Az olaszrizling otthonában – Csopakon kóstolhattuk újra a fajta legjobbjait

A Covid újabb hulláma nemcsak a Csopaki Kódex tavaly őszi kóstolóját törölte el, hanem az általában január végén megrendezésre kerülő, nagy hagyományú „Olaszrizling szerintünk” is áprilisra csúszott idén. Aki ismeri a környéket és a szőlőfajtát, az minden évben tűkön ülve várja ezt a közel sem a hatalmas tömegeknek és széles rétegnek szóló, minőségi boros rendezvényt. Igazán nem akarunk túlzásokba esni, de ez a rajongói kör picit olyan, mint egy nagy család, akik itt vannak, azok többnyire félszavakból megértik egymást.

Meggyőződésünk szerint akit egyszer elkap a csopaki bor szeretete, azt végig is kíséri, mert onnantól kezdve ez a szerelem egy életre szól. Egyértelműen rétegműfaj, a közönségkedvencek mellett ráadásul vannak kifejezetten megosztó tételek is, de a mással össze nem hasonlítható egyedisége miatt abszolút elkötelezett és biztos rajongóbázis épül köré. Rajta keresztül pedig az olaszrizling köré is, aminek az eltérőségükkel együtt magukkal ragadó stílusait évente legalább egyszer Badacsonytól Köveskálon, Aszófőn, Füreden, Kötcsén át egészen Egerig meg tudjuk csodálni a Jásdi Borterasz és a Szent Donát Borkúria fantasztikus környezetben elterülő teraszain.

A borászok elmondása alapján magának a rendezvénynek és az azt megelőző, pénteki szakmai, borozós-beszélgetős estének az volt az elsődleges és legkiemelkedőbb pozitívuma, hogy két év után végre újra találkozhattak egymással. Fura ezt leírni, de a csopaki közösségre – szemben a hazai borvidékek többségével – az őszinte párbeszéd és az összetartás jellemző. Ezért is hisznek hasonlóan az olaszrizlingben vagy sok esetben a furmintban és a kékfrankosban is. 

A korábbi években felmerült a rendezvényen a folyamatos éghajlatváltozás problémája, aminek következtében – elsődlegesen a nagyobb hőösszeg és a kevesebb vagy rosszabbul eloszló csapadék miatt – egyre nehezebb megfelelni a saját maguknak felállított minőségi követelményrendszernek. Tehát a forró évjáratokban sok esetben vagy alacsony lesz a sav és sok az alkohol és/vagy a maradékcukor, vagy néhol teljes érés előtt kell leszedni a gyümölcsöt, ami megint az egyensúly és a komplexitás rovására mehet. Úgy tűnik, a legkézenfekvőbb megoldás – a többszöri szüret mellett – a furmint fajta bizonyos arányú beházasítása lehet az olaszrizling mellé, ami viszonylag neutrális fajtaként nem viszi el az olaszrizling karaktervonásait, és így természetes savpótlóként tud működni.

„Mindenkit megviselt ez a mögöttünk hagyott két év – a személyes kapcsolattartás hiányát is ideértve" – mesélte nekünk Jásdi Attila, aki a fővárosi ügyvédi hivatása mellett egyre több mindenben próbálja tehermentesíteni édesapjáékat. Szerinte Csopakon talán egy fokkal jobban sikerült túlélni, a saját hazai törzsvendégkörre épülő forgalomnak köszönhetően.

„Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden lezárás feloldása után pontban 12 órakor megjelent a teraszon az összes környékbeli vendég, akik ide szoktak járni, és várták a nyitást.”

Így tehát szerencsére értékesítési gondjaik nincsenek, legfeljebb egy kicsivel később lesznek majd az évjáratváltások, mint szoktak. De ez nem is feltétlenül baj, hiszen: „Azzal, hogy két évig kiesett mögülünk a gasztró – és közben mi sem lehettünk nyitva –, a válogatástételeink közül azért néhány felhalmozódott, de a korábbi probléma amúgy is mindig az volt, hogy túl fiatal állapotukban kerültek ezek a borok a piacra. Így tehát végül ez is megoldódott.”

Ebben a körben – a Csopaki Kódex esetében pedig még inkább – a hazai minőségi borfogyasztási piramis egyik csúcsáról beszélünk, ami azonban százalékos arányban értelemszerűen csak egy nagyon kicsi részét képviseli az összfogyasztásnak, de hát ez a világ rendje: a minőség és a mennyiség általában nem járnak kéz a kézben. Mindezekkel együtt azt se felejtsük el, hogy az olaszrizling milyen hatalmas mélységből – a szocializmus tablettás kocsmaborai közül – tért vissza, hogy elfoglalja méltó helyét a legfontosabb hazai fajták között. Az olaszrizling ugyanis a jellegzetes keserű mandulás karaktere mellett képes arra, hogy megmutassa a dűlők talajszerkezete közötti különbségeket. Még szinte csak most ért véget a rendezvény, de már alig várjuk a következőt.

(A szerző csopaki érintettségű sommelier, borszakértő és évek óta a Csopaki Kódex egyik bírálati zsűritagja – A szerk.)