Veszprémben az a jó, hogy mégis csak egy egész éves desztináció, ami független a Balatontól. Így ami egyszer itt megnyit, az nem valószínű, hogy bezár a balatoni főszezon végén, egészen tavaszig. Három 2020-ban nyitott vendéglátóhelyen jártunk, amik más-más műfajban alkotnak maradandót. Bemutatjuk hát a megyeszékhely első kovászos pékségét, padthai-jellegű éttermét és malomban megbújó romkocsmáját!
Többször is leírtuk már idén, mekkora özön volt új helyekből a Balatonnál 2020-ban, rácáfolva a járvány hatásaira. Számtalan új éttermet, borászatot, pékséget, delikátot fedeztünk fel, ami nagyon jó jel a jövőre vonatkozólag. A tóhoz legközelebb elterülő (magyar mércével mérve) nagyváros, Veszprém sem akart lemaradni, főleg ha már közeledve a 2023-as Európa Kulturális Fővárosa évhez ekkorát bővült a kultkínálat.
Egyes helyeket idén már bemutattunk a megyeszékhelyen, így többek közt jártunk a menő bárban, a Papírkutyában, vagy épp az eldugott pici pizzázóban, a Veszprémiumban is. Azóta újabb helyek jöttek szembe, amikkel a nyári nyüzsiben vagy nem volt időnk foglalkozni, vagy épp a nyár derekán nyitottak meg. Három ilyet mutatunk meg, amiket szívből tudunk az éhes-szomjas vendégeknek ajánlani.
Makmoiselle
A belvárosban, a Megyeház téren egy fura nevű hely jelent meg tavasszal, amiről hamar kiderült (már az illatok okán is), hogy egy pékség. Nem is akármilyen, a Makmoiselle-ben (ejtsd kb.: mákmázell) a pékáru elsöprő többsége kovásszal készül. Hegyesi Gabriella és Orbán Gergely az alapító tulajok, mellesleg egy anya-fia párosról beszélünk. Gabriella a vezető pék, aki a termékeket kitalálja, Gergely pedig az alkalmazottakkal és a marketinggel foglalkozik.
"Mennyi közünk volt a vendéglátáshoz vagy a pékséghez? Semmi" – kezdte Gergely a sztorijukat. 2018-ban az augusztus 20-i Kenyérlelke Fesztiválon Gabriella nyert "amatőr bagett" kategóriában, ez volt az egyik gyutacsa a történetnek. Ráadásul igencsak szerette a pesti kovászos pékségeket, de azokban mindig hiány volt kovászos kenyérből. Vettek hát egy kemencét egy évvel később és elkezdődött a kísérletezés. Ebből pazar kenyerek sültek ki, szó szerint. Innen már csak egy lépés volt, hogy létrehozzanak egy pékséget. Veszprémre azért esett a választás, mert gyakran jártak erre, ráadásul a városnak eddig nem volt kovászos péksége. Az általuk talált helyiség régen étterem volt, majd évekig üresen állt. Még rántotthússzag volt, amikor megnézték, de láttak benne fantáziát, kibérelték és átfazonírozták.
A név azt mutatja, Gabriella egyik kedvenc alapanyaga a mák, szoktak is mákos termékeket sütni (a logó feliratán, az A betűn is látható három mákszempötty).
Végül a járvány miatt várniuk kellett, de április 21-én csak megnyitottak. Tündérmese volt a rajt, tízméteres sorban álltak a vevők, alig győzték a sütést a pékek. Hamar kialakult a törzsvásárlói gárda, ami nem csoda, Gergely szerint "ez egy rettentő hálás város, ha az ember jót csinál, a helyiek azt mondják, ezt el kell tartani". Azt is megszokták, hogy más pékségekkel ellentétben nem nyitnak extrém korán, ők családbarát pékség, ezért hagynak életet a pékjeiknek. Ők fél 5-re jönnek dolgozni, nyitás fél 9-kor. Ami a durva, hogy Gabriella Tárnokról, Gergely pedig Zuglóból ingázik a boltba. Ha már a csapat, meg kell említeni a girl powert: három női pék és három női eladó között egy férfi pék van a csapatban. Az utcáról is belátni a műhelybe, végig lehet nézni, ahogy a finomságok készülnek.
A kenyereik alapja a pásztói bioliszt: azért ilyen távoli, mert nem találtak közelebbi, jó minőségű biolisztet. Kerül be hozzájuk "nyers" gabona is Győr környékéről, amit ők maguk őrölnek le. Minden nap hétféle kenyeret sütnek, mindegyikbe kerül a saját teljes kiőrlésű lisztjükből. Kezdetben csak kenyeret akartak sütni, de nagyon hamar megjött a helyiek étvágya a péksüteményekre is. Ezekből se spórolják ki a minőséget: 84 százalékos francia vaj van a leveles tésztában, belga csokoládé a kakaós csigában, a túrójuk pedig az Élő Bolygó biotúrója. A kakaós csigájuk amúgy óriási sláger, iszonyat mennyiséget adnak el belőle. Az emberek meg rákaptak a minőségre, amit mutat, hogy a múltkor annak ellenére elvitték a kovászos zsömléiket, hogy azok kissé túlkeltek, így laposabbra sikerültek, mint máskor.
Újdonságokkal rendszeresen előrukkolnak, ilyenek a tarte-ok (kis kosárkák levelestésztából, töltelékkel). Háromfélét tartanak: gruyère-sajtos, paradicsomos és francia mustáros az egyik, sült sonkás és tojásos a másik, gorgonzolás-körtés a harmadik. A specialty kávé sem maradhat ki, a soproni OneEleven közepes-világos pörkölésű brazil kávéját választották. Keddtől szombatig minden nap vehetünk náluk finomságokat, ráadásul egész évben. Kenyérre fel!
Kedvencem Wok & Bar (Bezárt)
A város kvázi főterén, az Óváros téren áll az étterem, ami a város első padthai-jellegű, távolkeleties étkezdéje. Az újfajta kulináris élményt hamar befogadta a kozmopolita város, jellemző volt, hogy ottjártunkkor épp a tágas teraszon ebédelt Porga Gyula polgármester is. Sindler Attila üzletvezető elmondta, a padthai műfajának nagy rajongója volt már rég, viszont a legközelebb ilyen éttermet Győrben vagy Budapesten találni. Adott volt hát a piaci rés, ők pedig rájöttek, hogy először edukálni kell a közízlést, megmutatni, miről van szó. Az összeválogatós történetet kevesen ismerték, "volt, aki szósz nélkül kérte, erre mondtam, hogy azt ne tegye, a szósz a fűszer a tésztán" – emlékezett vissza Attila a kezdetekre.
A szószokon sokat kísérleteztek, akadt olyan, aminél rájöttek, 50 emberből ha 3 szereti, így elengedték. Az étlapot is átszabták, részletesen el van magyarázva az összeválogatás mechanizmusa, valamint az egyes összetevők ízvilága is. Két szakácsuk Budapestről költözött le, valamint a szószok kifundálásához is fővárosi segítséget kaptak (akiktől aztán meg is kapták, hogy a veszprémi terijaki és green curry jobb lett, mint a pesti). Akad a menün amúgy levesük is (a pho alap, de tom yum is akadt már), de napi desszertjük is van, mint a tápiókapuding vagy a machateás sajttorta.
A régen sörfőzdének is helyt adó épületet amúgy teljesen felújították, de még apróságokat terveznek hozzáadni, főleg a terasznál. Ez amúgy is az egység legimpresszívebb része, csinos rálátással a pirosló háztetőkre. Rendkívül tágas itt a tér, járványügyi szempontból sem hátrány ez, ha távol tennék az asztalokat. Jövő nyárra tervezik a jó részét lefedni, valamint egy bárpultot építeni kintre. Ha már bár, impozáns és minőségi italválasztékkal várják azokat, akik nem csak ennének. Borban a balatoni borászatok tételeit is tartják, de a ház bora nagy felfedezésük, a móri Geszler Pincészet termékpalettája, akikkel roppant elégedettek.
Felönt a Garatra
A Fricska környéke eleve Veszprém egyik legélhetőbb, legtermészetesebb része, ahol fák, bokrok, sziklák és egy csobogó patak adják a hátteret a falatozáshoz. A Séd-völgyben régen 15 malom is dolgozott, az egyik ilyen pont a Fricska mellett található, és az étterem tulajai álmodtak bele valami újat: egy romkocsmát. Persze mint minden 2020-ban, ez a terv is sokat módosult Tóth András üzletvezető elmondása alapján. A közel 600 éves, 1473-ban épült Frick-malmot először butikhotelnek akarták megcsinálni, a mostani kocsma lett volna a lobbi, közösségi tér, de pályázati pénz hiányában a most megvalósult terv győzött (a szobákról nem tettek le, de a mostani vendégtér és különterem abban az esetben is megmarad változatlan funkcióban).
Az épületet amúgy az utolsó molnárról, Frick Mihályról nevezték el, akinek dédunokáját, a Veszprémben élő Frick Beatrixet is megtalálták. Ő megengedte, hogy felmenője portréját lefotózzák és kitegyék a kocsmában. A Séd malomárkát már rég feltöltötték, a patak odébb csorog, de odabent egy mélyedésből még látszik, hol forgott anno a méretes malomkerék. Most itt is asztalok és székek vannak, ahogy az egész zegzugos, hasznos lomokkal (Trabant-ajtó!) telepakolt ivóban. Az eredeti malomterek tehát bejárhatók, csoportok által látogathatók, rendezvényekre is alkalmasak. Mindenesetre a név is innen ered, "itt volt fölöttünk a garat, itt öntötték rá a búzát, őrölni való gabonát" – magyarázta András.
Na de milyen italokat csúsztathatunk le a garatunkon? A röviditalok láthatóan minőségiek, nem a szokásos kommersz szeszek dominálnak (külön kiemelte a hegykői 1 Csepp Pálinkát). A csapon pécsi sörök csorognak, kisüzemit üvegesben lehet kapni (Stari, Hedon, Hübris). Borok terén a Balatonról többek közt Skrabskit, Szabó & Fiát, Skizót, Sabart és a somlói Barcza Pincészetet említette András, de van mádi és pannonhalmai boruk, Kreinbacher és Piper pezsgőjük is.
A konyha a balkáni vonalat képviseli, a Fricskából áthozták a csevapot, ez kiegészült pljeskavicával, sis kebabbal és vega kínálattal (a kemencés balkáni lepény persze kihagyhatatlan mindegyikből). 5810 forintért kínálnak óriás grilltálat, ami annyiba kerül, mint amennyiért Frick Mihály vette 1870-ben a malmot (ha belekalkuláljuk a pénznem változását és az inflációt). Az biztos, hogy ami az egyik helyen kapható lesz, az a másikban nem, így itt ne keressünk majd hamburgert. A Garat minden nap nyitva van, amikor épp nem kell a járvány miatt 11-kor bezárni, akkor zömmel éjfélig, péntek-szombaton 2-ig. Olykor pedig programokba is belefuthatunk, egyszer pl. a pesti á table! pékség árulta az árkádjaik alatt a portékáját, de italesteket is terveznek.
