajdonosai számára. Ide nem azért kell betérni, hogy órákon át élvezzünk egy villásreggelit, hanem azokért a pillanatokért, amikor a nagy pörgésben is régi ismerősként mosolyognak ránk, és azokért a pékárukért, amelyekbe beleharapva nosztalgikus érzések járnak át – miközben tudjuk, hogy minőségi, helyben készült és nem utolsósorban finom termékeket fogyasztunk.
Elérhetőség
Kenyérbár
(Borítókép: Kőrösi Tamás – We Love Balaton)
