Végigettük a fél világot, és közben el sem hagytuk Badacsonyt – Ilyen volt az októberi Gasztrohegy

Az időjárás tökéletes volt a hegyen való barangoláshoz, egész hétvégén gyönyörű, napsütéses arcát mutatta az ősz, a gasztrotúrához a hátteret a Balaton kékje és az ősz színei adták. Délelőtt 11 órakor még az októberben megszokott csend jellemezte Badacsonyt, aztán ahogy elérkezett az ebédidő, úgy kezdtek megtelni az utcák, az éttermek teraszai és persze a borospoharak is.

Az októberi Gasztrohegyen kilenc vendéglátóhely vett részt, mindegyik más gasztrorégió ízeit hozta el a nagyvilágból Badacsonyba. A vendégek választhattak, hogy egy-egy helyre ülnek be és fedezik fel a két fogásból álló kínálatot, vagy az előre megvásárolható Gasztrohegy-bérlettel vágnak neki a kulináris kalandnak. Ez utóbbi négy fogást, a hozzájuk illő egy-egy pohár bort és a gasztrobusz ingyenes használatát tartalmazta.

Minden Gasztrohegy-eseményre igaz, hogy az online megvásárolt bérleteket a Hableányban kialakított infópontban lehet beváltani, és itt lehet megvenni a gasztrobusz használatára feljogosító 3000 forintba kerülő karszalagot is.

Mi először a központhoz közelebbi helyeket néztük meg, majd a panorámás teraszokra és a kicsit messzebb eső éttermekbe látogattunk el. Sorrendet nem szeretnénk felállítani, mert mindenhol izgalmas és az adott régió hangulatát, ízvilágát visszaadó fogásokkal találkoztunk, és persze nem hiányoztak a Gasztrohegyre jellemző kis csavarok sem az ételekből.

A Világok konyhája tematika ugyanis nemcsak a résztvevők, hanem a vendéglátóhelyek számára is kaland volt, hiszen új hozzávalókkal, technológiákkal és ízharmóniákkal kísérleteztek, a tapasztalataikat pedig a későbbiekben is fel tudják majd használni. Egy-egy hozzávalót helyi alapanyagokkal helyettesítettek, amitől még izgalmasabb lett a végeredmény. 

A délfrancia tengerparttól a thaiföldi piacokig

Kezdésnek helyet foglaltunk a Hableány napsütéses teraszán, és nemsokára egy franciaországi tengerparti étteremben éreztük magunkat. A feketekagylóval, tigrisrákkal, vörösmárna-alaplével és keszthelyi tokhallal készült halleves (bouillabaisse) egy pohár pezsgővel elég ütős kezdés volt, akárcsak a hagyományos dél-franciaországi egytálétel, a szarvaskolbászt, sült kacsát és sült sertéskörmöt tartalmazó cassoulet.

Franciaországból aztán Erdélybe csöppentünk a Hotel Bonvino Wine & Spa jóvoltából. Itt Török Péter, a hely tulajdonosa mesélt nekünk arról, hogy a pacalleves valójában egy „comfort food” a régióban, a rozsdamártással, füstölt kolbásszal kínált puliszkánál pedig az volt a cél, hogy a vendégek úgy érezzék, mintha egy erdélyi nagymamához térnének be ebédre.

Innen a szomszédos Tilia Borvendéglőbe, lélekben azonban Thaiföldre utaztunk: az ananász chilivel és korianderrel együtt került a tányérra, a tokhalfilé zöldcurry-mártást kapott, a levesben ott volt a jellegzetes kaffirlime-levél-íz, amiről azonnal egy thaiföldi nyaralás képei ugrottak be a piacokkal, a frissen készülő ételek illatával. 

Az Istvándy Borműhelyben mexikói dallamok fogadtak, a Zorro-filmekre emlékeztető zene mellett készültünk fel arra, hogy az ételek itt sem lesznek híján a chilinek. Itt a Tütü Gasztró Busz csapata gondoskodott az ízekről, egy hatalmas fazékban készült a pozole con pollo (mexikói raguleves), a friss fűszerek csak közvetlenül a tálalás előtt kerültek a csípős leves tetejére. 

Római pizza, baszk paprikás krumpli és a világbajnok panoráma

A központi helyek után a magasabban fekvő éttermek felé vettük az irányt. Nagy volt a forgalom a kaptatón, sokan sétáltak borospohárral a kezükben. Voltak, akik a gasztroélményt összekötötték egy kis kirándulással, és akkor ültek be valamelyik étterembe, amikor már meghódították a hegytetőt, és akadtak, akik biciklivel érkeztek és tekerték végig azokat a helyeket, amelyekre kíváncsiak voltak.

A panorámás teraszokon kicsit többet kellett várni a szabad asztalokra, mint a hegy lábánál, hiszen mindenki szerette volna innen fentről megcsodálni a kilátást. A Kisfaludy-ház Étterem Olaszországba kalauzolta a gasztrotúrázókat egy vargányás levessel, egy húsos és vegán változatban készült, római stílusú pizzával és egy panna cottával, a Laposa Birtok teraszán pedig Baszkföld ételei kísérték a Balatonra, a déli partra és a szőlőkre nyíló panorámát. Megkóstolhattuk a baszk paprikás krumplit txistorra kolbásszal (paprikás sütőkolbásszal) és a zöldmártásban készülő tokhalat.

Flamenco, tajine és orosz dráma a tölgyfák alatt

A Gasztrohegy egyes helyszínei kicsit messze esnek Badacsony központjától, de érdemes volt megoldani az odajutást: három újabb kulináris világot fedezhettünk fel. A Rizapusztán található Tölgyes Kúria hófehér épülete, az évszázados tölgyfák és az őszi táj tökéletes hátteret adott az orosz tematikájú fogásoknak. A sajátosan elkészített borscs (céklaleves) és a kiadós Sztroganov-marha után szinte már vártuk, mikor jelenik meg a színen egy Csehov-dráma szereplője.

A badacsonytomaji Borbarátok étterem és panzió csapata a marokkói konyhát választotta, az arab ország régóta a bakancslistás úti céljaik között szerepel – mesélték, amikor volt egy kis idejük a telt házas étterem kiszolgálása mellett. Fűszeres harira levessel, csicseriborsós csirkével és kuszkusszal léptek ki az általuk kínált magyaros ízvilágú ételek világából. Azt is megtudtuk, hogy a muskotály illik a legjobban a marokkói ízekhez.

A következő galériát érdemes végiglapozni, mert a legizgalmasabb fogások szerepelnek benne! 

A badacsonyörsi Vánkosban Tischler Petra vendégséf készítette a spanyol ételeket, a szaftos, omlós marhapofát (carrillada), illetve a friss sajttal sütött, zöldségraguval töltött padlizsánt. A flamencotáncról sajnos lemaradtunk, de a spanyol ginekről szerencsére nem.