„A szőlő nélküli állapot egészen gyorsan bekövetkezhet, hiszen 60 évvel ezelőtt, 1965-ben 246 500 hektár szőlő volt Magyarországon, amely mára 58 000 hektárra csökkent, azaz kivágtunk, eltűntettünk 188 000 hektár szőlőt” – kezdi nyílt levelét meghökkentő adatokkal dr. Laposa József tájrendező mérnök.
A szőlőterület kevesebb mint egynegyede maradt meg mára, ez az arány pedig a Badacsonyi borvidékre is igaz a mérnök szerint: a Badacsony hegy középső részének kivételével jóval kevesebb a szőlő.
A kérdés az, hogy akiknek köze van a jövő formálásához, azok akarják-e, hogy megmaradjon a 2400 éves Badacsony hegyi szőlő-és borkultúra?
Dr. Laposa József kérdésére, hogyha igennel tudnak felelni az érintettek, akkor egy nyilatkozatot vár tőlük, amelyben ki kell jelenteniük: A badacsonyi szőlő- és borkultúra kiemelkedő nemzeti táji, történeti és turisztikai érték, ezért együttműködünk annak megőrzéséért, fejlesztéséért.
Hogyan jutottunk ide?
„Az elmúlt évtizedek folyamatai, a városodás, az üdülés-turizmus jelentőségének növekedése, a hétvégi szabadidő általánossá válása, a társadalom gyors és tág vagyoni tagozódása, az elit panorámás nyaraló utáni erősödő igényei, a hagyományos tevékenységek, az élőmunka visszaszorulása, a kisüzemi szőlő- és bortermelés társadalmi-gazdasági feltételeinek megszűnése, a hozzáértő és hozzá nem értő szőlőmunkások magas fizetési igénye, a vadak rendkívül nagy mértékű kártétele, az aranyszínű sárgaság rohamosan növekvő pusztítása, stb. … egyértelműen a szőlőterületek további gyors csökkenése irányába mutatnak. A történelemből levonható tanulság, hogy föntről hiába várjuk a megoldást, a szigorú törvények, a következetes helyi településtervi szabályozások ellenére, részben a hatósági munka erélytelensége eredményeként inkább kastélyok, medencék, díszkertek épülnek a szőlők, présházak helyén” – írja levelében dr. Laposa József.
A beérkező nyilatkozatokkal – úgy véli a tájrendező mérnök – visszaállíthatná a szűkebb térségben a szőlő- és bortermelés kedvező társadalmi elismerését, lehetőséget teremthetne a gazdaságtalan hegyi szőlőtermesztés többirányú támogatásának kiharcolására, a szükséges teendők újragondolására, megtervezésére, a szőlőműveléshez köthető táji elemek – bástyák, utak, szakrális elemek, kutak stb. helyreállítására, a jogszabályok hatóságok általi betartatására, összességében lehetőséget adna a szőlő- és borkultúra, a jellegzetes szőlőhegyi táj továbbélésére, esztétikai és gazdasági megújulására.
Az érintett területekre vonatkozó építési tilalom dr. Laposa József szerint önmagában nem jelent megújulási lehetőséget, ezért szerinte szükséges, hogy a badacsonyi szőlő-és borkultúra megtartásában érdekeltek a nyilatkozattal együtt fogadják el a táji, történeti, termelési, turisztikai szempontból kiemelkedőnek tartott, a szőlőművelés számára megőrizhető területek, dűlők térképi lehatárolását.
Fontos a Badacsony hegy keleti, Badacsonytomaj városa felé eső művelt hegyrészeit is bevonni az egyedi értékű dűlők területébe, mert megfelelő támogatással, telkek összevonásával, a mai meglévő termelési kultúra tovább fejleszthető, és esztétikai, turisztikai szempontból ez a hegyrész is vonzóbbá tehető
– tette hozzá. A teljes Akarunk-e szőlőt Badacsonyban? című levelet itt olvashatjátok el.
(Borítókép: Kőrösi Tamás - We Love Balaton)
